A kisbéri társegyház

Kisbér Veszprém megyében, a Bakony és a Vértes bejáratánál fekszik. A róla elnevezett kistérség központja, a „Bakony kapujának” is nevezik. Városi rangját 1986. január 1-jén kapta. Közigazgatásilag a tőle 5 km-re fekvő Hánta is hozzá tartozik, a város déli településrésze. Kisbér több irányból is központi fekvésű, akár gépkocsival, akár vasúton közelítjük meg. Közúton Székesfehérvártól 50, Győrtől 36, Tatabányától 35 km-re található. A kistérséghez összesen 18 település tartozik. Területén az őskor első szakaszától szinte minden emberi kultúra nyoma megtalálható. A kőkorból csiszolt leletek, a vaskorból vasrudacskák, a római korból fibulák (kapcsok) és pénzérmék kerültek elő. Az első telepesek 1000–1200 között érkeztek. A település első okleveles említése 1277-ből való: Beyr, majd 1358-ból Kysbeyr néven. IV. László király a területet a hántai prépostságnak ajándékozta. A települést 1529-ben a törökök felégették a közeli településekkel együtt. 1531-ben részben újjáépült. 1669-ben a visszavonuló törökök ismét elpusztították a falut, de azt tették később a kurucok is. Talpas-berek neve (1842) a kuruc–labanc háború emlékét őrzi. Közigazgatási bíráskodásra utal a Vesztőhely név (1842). A lótenyésztés emlékét a Ló-kert örökíti meg. Mária Terézia uralkodása alatt a falu a francia származású Toussaint József tulajdona lett. 1755-től Bélai Horváth József a terület tulajdonosa, aki 1750 körül kezdte építeni barokk kastélyát. Hazánkban először itt termesztettek dohányt, de más iparág is működött már. A birtokosok váltották egymást. A 18. században Kisbér a Batthyány család birtokába került, amelynek kiemelkedő személyisége volt gróf Batthyány Kázmér, az 1849-es magyar kormány külügyminisztere. Emigrációja alatt kisbéri birtokát elkobozták. 1853-ban Ferenc József császár itt alapította meg a helyi lótenyésztést és a vele kapcsolatos szakértelmet felhasználva a kisbéri királyi ménest.

A török hódoltság után először a katolikus egyházközség alakult meg (1714-ben), majd a reformátusok alakítottak gyülekezetet. Első templomuk még fából és sövényből készült. 1792-ben Ászárral társegyházat alakítottak, de 1951-től önálló a református egyházközség.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában 2085 lakóval szerepel a település. Közülük 1840 katolikus, 210 református, 20 evangélikus, 15 zsidó vallású volt.

Az 1875. évi névtárban már Hánta egyik fiókgyülekezeteként szerepel a város lutheránussága. Kisbéren 46 evangélikust tartottak nyilván ebben az időben. Közéjük tartozott az egyházközség felügyelői tisztségét betöltő André Rezső is. Akkor Kolbenheyer Albert volt a lelkész. A kis közösség vallásos életéről nem sokat tudunk, de Hánta közelsége megkönnyíthette az anyaegyház alkalmain való részvételeiket. A két település között gyalog is csupán egy órányi volt a távolság.

Az utódról, Horváth Károly (1880–1913) lelkészről ismeretes, hogy a kisbéri evangélikusok vallásos gondozását szívügyének tekintette. A gyermekek havonta, kéthavonta jöttek át hozzá Hántára. Beszámoltak az addig tanultakról, s vallásukra nézve új ismeretekkel tértek haza. A 145 tagú fiókgyülekezetnek abban az időben – az 1910. évi névtár adata – 145 tagja volt, 8 iskoláskorú gyermekkel. Az egyházközség felügyelője éveken keresztül a községben lakó Turchányi Géza vaskereskedő volt.

Az 1916 óta Hántán lévő Sokoray Bálint lelkész már szolgálatba lépésétől maga végezte az evangélikus gyermekek hitoktatást Kisbéren, kezdetben a református iskolában, később a polgári, illetve az általános iskolában tartotta heti négy órában.

Az 1933. évi névtárban már 156 lélekkel szerepel a fiókegyház. Közöttük 15 volt a tanulókorban lévő gyermek.

Az 1940. évi névtárban (valószínű elírás folytán) 56 lélekkel találjuk a fiókegyházat.

A 20. század második felének politikai, társadalmi változásai nagy hatással voltak a környéken lévő települések lakóira is. A körülmények a falusi evangélikus gyülekezetek lélekszámának jelentős apadásához vezettek, a városokban viszont megnőtt a lélekszám. Gyülekezetté szervezésük, meglévő közösségbe vonásuk ugyan nem ment – és ma sem megy – zökkenőmentesen, de kedvező tapasztalatok is vannak. Erre példa a kisbéri társegyház.

A filia az 1950-es évek elején társegyházi státust kapott. Azóta osztozik Hánta és Ászár sorsával, 1980-tól a mindenkori bakonyszombatlelyi lelkész a szolgálattevő a társegyházakban is. Kisbér gyülekezete ma a Hánta–Ászár–Kisbéri Társult Evangélikus egyházközség legnépesebb közössége 240 nyilvántartott egyháztaggal. A gyülekezeti életbe való nagyobb arányú bevonásuk kiemelt feladat.