A megpróbáltatások kora: 1643–1781

A főnemesi patrónusok elvesztése

Az ellenreformáció térhódításával, a főnemesi patrónusok katolikus hitre való áttérésével a magyarországi protestánsok egymás után veszítik el legtekintélyesebb támogatóikat. Vas megyében is hamarosan elkezdődik a protestánsok üldözése. Az Esterházy Miklós nádor késztetésére katolizáló sárvári Nádasdy (III.) Ferenc elkergeti evangélikus prédikátorait az öreg Kis Bertalan püspökkel együtt, birtokain lévő templomaikat elveszi.

A főúri patrónusok elpártolása után nőtt meg egyházunk számára a középbirtokosság támogatásának értéke. Földesúri nagybirtokok híján ennek Kemenesalján nagy volt a jelentősége.

Helyi adatok hiányában nem tudjuk, hogyan érintették az országos változások a magasi evangélikusokat. Az 1646-ban tartott büki zsinaton jelen volt a gyülekezet akkori lelkésze, Michovinus Jakab. Itt választották meg a Dunántúli Egyházkerület új püspökének Musay Gergely nemeskéri lelkészt. A püspöknek az 1646-os pozsonyi országgyűlés számára a kerület által visszakövetelt egyházi javakról készített listája mutatja egyházunk veszteségeinek mértékét: a Nádasdy-birtokok területén 53 anyagyülekezetet és 37 filiát; Cziráky Ádám birtokain 3 anyagyülekezetet és 1 filiát; Csáky László birtokain 2 anyagyülekezetet; a Zrínyi uradalmakban 1 anyagyülekezetet sorol fel sértettként, akik templomaikat, iskoláikat, lelkész- és tanítólakásaikat és földjeiket veszítették el.

A török idők megpróbáltatásai

Kemenesmagasi a 16–17. században több ízben (1576, 1587, 1660, 1683) megszenvedte a portyázó török hadak dúlását. Vélhetően – az említett dátumokon kívül – a legnagyobb veszteségeket 1594 után szenvedte el a vidék, amikor Pápa várának elfoglalása után a környékbeli községek immár védtelenné válva szabad prédájává lettek a fosztogatásoknak. A pusztulás mértékét jelzi, hogy ekkortájt semmisült meg végleg a Magasi és Vönöck között fekvő Ug község, és a környező falvak megmaradt népe is felmentést kapott az adófizetés alól. A török kiűzése (1597) a császári zsoldosok újabb pusztítását hozta, majd a kuruc−labanc harcokat szenvedte el a környék lakossága.

A gyászévtized (1671–1681)
A pozsonyi vésztörvényszék elé idézett prédikátorok között volt Kemenesmagasi lelkésze, a kassai születésű, 1643-ban Kenyeriben felavatott Nikolaidesz Márton is. Dimiakovics Péter simonyi lelkész-alesperessel együtt elsőként írta alá a reverzálist, és állásáról leköszönve külföldre menekült. 1678-ban azonban Rédei János személyében már újra volt lelkésze a gyülekezetnek.

Egy egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága
1695. október 9-én Kemenesmihályfán újjászerveződik a gyászévtized kezdetekor megszűnt kemenesaljai esperesség, és Asbóth János nemeskéri lelkészt választja meg esperesének. Az új esperes meglátogatja az egyházmegye gyülekezeteit, és a vizitációról latin nyelvű jegyzőkönyvet készít. Ez a dokumentum az első Magasi történetében, amely némi bepillantást enged a gyülekezet életébe. A jegyzőkönyv szövegét Nagy Endre soproni nyugalmazott gimnáziumi tanár említett kéziratos munkája közli:

„Nyilatkozat tevők: Nemesek: Nzts. Bíró István alszolgabíró, Börsöni Benedek esküdt, Magassy Miklós kiérdemesült szolgabíró, Szu István és a falu más bírái. Lelkész: jelenleg nincs. Kérik a hívek, hogy az esperességi gyűlés rendeljen nekik lelkészt. Tanító: Dolgos András. Hanyagul végzi az istentiszteleteket, vagyis a prédikációk felolvasását. Ha előre nem adják meg neki a bért, a temetést nem végzi el. Szitkozódó; egyik súlyosabb szitkozódása: »adta, teremtette!«. Részegeskedik és dohányzik. A szántóföldeket a saját nevében bérbe adta, s ezzel mind magát, mind a gyülekezetet becsapta. Ezek miatt igen keményen megfeddetett. Erre először azt felelte, hogy káromkodni itt tanult meg. Később azonban magába szállva megjobbulását ígérte. A hallgatók (a tanító vallomása szerint): az istentiszteletekre szorgalmasan járnak, de a könyörgésekre már kevésbé. Úrvacsorával rendszeresen élnek. Az ünnepnapokat megtartják (megszentelik). Fel kell hívni őket a következőkre: Válasszanak gondnokot. A mérőedényt, mellyel a gabonafizetségeket mérik, javíttassák meg. A jobbágy-rendű hallgatók nem mutatják azt a készséget az egyházi járulékok megfizetésére, mint amilyent mutatnak a nemesek.”

A második templom építése és elvétele
Az I. Lipót uralkodása alatt kezdődő üldöztetést Magasi is megszenvedte: lelkészük évekig nem volt, templomi istentiszteletet nem tarthattak. Mivel a templomot nem javíthatták meg, az épületről, mint pusztulófélben lévőről emlékezik meg az 1696. évi egyházmegyei jegyzőkönyv.

„1700 körül a pusztuló templomot lebontották, és köveit összehordták a hívek. Az új templomot 1727-ben a falu közepén, a mai katolikus templom helyén építhették fel. A templom mellé harangláb is épült. Ebben helyezték el a régi harangjukat, ami Berzsenyi Zsigmond feljegyzése szerint a kuruc világból való volt, s melyet a hívek az üldöztetés idején egy kútban rejtegettek. Azonban csak öt évig örülhettek a magasiak az új templomuknak. 1732-ben fegyveres erővel elvették tőlük a haranglábbal, egyházi épületekkel és földekkel együtt, és átadták a katolikusoknak. A gyülekezet lelkésze ekkor Záborszky János volt, tanítója pedig guóthfalvai Gutavinszky Márton, a ma is élő Guóth családok itteni megalapítója.”

Záborszky János lelkészségének idejéből fontos feljegyzések maradtak ránk: 1727. január elejétől 1732. augusztus 6-ig volt Kemenesmagasi lelkésze, tehát a második templom építése az ő idejében történt. Az általa vezetett anyakönyv azon kevesek közé tartozik, amelyek megmaradtak a türelmi rendeletet megelőző nehéz időszakból. Magasi szolgálatának öt és fél éve alatt 65 keresztelést végzett, évenként átlagosan 12-t. Időnként hoztak ide keresztelni gyermekeket Kemenesszentmártonból, Vönöckről, Vinárról, Külsővatról, amikor ezeken a helyeken nem volt lelkész vagy tanító.

Payr Sándor egyházkerület-történeti munkájában Záborszky Jánossal kapcsolatban téves adat is szerepel: 1732-ben nem űzték el Kemenesmagasiból. 1735 elejéig magánemberként továbbra is a faluban lakott. Ekkor hívta meg őt Alásony lelkészének, ahová a fent említett keresztelési anyakönyvét is magával vitte, s ott tovább vezette. 1732-től több mint ötven évig a községtől tizenkét kilométerre fekvő nemesdömölki artikuláris gyülekezet filiája volt Magasi.