Az önálló anyagyülekezet megszervezése

Az 1900-as évek első harmadára az alsósági gyülekezet lélekszáma oly mértékben megnövekedett, hogy igényt jelentett be: újból önálló anyaegyházközségként tartsák nyilván. Gyurátz Ferenc püspök egyházlátogatása alkalmával ezt írta Koczor Márton: „Ebből látható, hogy e gyülekezetben a hitbuzgóság nemcsak hogy nem csökkent, hanem atyáinkhoz méltóan a szívekben lobog ma is, mely tettre készteti bármikor (...) Alapos tehát a remény, hogy e hitbuzgó s áldozatkész gyülekezet tovább is virulni fog...” Ennek látható jele volt a nőegylet megalakulása 1905-ben, amelynek sok mindent köszönhetnek az alsóságiak. Már a következő évben keresztelőkutat szereztek be. 1907-ben tatarozni kellett a templomot. Két évvel később, 1909-ben a nemesdömölkiek a gyülekezetnek adományozták templomuk eredeti oltárképét. A nőegylet hozatta rendbe a kép keretét. Szintén aktivitásukat jelzi, hogy emléktáblát helyeztek el a templom bejáratánál az I. világháború 42 hősi halottjának. A háborúban elvitték a kisebbik harangot. Helyette a gyülekezet újat öntetett 1924-ben.

1931-ben (Nagy Sándor nemesdömölki lelkész nyugdíjba vonulása évében) az akkori filia elhatározta, hogy különválik az anyaegyházközségtől, és önálló gyülekezetté szerveződik. Önállósulási szándékához az egyházkerület püspöke hozzájárulását is adta azzal a feltétellel, hogy – mint leendő anyagyülekezet – a kisköcski filia, valamint az izsákfai és kemeneskápolnai fiókgyülekezetek gondozását is elvállalja. Továbbá kikötés volt, hogy a gyülekezetnek az önállósulást öt éven belül, legkésőbb 1936. december 31-ig meg kell valósítania.

Az önállósulás előkészítésére D. Kapi Béla püspök Balázs Béla helyettes lelkészt küldte ki, akit Molitórisz János esperes az 1931. november 8-án tartott közgyűlésen mutatott be a gyülekezetnek. A fiatal lelkész bölcs és előrelátó gondolkodással kezdett hozzá munkájához. Első feladataként az alaposan megviselt állapotban lévő templom felújítását, valamint egy orgona beszerzését javasolta a gyülekezetnek. A várható jelentős kiadások fedezésére gyűjtést hirdetett meg. Ennek eredményeképpen 1932-ben a hívek áldozatkészségének bizonyságaképpen 3718 pengő gyűlt össze. Ezt a hozzáállást látva árajánlatot kért a templom javítására, valamint az orgonabeszerzés levelezését megkezdte. Ezzel egy időben a presbitérium küldöttséget jelölt ki, akik elmentek Ostffyasszonyfára, hogy dr. Ostffy Lajos nyugalmazott főispánt felkérjék a gyülekezeti felügyelő tisztére, aki ezt elfogadta. Ugyancsak küldöttség ment dr. Hetthéssy Jenő köcski földbirtokoshoz a felügyelőhelyettesi tisztség ügyében. Ezen előkészületek után, 1932. szeptember 25-én ünnepélyes istentisztelet keretében iktatták be a gyülekezet felügyelőjét, valamint másodfelügyelőjét. A szervezetileg is megerősödött egyházközség nagy lendülettel végezte a tatarozási munkákat: először a templomkertet rendezték el, majd azt bekerítették. Ezután a toronysüveget javították ki, új vaskeresztet helyeztek el a tetejére. Új bejáratot építettek, az ablakokat kicserélték, a karzatot megnagyobbították, a padokat és az oltárt lefestették. 1935 adventjén adták át újra a templomot Isten szolgálatára Molitórisz János esperes szolgálatával.

A következő évben a három részből álló lakóépületet alakították át a kántortanító és a lelkész részére. Ekkor készült el a pince és a bejárat előtti szép terasz, amely Nagy Ferenc ácsmester és fiai művészi munkáját dicséri. Somogyi Ferenc és neje, Király Zsófia nagy értékű csillárt adományozott a templomba.

A megszépült templom és lakás méltóképpen várta a nagy pillanatot, amikor a gyülekezet közgyűlése 1936. július 26-án egyhangú lelkesedéssel kimondta a határozatot: visszaállítja a mintegy 200 évvel azelőtt megszűnt önállóságát, és anyagyülekezetté alakul. Hamarosan lezajlott a lelkészválasztás is. Balázs Béla beiktatása 1936. október 25-én történt meg. A gyülekezet teljes jogú lelkésze a már korábban eltervezett munkákat folytatta tovább. Régi álmot valósított meg azzal, hogy sok érdeklődés után a pécsi Angster céget megbízta az orgona elkészítésével. A terveket Gárdonyi Zoltán – a soproni tanítóképző intézet tanára – készítette el. A helyszínre szállított alkatrészeket az orgonagyár kiküldött szakembere szerelte össze. Munkavégzése idején szállásáról és étkeztetéséről a gyülekezet tagjai gondoskodtak. A 10 regiszteres hangszer 1937. augusztus 1-jén szólalt meg először. A nőegylet és a leányegylet az elkövetkező évtizedben is szorgalmas munkával ékesítette a templomot. Lila, fekete, majd zöld oltárterítőt készített a megfelelő kiegészítő terítőkkel együtt. „Az oltár a templom szíve. Ezért ékesítjük gondoskodó szeretettel” – írta visszaemlékezéseiben Balázs Béla lelkész.