A türelem ideje

A II. József türelmi rendeletében foglalt jogokat a vönöcki gyülekezet is igyekezett kihasználni. 1786. augusztus 20-án még a mai templom helyén álló pajtában tartották az istentiszteletet, ekkor határozták el a templom megépítését. Ebben az évben az engedély elnyerése után még az alapkő letételének ünnepe is megtörtént. Bőkezű adakozás és kitartó munka következett. A telket hozzá a Keresztes család ajándékozta. Mintegy 50 km távolságból, az ivánci erdőből szállították a faanyagot Riczinger Ádám gondnok irányításával. A tetőt kőszegi ácsmesterek készítették. A követ Szergényből, a téglát Sárvárról és Kenyeriből hozták. 1787. november 27-én, advent első vasárnapján megtartották az épületben az első istentiszteletet. A belső berendezés később készült el.

1794. november 1-jén szentelték fel templomukat. A gyülekezet Aranykönyvben örökítette meg az összefogást: „A gyülekezet jótevői közé kell sorolnunk a közbirtokosságot is, amelynek nagy többsége evang. vallású volt úgy számban, mint vagyonilag. Közmegegyezésből kifolyólag az 1794. évtől kezdve minden a község által közcélokra kiosztott jövedelemből 2/3 rész az evang. egyháznak, 1/3 rész pedig a r.k. egyháznak jutott. Ez az arány megmaradt 1886-ig.” A lelkész lakása l795/96-ban épült fel – írja Varga Gyula. A későbbi századokban a gyülekezet földbirtokhoz is jutott.

Nemcsak a gyülekezet, hanem a falu élete is könnyebb lett. Vönöck régtől fogva nemesi községnek számított. Ezekben a községekben a nemesek gyakorolhatták a földesúri jogokat. Ezek a községek saját, íratlan törvényeik szerint élhettek. A falu lakói vezető testületeket választottak, így alakult ki a községi önkormányzat. A vezetést a bíró és az esküdtek irányították.

Ezek alapján elindulhatott az evangélikus iskolai élet is. Már 1794-ben olvasunk arról, hogy a templom belső berendezése azért húzódott, mert a tanítói lakást kellett kijavítani. Evangélikus tanítás tehát már e század végén is volt. Később: „Nagy József 1879-ben született lakos emlékezése szerint az 1880-as években az evangélikus iskolának kb. 75 diákja volt. Tanszerük palatábla, palavessző, egy tankönyv, a jobb módúaknak egy hittankönyv. Tollal, tintával csak a vizsgára írtak. A vizsga egyébként mindig a templomban volt, áldozócsütörtök (mennybemenetel) napján, ezzel fejeződött be a tanítás. A szegényebb gyerekek ezután elszegődhettek a jobb módúakhoz.” Tudjuk, hogy később az általános tankötelezettség idején a helyzet változott.

1830-ban Kis János püspök látogatta meg a gyülekezetet. E látogatás egyik rendelkezése, hogy „a conventeken, amelyeken eddig a lelkészt teljesen mellőzték, a kettős elnökséget, mint régi, őseinktől örökölt egyházi alkotmányt hozzák be.” Ezekben az években a lelkész és a gyülekezet elidegenedtek egymástól. Karsay Sándor püspök látogatása következtében Kiss Ignác lelkész végkielégítést kapott, és lemondott állásáról.

1869-ben, amikor a gyülekezet új harangot rendelt a régi elhasadt helyett, akkor mondták ki, hogy a gyülekezet a tanítót felmenti a harangozás kötelezettsége alól, s rendes fizetés mellett harangozót választ. 1886-ban jutott a gyülekezet ajándékozás révén második haranghoz. Ezekben az években történt a temető rendezése, bekerítése. Varga Gyula könyvében több alapítványról is szól, amelyek mind ebben az időben indultak. Őt egyébként 1895-ben választották a kemenesaljai egyházmegye esperesévé Nemes-Dömölkön.

Ha a gyülekezet „belső építését” nézzük, érdemes megjegyezni néhány dolgot. „A gyülekezetben a hívek az igazi közösség örömét élik át, sorra alakulnak az egyletek. Kronologikusan a nőegylet az első, amely 1879. január 10-én alakult, s a fennmaradt jegyzőkönyv 63 év folyamatos munkájáról tesz tanúbizonyságot. Működésüket már az első alkalommal alapszabályokhoz igazítják. Céljuknak az egyház és iskola kisebb mértékbeni anyagi gyámolítását nevezik. Megállapították a tagok éves rendes díját, illetve a szerényebb adományokat pártoló tagdíjként tartják számon. A következő évben az egylet teljes vagyonának felét költi a felirattal ellátott keresztelőmedence és fedél adományozására számos kisebb tétel mellett. Ettől kezdve a gyülekezet és a nőegylet eseménynaptára közé párhuzam vonható, hiszen részt vesznek minden egyházi eseményen, egy-egy ajándékkal téve emlékezetessé a napot.

A következő jegyző- és pénztári napló 1903. január 4-i keltezéssel a Vönöcki Ágostai hitvallású Evangélikus Ifjúsági- és Dalárdaegyesület létrejöttét hivatott bizonyítani.

Ezek az egyesületek nem állami meghatározottságúak voltak. Az egyesület létjogosultságát egyházmegyei végzés erősíti meg. 1903-ban a jegyzőkönyvben a következő bejegyzés áll: az egyesület zászlót kíván beszerezni s annak szentelési ünnepét a toronyszenteléssel augusztus 20-án tartja.”