A dabronyi gyülekezet története

A Dabrony településnév magyar névadással alakult ki a szláv Dobron személynévből. A névadási gyakorlat alapján arra következtethetünk, hogy a település neve 11. századi eredetű. A település határában fellelhető, illetve feltárt régészeti leletek arra engednek következtetni, hogy a terület jóval az Árpád-kor előtt is lakott volt már. A gyűjtött őskori cserepek egy része bronzkor végi – kora vaskori urnasírok emléke, másik része pedig késő vaskori eredetű. A lelőhelyekről római edénytöredékek, egy korai, erős profilú bronzfibula és egy 4. századi kopott bronzérem is előkerült. A római korra jellemző az ezüstérmét is tartalmazó, fél kg súlyú pénzlelet is.

A ma ismert legrégebbi oklevél, mely Dabrony települést megemlíti, 1240-ből való. A latin nyelvű oklevél, IV. Béla király adománylevele a Sopron várához tartozó Veszprém megyei Padar nevű várföldről, megemlíti a szóban forgó várföld birtokhatárait, így pl. Chatar (Csatár), Drusca (Doroska), ill. Olasun (Alásony) mellett Dobrunt is. Az oklevél bizonysága szerint tehát maga Dabrony is a soproni vár birtoka ekkoriban, és a feltételezések szerint már az ezt megelőző évszázadban is. (A soproni vár 1030-ban épült.) Az 1380-as oklevelek Alásonnyal közösen említik Dabrony várnépét. 1482-ben Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta, aki – az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint – ekkoriban építtette a falu templomát. Kinizsiről a birtok 1488-ban a budai káptalanra szállt. 1531-től Dabrony területe Choron András kezén van, ebből az időből származnak az első összeírások. Ebben az évben Dabronyban 8 elhagyott, 5 szegény és 33 adófizető portát valamint 120 családot írtak össze, tehát a falu akkori lakossága kb. 800 fő lehetett. Egy másik 1536-os összeírás szerint az akkor Vázsonyi (Horváth) Jeromos birtokaként ismert településen mindössze 2 elhagyott, 13 szegény és 20 adófizető porta volt − ez azt jelenti, hogy öt év alatt a falu létszáma közel 140 fővel csökkent, s ugyanakkor a megmaradó népesség folyamatosan szegényedett, adófizetőből zsellérsorba süllyedt. 1550-től Dabrony török fennhatóság alá kerül, s ettől kezdve közigazgatásilag a székesfehérvári szandzsákhoz tartozik. Az összeírás szerint ekkor kb. 480 lélek lakja (3 elhagyott, 4 szegény és 20 adófizető porta), míg 1566-ban mindössze 25 adófizető portát írnak össze. Az összeírást követően a török neszét vette, hogy a pálos barátok is adót kívánnak szedni, ezért 24 portát teljesen elpusztítottak, a lakosság nagy részét pedig elhurcolták. A faluban ekkor mindössze 1 porta, azaz legfeljebb 20 lélek maradt. Dabrony tehát pusztává vált, a lakosság egy része a községet körülvevő nagy erdőségek mocsaras sűrűjében talált magának menedéket a nehéz időkben.

1609/10-ben bérlőként Enyingi Török István, majd később Káldi Ferenc pápai alkapitány tulajdona a falu. Ez utóbbi különös kegyetlenségével írta be nevét a dabronyi történelembe. „Bizonyosan pusztán hagyjuk a falut, mert mind a törököt, mind őtet (vagyis Káldit) el nem győzzük, elfutunk a faluról, mert teljességgel eluntuk és nem győzzük a sok ínséget elviselni” – írják a dabronyiak panaszlevelükben a pálos rendi uraiknak 1627-ben. Levelükben kérik, hogy adják másnak őket, vagy vessenek ki summát rájuk. Közben a török is tovább sanyargatta a dabronyi népet.

1660-ról jegyezték fel a következő történetet: A székesfehérvári török vezérnek, Hadzsi Musztafa szpáhinak meggyűlt a baja a dabronyi parasztokkal. Miután azok nem fizettek adót, 1661-ben néhány török fegyveresével elfogatta és elhurcoltatta a dabronyi bírót, egyúttal levelet küldött a faluba: „ha megrohad is, nem bocsájtja el”. Üzenetét azzal toldotta meg: „rövidesen megmutatja nekik (ti. a lakosoknak) a bíró fejét”. Miután látta, hogy hiábavaló a fenyegetés, az adó felét elengedte, csak fizessenek. De a dabronyiak így sem fizettek. Ekkor a szpáhi könyörgőre fogta a dolgot: „Apám sem volt rossz hozzátok, én sem akarok az lenni.” A török uralom elmúltával, 1696-ban ismét a pálosok birtokolják az egész falut. 1698-ban a faluban csak 12 lakott ház állt, lélekszáma mindössze 50-60 fő – ebből 10 fő katolikus, a többi evangélikus. Az evangélikusoknak ekkoriban már saját lelkésze is van, bár gyakran cserélődik.

Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787) adatai szerint a 18. sz. végén Dabrony népessége 458 fő.

A napóleoni háborúk alatt a magyar nemesi sereg és a franciák harcai különösen ezen a vidéken voltak élénkek. Az anyakönyvi feljegyzések szerint sokat szenvedett a franciáktól a falu: „Nagy hadi sérülések és prédálások voltak a faluban a franciáktól ez év június hónapjában” – írja az akkori lelkész, Szakonyi József esperes. A néphagyomány szerint a Német-dombi (Kálvária-dombi) kereszt alá a harcokban elesett francia katonák vannak eltemetve. A 19. század közepére a falu lakossága szépen gyarapodott: 370 evangélikus, 293 katolikus, 30 református és 120 zsidó vallású lakosa összesen 813 főt tett ki.

A század legjelentősebb történelmi eseménye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A többek között a jobbágyfelszabadítás jelszavával kirobbanó forradalom minden bizonnyal lelkesedéssel töltötte el az úrbéri terhek alatt évszázadok óta nyögő dabronyiakat, akik a korabeli dokumentumok bizonysága szerint mind a háborús közadakozásból, mind pedig az önkéntesek állításából kivették a részüket.

A 20. század első háborújának, az egymillió magyar áldozatot követelő, négy évig tartó esztelen öldöklésnek 36 dabronyi halottja, számtalan sebesültje és hadirokkantja volt. A háború után a falu a fogadóval szemben emelt emlékművet a dabronyi halottak tiszteletére. A korábban itt álló fakeresztet a Kálvária-dombra helyezték át, s ennek helyére állították az emlékművet, melynek talapzatába bevésték a hősi halottak nevét.

Az I. világháborúnál is közvetlenebbül érintette Dabronyt a század második nagy világégése, az 1939-től 1945-ig tartó II. világháború, hiszen ezúttal nemcsak a falu katonának bevonult férfitagjai, hanem a polgári lakosság is kénytelen volt a harcok részesévé válni A frontátvonulás során 4 dabronyi polgári lakos, a háború során összesen 33 ismert dabronyi lakos vesztette életét, vagy tűnt el. A II világháború áldozatainak emlékére is emlékmű áll. A huszadik században Dabrony község és gyülekezete lassan elérte legnagyobb lélekszámát. Ekkor a falu létszáma az ezret is elérte. Ezután sajnos elkezdődött, majd fokozatosan felgyorsult az elnéptelenedés. 2006-ban Dabrony lakossága 400 fő körüli. Az evangélikus gyülekezet létszáma 170 fő. 2004-ben a község központjában, az evangélikus és katolikus templom által határolt téren felavatták Gárdonyi Géza író, egykori dabronyi katolikus tanító mellszobrát. 2006-ban a templomon teljes külső és belső felújítás ment végbe. A toronysisak – előző életveszélyes állapota miatt – teljes cserére szorult. Az egyházközség egykori parókiája majd harminc éve üresen áll. Állaga erősen leromlott. Téli időszakban istentiszteleti helyként használja a gyülekezet az egykori lelkészlak egy szobáját.

Dabrony lelkészei

Bélyei Tamás 1564-ben már Dabronyban volt, sárvári tanítóskodása után került a faluba. Wittenbergben tanult. 1558-ban mint „jeles tanítót" említik. Kazdagh Márton 1596-ban még Magyargencsen volt pap, onnan került Dabronyba. Aranyady Mihály 1619 és 1630 között volt a falu lelkésze. Ide Vönöckről került. Szentmihályfalvai János 1630-ban került Dabronyba Hosztót községből, ahonnan azért távozott, mert hívei megvádolták gyenge szónoklatai miatt. 1646-ig prédikált a dabronyi gyülekezetnek, majd innen Kemeneshőgyészre, később Dörgicsére távozott. Vöröskői György frissen felavatott papként 1650-ben került Dabronyba, ahol 3 évig szolgált. 1654-ben, amikor dabronyi viselt dolgai miatt Musay püspök vádat emel ellene, már Tésen tartózkodik. A vádakra – miszerint „gyanús személyekkel" érintkezett, hajdúkkal, katonákkal társalkodott, részegeskedett, valamint egy volt lelkésztársát a tilalom ellenére „összeeskette egy másik nővel" – hallgatással felelt. Bűnei hallgatólagos beismerése után hivatalvesztésre ítélték. Szmetana András 1670. szeptember 10-én lett dabronyi lelkész, és mindössze néhány évet szolgált a faluban. Rajki Andrást 1673-ban a pozsonyi törvényszék elé idézték „lázítás” vádjával. A bíróságon lemondott állásáról.

Virág Mihály sokoldalú férfiú volt, végzettsége szerint bíró. Tudott németül is. Köztiszteletnek örvendő lelkész volt, akit egyházi szolgálatok ellátására még Révkomáromba is elhívtak. A pestis idején mindvégig kitartott hívei mellett: az egész környéken ő volt az egyetlen, aki nem futamodott meg a betegek vigasztalásának és a halottak eltemetésének feladata elől. Itt-tartózkodásának pontos ideje ismeretlen. Korabeli dokumentumok szerint székhelyét akkor helyezte át Dabronyból Gércére, amikor a török a falut elpusztította.

Ilosvai Illés 1695-ben lett Dabronyban lelkész. Itt-tartózkodásáról más adat nem áll rendelkezésünkre. Szemerey Márton korábbi mórichidai lelkész 1700-ban került Dabronyba. Kelemen Benedek 1703-tól dabronyi lelkész. Előtte Nagyszőllősön, később (1706-tól) Alásonyban szolgált. A már a 60-as éveiben járó Kelemen feltehetően köztiszteletnek örvendő, becsületes ember lehetett, legalábbis erre utal az a tény, hogy a környékbeli gyülekezetek egymás után hívták falujukba lelkésznek.

Farkas Mátyás jeles tanító, a vönöckiek szenteltették pappá. Dabronyba 1710-ben került, ahol akkor már négy éve nem volt evangélikus lelkész (1706 és 1710 között a templom katolikus kézen volt). 1720-ig volt itt. Élete későbbi szakaszában Alásonyban lett lelkész. Nagy Péter, Frental György, Horváth István: hármójukról mindössze annyit tudunk, hogy az 1720 és 1735 közötti 15 évben egymást követően Dabronyban voltak lelkészek.

Szakonyi Ferenc, a híres nemesszalóki Szakonyi család tagja, 1735 és 1765 között volt dabronyi lelkész. 30 éves itteni szolgálata idején újjászervezte és felvirágoztatta a dabronyi gyülekezetet. Tompos Balázs Gergelyiből került Dabronyba 1765-ben, és 1771-ig szolgált itt. Művelt, tudós esperes, elismert szónok hírében állt. Felesége Perlaky Zsuzsanna, a sok jeles egyházi férfit adó Perlaky család tagja volt. Vázsonyi Sámuel 1771 és 1782 között volt lelkész Dabronyban. Az ő idejében, 1780-ban került a dabronyi evangélikus anyakönyvbe a következő fohász: „Esztendeinknek bölcs igazgatója Ura Istene tegye hasznos gyümölcsözővé az újesztendőt. Áldd dicsőségedre ebben a kis Dobroni Ekleziádba."

Nemes Búzás István csöglei származású lelkész 1782-től 1784-ig szolgált a faluban. Itt is nősült, felesége Kizsán Katalin volt. Nemes Illyés Ádám Takácsiból, lelkésszé avatásának helyéről jött Dabronyba 1784-ben. Nem nősült meg, leánytestvérével, Júliával lakott együtt, aki keresztelések alkalmával mindig komatársa volt. 1788-ban Rétibe ment lelkésznek. Kövesi Pál 1788-ban 64 évesen került a faluba lelkésznek, és 1791-ig dolgozott itt. Felesége, a szalóki származású Szőke Zsuzsánna itt halt meg 1789-ben. Kövesi Pál temetéséről így emlékezik meg a falu halotti anyakönyvi kivonata 1792-ben: „Tiszteletes Tudós Kövesi Pál Uram életének 74. esztendejében hosszas nyomorúság után meghalván Nemes Szalókon kettős prédikációval butsogó (búcsúzó? búsongó?) versekkel, nagyszámú sokaság, aki jelenlétével tiszteltessenek meg."

Horváth Márton 1791-től nyolc éven keresztül volt a gyülekezet lelkésze. Felesége Rókás Zsuzsanna volt. 1792-ben egy kétéves, 1794-ben pedig egy hathetes kisfiuk halt meg itt. Örzse leányuk is Dabronyban született. Horváth Péter 1799 és 1802 között volt dabronyi lelkész. Ránk maradt kézírásából arra lehet következtetni, hogy képzett, művelt ember lehetett. Erre utal az is, hogy innen külföldre távozott, hogy tanulmányait folytassa. Dabronyban maradt keresztfiának később Meszlenből írt levelet, ahová lelkésznek került.

Nemes Kis Dániel Bakonyszombathelyről került Dabronyba lelkésznek 1802-ben, és öt éven keresztül látta el itt a szolgálatot. Bozay Zsófiát vette feleségül, 1807-ben itt született meg János nevű fiuk. Anyakönyvi bejegyzései jó német és latin tudásról árulkodnak. Komái környékbeli előkelő családokból származtak. (Szakonyi, Noszlopy, Berzsenyi, Vidos családok). 1807-ben Vecsére távozott. Nemes Szakonyi József Dabronyban született 1746-ban. Szülőfalujába 1807 novemberében került vissza lelkésznek 27 évi pápai szolgálat után. Esperes lett, majd körzeti jegyző. Síremléke ma is áll a temetőben. Annak a Szakonyi Ferencnek a fia volt, aki szintén dolgozott Dabronyban lelkészként 1735 és 1765 között.

Nemes Magassy Dávid volt uraiújfalusi káplán 1811-ben került Dabronyba. Itt vette el feleségül Gothárd Annát, és gyermekeik – Dávid, Klára és Rozina – is itt születtek. 1822 őszén Kissomlyóra került. 1838-ban ő temette el Dukai Takách Judit költőnőt. Szedenics György 1822 és 1828 között volt a falu lelkésze. Jó hírű, jól képzett, de tartózkodó ember volt, az abban az időben szokásos keresztkomaságot senki kedvéért sem vállalta el. Ő volt a későbbi dabronyi lelkész, Bárdosi Jenő ükapja.

Perlaky István 1828-tól 35 éven keresztül volt lelkész a faluban. Felesége a jómódú Szőlősi családból származó Mecséry Sarolta volt. Szép, áhítatos prédikációi miatt kedvelték a falu lakói. Haláláig itt dolgozott Dabronyban. Itt temették el 17 éves fiával együtt, sírjuk ma is látható a dabronyi temetőben. Dabronyi lelkészkedése idején, 1848-ban kolera dühöngött a környéken. A külföldről ide küldött orvosok azt tanácsolták a lelkésznek, hogy felvilágosító munkával, a betegség okainak feltárásával próbáljon meg nyugtatólag hatni a feldúlt hívekre. További tanácsuk volt, hogy a pánik elkerülése céljából az egy faluban elhunytakért egyszerre harangozzanak, valamint az orvosi szerek mellett ajánlják gyógyteakeverék használatát. A fodormenta, mustárlevél és kámforos pálinka összetételű teakeveréket a presbitérium javaslatára a lelkésznél vagy bírónál kell tartani nagyobb mennyiségben. Az ekkor készült egyházi jegyzőkönyv megemlíti, hogy izzasztó hatása miatt hasznos lehet még a végtagok forró pálinkával való bedörzsölése, illetve mustárpép-borogatás alkalmazása a hason. Szédülés ellen fodormentát, mákonyt és bizonyos ammóniumkészítményeket javasoltak.

Borbély Sándor 1864-től egészen 1909-ig volt a dabronyi evangélikus gyülekezet lelkésze. A róla fennmaradt emlékek szerint szerényen, de pontosan végezte munkáját. Felesége Karsay Ida, Karsay Sándor dunántúli szuperintendens leánya, az egész falu orvosaként tevékenykedett. Egyik leányukat kérte feleségül Gárdonyi Géza. Felesége Dabronyban van eltemetve, ő maga Pozsonyban halt meg. Dabronyi lelkészkedése idején, 1867-ben évi 21 korona hozzájárulást szavazott meg a gyülekezet a soproni főiskola fenntartásához. Szintén az evangélikus gyülekezet jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy ekkoriban a sorkatonai szolgálatra besorozottakat, valamint a rokkantakat egyáltalán nem, a 21 év alatti fiatalokat pedig csak külön evangélikus püspöki engedéllyel eskethette össze a lelkész, valamint hogy a házasságok kihirdetésére kizárólag ünnepnapokon lehetett sort keríteni. A jegyzőkönyvben rögzítették 1872-ben Borbély Sándor dabronyi lelkész egyházi jegyzővé történő kinevezését is.

Kakas E. József 1909 és 1953 között, több mint egy emberöltőn keresztül látta el a faluban a lelkészi teendőket. Lelkes, de hirtelen haragú ember volt. Itt-tartózkodása idején renováltatta a templomot, ifjúsági házat építtetett. Nyugdíjazása után Balatonszepezden, később Gyenesdiáson élt. Ott halt meg 1973-ban, 88 éves korában. Felesége Belohoczky Jolán volt, 3 gyermekük született. Lelkészkedése idején, 1933-ban olyan nagy viharkár keletkezett a faluban, hogy azzal a presbiteri gyűlésnek is foglalkoznia kellett. Az itt készült jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a vihar megbontotta az iskola tetőzetét, ledöntötte a tanítólakás tűzfalát, elvitte a lelkész 15 m hosszú pajtájának teljes tetőzetét, megbontotta a templom tetőszerkezetét és a torony bádogborítását. A kár 5000 pengő volt. 1935 tavaszán a templom előtti tér megvásárlásáról döntött a presbitérium. A tér Ferenczy Sándor tulajdona volt. Ezzel összefüggésben kérték a községtől az egyházi épület előtt álló mérlegház elvitelét. A következő évben, 1936-ban nyári napközi otthon létrehozásáról született döntés a presbitérium gyűlésén. Az iskolások száma ebben az évben 54, az ismétlősöké 23 volt. 1937 nyarán Ritzli József helybéli ács elkészítette az iskola padozatát, Krauz András kőművest pedig az iskolaépület felújítására kérte fel a presbitérium. 1943 elején a presbiterek fűziskola telepítéséről döntöttek. Határoztak arról is, hogy a temető hátsó részét diófákkal ültetik be, melyeknek termése az 1. évben a lelkészé, a 2. évben pedig a gyülekezeté lesz. 1946-ban Márk Ernő menekült tanítót bízták meg a megüresedett tanítói állás betöltésével. 1947-ben arról döntöttek a presbiterek, hogy a lelkészi, illetve tanítói földek után az adót a haszonélvezőknek kelljen megfizetniük. Az evangélikus lelkész fajárandósága 72 köbméter volt. 1952 őszén Kakas József bejelentette, hogy „felsőbb utasításra" 43 évi szolgálat után lemond a lelkészi hivatásról. A lelkész anyagi helyzetéről árulkodik az a jegyzőkönyvi feljegyzés, miszerint Kakas kérte a gyülekezetet, hogy az összedőlt halottasház maradványait adják neki.

A lelkész lemondása után fél évvel, 1953 márciusában került sor az új lelkészt megválasztó közgyűlés előkészítésére. A közgyűlés megszavazta, hogy föld helyett a gyülekezet évente 15 mázsa búzát vagy annak pénzbeli ellenértékét és 10 köbméter fát adjon a lelkésznek. Egyúttal határoznak arról is, hogy az akkor Zsédenyben szolgáló Bárdosi Jenőt hívják meg Dabronyba lelkésznek. Március 21-én került sor Kakas József búcsúztatására és az új lelkész, Bárdosi Jenő fogadására. Kakas József az új lelkésztől „az Istenbe vetett hit folytatását" kéri.

Bárdosi Jenő (1910−1985) 1953-tól 1976-ig volt dabronyi lelkész. Apja Bárdosi Aladár iskolaigazgató volt. A fiú Pápán, Sopronban tanult. Idekerülése előtt Szombathelyen, majd Csöglén dolgozott segédlelkészként, ahol megszervezte a szórványgyülekezetet, majd lelkészlakást és templomot építtetett. 1943 és 1950 között Sopronkőhidán szolgált. Mint a fegyintézet lelkésze, ő gyóntatta és kísérte utolsó útjára Bajcsy-Zsilinszky Endrét, akinek édesanyjához írott utolsó levelét élete kockáztatásával a cipője talpában csempészte ki a börtönből. Dabronyi szolgálata idején lelkészlakást építtetett, felújíttatta a kerítést és az orgonát, és megszervezte a nemesszalóki templom átépítését. Első felesége, Halász Ilona a dabronyi temetőben nyugszik. Egy gyermekük született, Tibor, aki csecsemőkorában meghalt. Második feleségével, Ferenczy Máriával 1975-ben esküdött meg. 1976-ban nyugdíjba ment, de az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökének kérésére pár hónapig még helyettes lelkészként ellátta a dabronyi és a nagyalásonyi hívek szolgálatát. 1981-ben Pápán halt meg, ahová végleges nyugdíjba vonulása után költözött. Dabronyi lelkészkedése idején a presbitérium 4 fős bizottságot hozott létre, melynek a temető rendjére kellett vigyáznia. A lelkészlak rendbetételét 1953 nyarán Nyárs Sándorra, a templomtető megjavítását pedig 1955 tavaszán Ritzl József ácsmesterre bízták. 1965 januárjában az eltörött harangtengelyt a téesz gépműhelyében javították meg, a torony villámhárítójának felszerelésével pedig Rozsássy József debreceni iparost bízták meg. Az 1971. év nagy eseménye Ottlyk Ernő püspök látogatása volt. 1972-ben kutat ásattak a temetőbe. Bárdosi Jenő 21 évi szolgálat után 1976. május 9-én vonult nyugállományba. Munkáját nagy elismeréssel köszönte meg a falu. Nyugdíjas éveiben Pápán kisegítő lelkészként és a Református Gyűjtemény munkatársaként dolgozott.

Sághy András 1976 és 1993 között volt a terület lelkésze. A dabronyi lelkészi hivatal Bárdosi távozásával megszűnt, Sághy András már a modernebb nagyalásonyi lelkészlakásból látta el többek között a dabronyi, a kertai, a szentimrefalvai hívek szolgálatát. Az ő nevéhez fűződik a dabronyi templom külső vakolása és zsindelyezése, melyhez az Országos Műemlék-felügyelőség is segítséget nyújtott. Pőcze István 1993 nyarától 1995-ig dolgozott a területen. Karsay Lajos 1995. október 15-étől látta el a dabronyi hívek lelkigondozásának feladatát. Varga György 2000 nyarától Pápáról helyettesítéssel látta el a lelkészi feladatokat. Nagy Zoltán 2003. aug. 15-től helyettes lelkészként szolgált a gyülekezetben, 2004. okt. 30-tól a társult gyülekezetek megválasztott lelkészeként Nagyalásonyból látta el szolgálatát. Manke-Lackner Eszter 2008 óta szolgál itt beosztott lelkészi minőségben, őt 2010 nyarától Pongrácz Máté beosztott lelkész követte.