Az uraiújfalui evangélikus gyülekezet megalakulása

Uraiújfalu kezdetben tehát filia volt. A Kis Bertalan püspök egyházlátogatásakor 1633 március 7-én felvett jegyzőkönyv szerint: „Ez faluban a memoria modernorum hominum (a modern emberek emlékezete) szerint senki sincs, aki mondhatná, hogy volt volna kápolna felépítve, hanem az falu közepén, ott, ahol most az levélszín áll és harangláb vagyon, fundamentumát mondják lenni.” Tehát a jegyzőkönyv tanúsága szerint az akkori emberek között nem volt senki, aki emlékezett volna templomra vagy kápolnára.

Az üldözés Uraiújfalut sem kímélte. Noha filia volt, az anyagyülekezetek sorsában osztozott. Az 1681. évi országgyűlésen Szentivánfa, Terestyénfa (Jákfa) és Károlypaty mellett említik Újfalut is. Ekkor rövid időre feltámadt Felsőpaty, Terestyénfa, Zsédeny és Csánig is. Újfalunak mint filiának külön tanítója is volt 1706-ban Boros Gergely személyében. Az 1732. évi nagy üldöztetés csakhamar véget vetett az összes Vas megyei gyülekezetnek, Fábry Gergely püspök 1750. évi kimutatása szerint akkor már csak a két artikuláris egyháznak: Nemesdömölknek és Nemescsónak volt nyilvános vallásgyakorlata. Ide kellett zarándokolni a híveknek.