A reformáció nyomai

Az előbbiek miatt még inkább jelentős, hogy a lutheranizmus igen korán érintette és hódította meg a várost. A dunántúli települések közül az elsők között – Sárvárral és Pápával egy időben – került kapcsolatba a reformációval. A legkorábbi adat, 1525-ből származik, amelyben Campegio kardinális jelenti a Vatikánnak, hogy 1525. június 18-án Székesfehérvárott elfogtak két Luther-követő papot, akiket aztán Esztergomba vittek. A korai terjedés tényét erősíti meg Balhay István veszprémi pap 1570. december 21-én kelt levele is, amelyben Batthyány Boldizsárt az „eretnek” lutheránusok üldözésére kéri: „Az eretnekség ide ki Magyarországra is kihatott. Először Székesfehérvárott kezdették...” Ugyancsak a reformációval való korai kapcsolat tényét támasztja alá, hogy Székesfehérvár szerepel azon helységek sorában, amelyek az 1529. évtől hallgatókat küldtek a wittenbergi egyetemre.

A mohácsi vész utáni fehérvári prépostok közül is többen kerültek kapcsolatba a lutheranizmussal, így Váraljai Szaniszló, Bebek Imre, Peregi Albert.4 Utóbbi idejéből – az 1540-es évekből – származik az a feljegyzés, amely megemlékezik egy fehérvári kanonokról, aki két szín alatt szolgáltatta ki az úrvacsorát, s lutheránus tanítást követve, a régi szertartásokat elvetve, a misét magyar nyelven énekelte.5 A lutheranizmus nagymértékű terjedését az előbbiekkel egybehangzóan erősíti meg Szerémi György Magyarország romlásáról címmel írott krónikája. A benne szereplő Lajos deák valószínűleg Szegedi Lajos lehetett, aki 1540 körül tartózkodott Székesfehérvárott kanonoki minőségben, s Bebek Imre prépost támogatását élvezve terjesztette a reformeszméket. Az eddigi kutatások azt a tényt erősítik meg, hogy Fehérvár első lutheri szellemű prédikátora az említett Lajos deák volt.