A gyülekezet

Az evangélikus gyülekezet az 1660-as évek után a szlovák ajkú lakosok idetelepítésével keletkezett. A gyülekezet első lelkésze, akiről már feljegyzéseket is találunk, Raksányi György volt. Ő kezdte meg az ösküi evangélikus gyülekezetben az anyakönyv vezetését 1721-ben. Károly István esperes 1737-ből való feljegyzésében szerepel az ösküi lelkész fizetése is. 1753-ban a vármegyét is foglalkoztatta az az eset, hogy egy V. J. ágostai vallású ember feleségét a plébános akarta eltemetni, azt azonban a lutheránusok nem engedték. Még 1755–1756 között is folyt az erre vonatkozó tanúvallatás. 1721-ben már van a gyülekezetnek tanítója is. Az első tanítómestere Záchen Márton volt 1721–1734-ig. Az ösküi gyülekezet temploma 1786-ban épült meg. Hosszabb időn keresztül a veszprémi evangélikus gyülekezet is Öskü filiája volt. 1784-ből őrzünk egy parancsot, mely az ösküi evangélikus prédikátort Veszprémbe küldi.

A gyülekezet lelkésze Zsakó János, akit 1891. március 1-jén hívott el a választó egyháztagok bizalma az ösküi lelkészi állásra Csákvárról. Március 19-én kezdte meg szolgálatát. Húsz éven át volt lelkésze a gyülekezetnek. 1911. december 28-án halt meg. Barecz Kálmán felügyelő utódjaként az 1897. augusztus 15-én tartott közgyűlés hegyeshalmi Fischer Károly Akarattya pusztán élő nagybérlőt választotta meg felügyelőnek. Szeptember 26-án iktatta be őt felügyelői tisztébe Szalay Ferenc esperes. Székfoglaló beszédében Fischer Károly a gyülekezet és felügyelője közötti bensőséges viszonyról szólt. Ugyanezen a gyűlésen Fischer Károly 50 koronát adományozott a gyülekezetnek a templomi oltár rendbehozására. 17 éven át volt a gyülekezet felügyelője. 1914. március 1-jén halt meg Győrött 61 éves korában. Nagy Jenő, a gyülekezet lelkésze a szeptember 20-án tartott közgyűlésen elismerő szavakkal méltatta szolgálatát.

1898-ban a gyülekezet kántortanítója Jankó Sámuel, akit 1898. március 6-án választott meg a gyülekezet Maskováról. Jankó Sámuel április 3-án a délutáni 2 órás vonattal érkezett meg, és a délutáni istentiszteleten a lelkész be is iktatta hivatalába. Jankó Sámuel 1913. augusztus 13-án a közgyűlésen jelentette be tanítói állásáról való lemondását és nyugdíjba vonulását 42 évi tanítói szolgálat után. A gyülekezetnek 15 évig volt kántortanítója.

1901. augusztus 5-én az ösküi gyülekezet az egyházmegyei gyámintézettől 75 korona és 31 fillér adományt kapott a templom renoválására. Az 1903. május 17-én tartott közgyűlés részletesen tárgyalja a rossz állapotban lévő templomtorony, templomtető, elkorhadt faanyag kicserélésére, renoválására és a templom szükséges külső-belső kőműves munkálataira vonatkozó költségvetéseket. A közgyűlésen jelen vannak a vállalkozók is, akik benyújtják az egyes munkálatokra való költségvetésüket. Mivel a jelen lévő gyülekezeti tagok ezeket soknak tartják, ezért pályázatot írnak ki, és ebből a célból értesítik Bognár János veszprémi ácsmestert és Stéger Péter székesfehérvári vállalkozót. Június 14-én ismét tárgyalja a közgyűlés a toronytető és a templom külső-belső tatarozását. Három vállalkozó küldte be árajánlatát. A három közül kettő személyesen is megjelent. A gyülekezet Bognár Jánossal kötött megállapodást: az egész munkát Litz Jánossal együtt 3200 koronáért, azaz 1600 forintért elvégzik, de úgy, hogy a gyülekezet a munkához a mészen és a murván kívül mást nem ad. Minden mást tehát, így a napszámosokat is, nekik kell felfogadni és fizetni is. Október elejére a templomrenoválás és az asztalosmunkák elkészültek. Október 4-én szentelte fel a templomot Szalay Ferenc esperes Horváth Dezső veszprémi és Zsakó János ösküi lelkészekkel.

1903. november 21-én déli harangszókor a kisharang megrepedt, melyet a gyülekezetnek sürgősen pótolnia kellett. A harangöntésre december 6-án szerződést kötöttek Tóth Árpád veszprémi harangöntővel. Az elkészült új harangot 1904. február 5-én hozta el Veszprémből Tamaskovics István gyülekezeti tag. A gyülekezet lelkésze, Zsakó János az új harangot felszentelte és rendeltetésének átadta. 1904. július 25-én katonák szállták meg a falut. Kapitányuk a feleségével együtt a lelkészi hivatalban vett szállást. Szeptember végén mentek el a katonák a faluból, s így a lelkészi hivatal is újra szabad lett. A gyülekezeti tagok száma megfogyatkozott 1904–1907 között, mert sokan vándoroltak ki Amerikába.

Az 1908. június 4-i egyházközségi közgyűlés elhatározta az iskola padlózását, új padokkal és ablakokkal való ellátását, mely munkálatok 810 koronájába kerültek a gyülekezetnek. A munkák a tanév kezdéséig elkészültek. 1911. december 28-án meghalt Zsakó János lelkész. Utána a gyülekezet életében a lelkészi állás betöltése körül kellemetlen, a lelki életben is visszaesést jelentő bonyodalmak következtek. Az esperes Horváth Sándor várpalotai lelkészt mint a szomszédos gyülekezet lelkészét bízta meg a gyülekezet gondozásával. Ő végezte itt a lelkészi szolgálatot 1912. november 17-ig. Az 1912. november 12-én megtartott lelkészválasztó közgyűlés Nagy Jenő, felsőesztergályi lelkészt 6 szavazati többséggel választotta meg lelkészének. 1913. február 16-án volt beiktatása, melyet Horváth Dezső veszprémi lelkész végzett.

1913. augusztus 10-én Jankó Sámuel nyugalomba vonulásával a kántortanítói állás is megüresedett. Utódának a szeptember 17-én megtartott tanítóválasztó közgyűlés Szebedinszky Mihály zsámbokréti tanítót választotta meg. 1914-ben az I. világháború kitörésekor ő is bevonult katonának. 17 hónap katonai szolgálat után mint rokkantat szabadságolták. 1917 júliusában a Felvidéken választják meg tanítónak, így augusztus 12-ével itteni kántortanítói állásáról lemondott, és augusztus 15-én elment a gyülekezetből. Utódát az 1917. október 7-én tartott közgyűlés választotta meg. Három pályázó volt: Hámornyik Mihály penci, Makatura János verbóc-istvánhegyi és Valócki Gábor nemesváraljai tanítók. A közgyűlés egyhangúlag Makatura Jánost választotta meg. 1918. február 10-én kezdte meg munkáját, és 25 éven át volt a gyülekezet kántortanítója. 1942. február 27-én betegszabadságot kért a gyülekezettől, s beadta nyugdíjaztatási kérelmét. 1942. november 1-jével ment nyugdíjba.

A gyülekezet felügyelője ezekben az években Bárdossi Gyula hajmáskéri vasutas főtiszt, akit 1917. március 25-én választott meg a gyülekezet. Június 24-én iktatták be tisztségébe. Majdnem másfél évtizeden keresztül volt felügyelő, amikor is Celldömölkre költözött. 1917 őszén a 387 bécsi font súlyú harangot hadicélokra levették és 860 korona értékben megváltották. 1918 tavaszán 27 db homlokzati orgonasípot szereltek le hadicélokra, és 532 koronáért váltották meg azokat.

1913. július 2-án beiktatták a veszprémi egyházmegye esperesi tisztségébe Takács Elek homokbödögei lelkészt, akire az ösküi gyülekezet május 25-én adta le a szavazatát. Takács Elek esperes 1917. március 7-én hivatalos látogatást végzett a gyülekezetben. 1920. október 13-án canonica visitatiót tartott a gyülekezetben Kapi Béla püspök. Jelen voltak ezen az alkalmon Takács Elek esperes és László Miklós püspöki titkár is. 1924. november 18-án Takács Elek esperes újra egyházlátogatást végzett a gyülekezetben. Vele volt Hering János veszprémi lelkész is. Ugyanebben az évben eternitpalával fedték be a parókiát. 1925. július 29-én a 2. számú tanítói állásra megválasztották Péter Irma tanítónőt, aki az 1926. szeptember 26-án tartott közgyűlésen lemondott állásáról, és Nyíregyházára ment tanítani.

1926-ban a templomot befedték eternitpalával, a mennyezetet stukatúrral látták el, kívül-belül kijavították és kimeszelték. 1928. április 1-jén harangavatási ünnepséget tartottak, melyet az esperes megbízása alapján Horváth Sándor várpalotai és Hering János veszprémi lelkészek a helyi lelkésszel együtt végeztek. 1929. május 18-án Takács Elek esperes ismét egyházlátogatást végzett a gyülekezetben.

A faluban 30 éven keresztül, 1916–1945 között veszélyt jelentett a szombatisták hódítása. Ezekben az években a gyülekezet tagjainak létszáma mintegy 200 fővel csökkent, ami a gyülekezet összlétszámának a 25%-át tette ki. Volt olyan év, hogy 15-20 család jelentkezett ki a gyülekezetből.
Nagy Jenő 19 év után a gyülekezet állapotának rosszabbodása és egyes gyülekezeti tagok rosszakaratú bujtogatása miatt 1931. november 1-jei közgyűlésen benyújtotta a lelkészi állásról való lemondását. A lemondás előtti zavaros állapotok ismét szükségessé tették az esperesnek Ösküre való kiszállását 1931. június 17-én. A lelkész nyugalomba vonulásával, 1931. november 1-jével a gyülekezet adminisztrátorává Csillag Ferenc csöglei lelkészt nevezték ki. A lelkészválasztás 1932. június 5-én volt, amikor a gyülekezet két részre szakadt. Volt, aki Csillag Ferenc lelkészt akarta, s voltak olyanok, akik Galáth György lelkészt. Augusztus 21-én Csillag Ferenc lelkészt iktatták be lelkésznek Ösküre. Két év múlva a lelkész maga kéri a püspököt, hogy segítsen neki Ösküről elpályázni. A püspök 1934. szeptember 23-án Sikátorra helyezi őt adminisztrátornak, Ösküre pedig Zsemberovszky Jánost helyettes lelkésznek. Csillag Ferenc 1935. június 30-án mondott le ösküi lelkészi állásáról.

Az egyházközség felügyelője ezekben az években Óbetkó Vilmos, akit az 1932. július 31-én megtartott közgyűlés Bárdossi Gyula utódaként megválasztott. Beiktatása 1932. augusztus 21-én a lelkészbeiktatással együtt történt meg. Óbetkó Vilmos 9 éven át volt a gyülekezet felügyelője, 1941-ben, hosszú ideig tartó súlyos betegség után, halt meg. Óbetkó Vilmos utóda a felügyelői tisztségben Halász János nyugalmazott igazgatótanító, Veszprém megyei tűzrendészeti felügyelő, aki a gyülekezetben a másodfelügyelői tisztséget már évek óta ellátta. Halász Jánost az 1941. november 9-én tartott választói közgyűlés választotta meg. Beiktatása 1942. június 14-én volt. 5 éven át volt felügyelője a gyülekezetnek. 1946. június 2-án nyújtotta be a közgyűlésnek lemondó levelét elfoglaltságaira történő hivatkozással.

Az 1934. november 4-i közgyűlés elhatározta a templom villanyvilágítással való ellátását, melynek költségeit gyűjtés útján és az ifjúsági pénztárból kívánják fedezni. A lelkészválasztó közgyűlés 1935. augusztus 11-én ült össze Ihász Mihály kertai lelkész, esperesi megbízott és Óbetkó Vilmos felügyelő mint egyházmegyei felügyelőhelyettes elnökletével. A közgyűlés egyhangú felkiáltással Zsemberovszky Jánost választotta meg lelkészének. A lelkész beiktatása szeptember 15-én volt, Takács Elek esperes végezte a szertartást.

1935. május 26-án a közgyűlési határozat elrendelte a lelkészlakot és a tanítói lakást körülfogó kőkerítés renoválását, mely kb. 800 pengőt tett ki. Az október 20-i közgyűlés elhatározta a 2. számú tanterem építését. Zsemberovszky lelkész idejében épült meg 1936-ban a gyülekezet új iskolája. Bevezették az új énekeskönyvet és az egységes istentiszteleti liturgikus rendet 1936. ádvent 1. vasárnapjával. 1940-ben renoválták a kántortanítói lakást és a régi iskolatermet, és megépült a gyülekezeti terem is a bibliaórák és egyéb összejövetelek helyének.

1945-ben a háború pusztítása elérte a gyülekezet egyházi épületeit, templomát, lelkészlakását, iskoláit, kántortanítói lakását. A lelkészlakást, így a gyülekezeti irattári helyiséget is először a német katonaság foglalta le hadikórháznak, majd ezek elvonulása után az ideiglenesen átvonuló foglyok részére fogolytábornak használták. A gyülekezetben hónapokon keresztül nem volt lelkész, a gyülekezeti irattárból csak az maradt meg, amit az akkori gondnok a saját lakására átmentett és megőrzött. A háború befejezése utáni nehéz időkben a gyülekezet vezetői Bierling Ernő felügyelő és Kiss Ferenc lelkész voltak. Bierling Ernőt 1946. június 2-án választotta meg felügyelőjévé a gyülekezet közgyűlése. Beiktatása július 28-án történt meg Hering János veszprémi alesperes lelkész szolgálatával.

1946. március 15-ével az egyházi főhatóság Zsemberovszky Jánost a világi bíróság elmarasztaló ítélete alapján a lelkészi feladatoktól eltiltotta, állásvesztésre ítélte június 1-jével. Ezért Zsemberovszky János 1946 őszén elhagyta Ösküt, és szülőföldjére, Aszódra költözött. A lelkészi szolgálat végzésére a püspök 1946. március 15-ével Balogh István volt vendvidéki lelkészt küldte ki adminisztrátorként. Balogh István közel 1 évig szolgált a gyülekezetben, amikor is a gyülekezetben lévő békétlenségek miatt kérte a püspöktől a gyülekezetből való elhelyezését. Az 1947. január 19-én tartott közgyűlésen a helyettes lelkész bejelentette a gyülekezetből való távozását.

A kántortanítói állásban Makatura János utóda Tóth Sándor volt felsőszeli (ma Szlovákia) tanító lett, akit a gyülekezet 1943. január 10-én választott meg. 5 évig volt kántortanítója a gyülekezetnek, fél évig pedig kántora. 1944. október 20-án bevonult katonának, nyugaton fogságba esett, 1946 májusában tért haza. 1948. június 16-ával, az iskolák államosításával, állami tanító lett. Kántori szolgálata 1948. november 28-án kelt felmondólevelének alapján szűnt meg 1948. december 1-jével. A 2. számú tanítói álláson tanítók voltak: Péter Irma, Zsemberovszky Judit, Podhravszky Margit, Ormosi Iván, id. Javornitzky Ervin, 1 évig Mészáros Ferenc is, aki 1946 tavaszán halt meg. Id. Javornitzky Ervin két ízben is tanítója volt a gyülekezetnek. Először 1920-tól 1923-ig, majd 1941. november 9-től. 1948 júniusában az iskolák államosításával ő is állami tanító lett. Az ösküi állami általános iskolánál az igazgatói teendők elvégzésével az állam őt bízta meg. 1948 decemberétől 1949. december 31-ig ő volt a gyülekezet kántora, amikor is a kántori és a presbiteri szolgálatáról is lemondott. 1947-ben az általános iskola bevezetésével a tanköteles gyerekek száma megszaporodott, szükségessé vált a 3. számú evangélikus tanítói állás megszervezése is. Erre az állásra a gyülekezet 1947. március 9-én ifj. Javornitzky Ervin okleveles tanítót választotta meg. 1948 júniusában az állam őt is átvette állami tanítónak.

Kiss Ferenc lelkészt a püspök 1947. március 1-jével küldte ki a gyülekezetbe helyettes lelkészi minőségben. 1947. július 13-ig szolgált így a gyülekezetben, amikor a lelkészválasztó közgyűlés megválasztotta lelkészének. A lelkészbeiktatást szeptember 14-én tartotta Takács Elek esperes. Az 1947–1948-as évek a háború utáni nehéz viszonyok és súlyos feladatok közepette is az újjáépítés esztendei voltak. 1945-ben súlyos háborús kár éri főként a tornyot és a templom tetőszerkezetét, melyet Kiss Ferenc lelkész irányításával és a gyülekezet összefogásával 1947–1948 között sikerült helyreállítani. 1958-ban a torony alapzatában 10 db gerendát kellett pótolni, a deszkákat ki kellett cserélni, a templomot kívül-belül tatarozni kellett, valamint a templom orgonáját kellett javítani 38 000 Ft összegben.

1978-tól, Kiss Ferenc lelkész halálától helyettes lelkész végzi a gyülekezet gondozását. 1980-ban a templom új köntösbe öltözött. A tetőszerkezet több gerendáját kicserélték, a tetőt új palával fedték be. A toronysisakot rozsdátlanították és lefestették. A templomot külsőleg tatarozták, vakolták, a teljes belsőt is lefestették, a padokat rendbe hozták, az orgonát felújították, a harangokat villamosították. A templom villanyvezetékét kicserélték. Az összköltség 220 000 Ft volt. A nagy munka elvégzése a gyülekezet példaszerű anyagi áldozatával, összefogásával, sok társadalmi munkával és az Országos Egyház 110 000 Ft-os segélyével vált lehetővé.

1984-ben a parókiát külsőleg renoválták. Az 1985. szeptember 8-i közgyűlés döntött a lelkészlakás egy részének bérbeadásáról a községi tanácsnak. 1985-ben a földrengés nagy kárt tett a templomban. A templom mennyezetéről a vakolat nagy területen lehullott, a falak megrepedeztek. Az Állami Biztosítóval többszöri megbeszélés után sikerült megegyezni, hogy számla alapján kifizeti a kártérítést. Így anyagi megterhelés nem hárult a gyülekezetre, sőt dr. Nagy Gyula püspök által 15 000 Ft rendkívüli segélyt is kapott a gyülekezet. 1994-ben a templom tornyát festették, villámhárítókat szereltek fel a templomra, a templom ablakait kicserélték. Ezeket a munkálatokat gyűjtésből és segélyből fedezték.

Az 1989. november 12-i közgyűlés megválasztotta lelkészének Herdliczka Éva lelkészt, akinek beiktatása 1989. december 16-án volt. A beiktatáson részt vettek Varga György esperes, Kiss Attila egyházmegyei felügyelő, Csonka László helyi plébános, dr. Molnár Gyula székesfehérvári felügyelő, Hernád Tibor veszprémi lelkész. A lelkésznő 1992. augusztus 9-ig szolgált a gyülekezetben. A lelkésznő távozása után, 1992 őszén az iskolát renoválták 152 443 Ft, a parókia központi fűtését vezették be 164 071 Ft, a templom harangjait automatizálták 28 000 Ft összegben. 1993-ban a parókia ablakait és ajtajait cserélték ki 502 283 Ft összegben.

1993. február 1-jétől Kapi Zoltán, távozása után pedig 1995–1998 között Stermeczki András a gyülekezet lelkésze, őt pedig 1999-től Lampért Gábor helyettes lelkész követte 1999. június 31-ig. Győr Sándor lelkész 1999-től 2002-ig szolgált a gyülekezetben. Az ő szolgálata alatt újították fel a parókia konyháját és fürdőszobáját.

2002. szeptember 1-jétől pedig Hamza Kinga Dalma a gyülekezet lelkésze. 2003-ban hangerősítőt szereltek a templomba, melyet a Dunántúli Egyházkerület támogatott anyagilag. 2004-ben európai uniós Sapard-pályázaton nyertünk 6 248 282 Ft-ot, és 2 214 965 Ft-ot az Országos Egyház biztosított. Ebből elvégeztük a templom külső homlokzatának a tatarozását, vörösrézre cseréltük a csatornákat, a templom padjait renováltuk, mivel műemléki védettségük miatt nem lehetett új padokat csináltatni. A templom renoválásának munkálata 2004 novemberétől 2005 májusáig tartott, a templomot 2005. november 5-én szentelte fel Ittzés János püspök az új gyülekezeti házzal együtt.
Az új gyülekezeti házat 2005. május 9-én kezdtük el építeni, és ugyanezen év szeptember 30-án történt felszentelése. Az összköltség 22 500 000 Ft volt, mely a Petőfi-iskola eladásából, kárpótlásból és GAS támogatásból tevődött össze. A felszentelésre be is rendeztük a gyülekezeti házat.