Az első írásbeli dokumentumok

A község területének lakott voltáról a 13. századból ismert az első okleveles említés. A tatárjárás ezt a vidéket sem kímélte. Levéltári kutatásaira támaszkodva írja erről Mesterházy Sándor: „A Hazai Okmánytár (1272. VI. 184 + 1283. u.o. 298.) két elpusztult faluról tudósít: OL és CHEP. Az előbbi Csöngének felel meg, az utóbbi Kemenesmihályfának. (Csépi-dűlő neve őrzi az elpusztult falu emlékét. – K. I.)

Myhalfalvát az 1409. évtől említi a Soproni Levéltár. A 15. századtól már Kemenesmihályfalva néven szerepel a helység neve. A Mihály név Ostffy Mihályról került a falu elnevezésébe, aki földesura lehetett a településnek, hiszen V. István király apjának, IV. Bélának a tatárjárás idején való megmentéséért az Ostffy családnak adományozta a karakói várispánságot. Az 1700-as évektől kezdődően írták a ’falva’ szót ’fa’ rövidítéssel.”

A korszakkal kapcsolatban kell említenünk a falu római katolikus templomát. Első írásbeli említése 1439-ből való, de az 1974-es régészeti kutatások szerint korábbi építésű lehet. A templomhajó és a szentély középkori, román stílusú, a torony és a sekrestye barokk. Az egyhajós templom szentélye keskenyebb a hajónál, és félkörívesen záródik. A megyében található román, román-gótikus stílusú Árpád-kori templomainkkal (Csempeszkopács, Őriszentpéter, Velemér) összehasonlítva meglepő a templomtér nagysága (közel kétszerese az említetteknek). Feltehető, hogy a község a tatár pusztítás után hamar újranépesült, s már Árpád-házi királyaink idejében jelentős településsé vált. A 16. századtól 1732-ig az evangélikusok használták a templomot. Kriptájában a Dömölky család temetkezett. Az ellenreformáció során fegyveres erővel vették el a gyülekezettől. Jelenlegi oltárképét: Szent István megkövezését Dorfmeister István festette.