A gyúrói társegyház

Gyúró egyesek szerint a „Dúró” („Gyuri”) személynévből, mások szerint a római kori „castrum Giro” („kanyarvár”) elnevezésből ered. Ebben az időben ugyanis a település kereskedőutak kereszteződésénél feküdt. Érintette Gyúrót az aquincum−savariai főút is. Az út meglétét olyan római kori kőlap leletek bizonyítják, amelyeket akkoriban utak borítására használtak, de találtak itt kelta és római pénzeket is. A honfoglalás idején a Csák, Baracska, Kartal- Kurszán nemzetség települt le itt. Az első írásos említése 1340-ből való: „Gyúró falu”. Jelentős hely volt a török uralom, majd később a kuruc háborúk idején is.

A reformátusoknak már 1628-tól volt lelkészük. Templomuk 1783/84-ben épült. De: „Gyúrón a plébániák 1753. évi összeírása szerint a lutheránusok is tartoztak a plébános földjét megművelni” – írja Payr Sándor. Vagyis ebben az időben már laktak itt evangélikusok is a reformátusok mellett vagy azokkal együtt. A Tordashoz tartozó leányegyház 1790 karácsonyán szerveződött gyülekezetté. Ekkor a lélekszám 319 volt, első lépésként preoranst, vagyis előimádkozó tanítót választottak. Ő nemcsak a gyermekeket tanította, de minden gyülekezeti összejövetelt vezetett: imádkozott és írásmagyarázatot tartott. Az első ilyen minőségű tanító Bordács György volt. Nagyünnepeken, főleg az úrvacsora miatt Tordasra járt a gyülekezet. A keresztelést, esketést és temetést is a tordasi lelkész végezte.

Anyagyülekezetté válásra az első kísérlet 1815-ben történt. A gyülekezet ilyen irányú beadványát azonban az egyházi felsőbbség minden megokolás nélkül visszautasította. 1826-ban mégis templomépítéshez kezdett a gyülekezet, hogy élni akarását ezáltal is megmutassa. Az alapkőletétel ünnepélyét mennybemenetel ünnepén tartották meg. A közel három évig tartó építkezést Spiegel Tüköri József irányította. A faanyagot az építész, a kőanyagot az akkori nádor, József főherceg adta. Az egész gyülekezet közmunkával segített az építkezésnél. A toronyba két harang került. Az egyiket 1798-ban öntötték, a 2 mázsás nagyharangot 1831-ben Schau András budapesti harangöntő készítette.
A templomban 1829 mennybemenetel ünnepén Krizsány (Skrizsány, Krizsán, Krisán) József, az akkori preorans tartotta az első istentiszteletet. A megépült szép templomot akkor még nem szentelték fel. 1840-ben a gyülekezet már egy segédtanítót kért, de nem kapott. 1844-ben az őszi és tavaszi nagy esőzések miatt az utak Tordas felé járhatatlanokká váltak, nagyon nehéz volt a gyúróiaknak Tordasra átjutni. Ekkor a tagosítás kapcsán leendő lelkészük részére a gyúrói evangélikusok is az akkori urasághoz folyamodtak, hogy mint a másik két felekezetnek, úgy nekik is mérjenek ki földeket, de csak a preorans számára mértek ki 21 hold földet.

Az oltár felépítése után 1856. május 1-jén, ugyancsak mennybemenetel ünnepén került sor a templom felszentelésére. Gödör József, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese (a gyúrói honlap szerint Székács József pesti lelkész) végezte a felszentelést. Közben továbbra is a kérvények sokasága ment az egyházi felsőbbséghez a gyülekezet önállósága érdekében.

Végre az egyházkerület 1861-ben megadta az engedélyt, a gyúrói evangélikus egyházközség anyagyülekezetté vált. Első lelkész Borbély Sándor volt, aki ez év karácsonyán lépett tisztébe. Ekkor a gyülekezet lélekszáma 413, ebből egyházfenntartó 298 volt. Az egyházközségnek gondnoka és pénztáros gondnoka volt, tizenkét presbitert is választottak. Az önálló gyülekezetben az első presbiterek: id. Magyar István, Szalai András, Povelka András, Ribi János, Szalai István, ifj. Magyar István, Varga István, Zsapka István, Ribi Mihály, Gurabi András, Puskás Károly és Ribi József voltak. E két utóbbi gondnok is. Az önállóvá válás idején parókia még nem volt, csak egy düledező iskola és tanítói lakás állt. De volt a gyülekezetnek ebben az időben 70 négyszögöl konyhakertje, 21 hold szántóföldje, 1 hold rétje, 126 négyszögöl káposztásföldje és 246 négyszögöl szérűskertje. 1846-ban a székesfehérvári káptalan külön temetőkertet mért ki az egyháznak. A tanító kapott még 9 hl búzát, bort és fajárandóságot is. A lelkész jövedelmét is kiegészítették ezekkel. A földek megmunkálását a gyülekezet vállalta.

Két év múlva Borbély Sándort Dabronyba hívták meg lelkésznek, utódja Szenteh Gábor lett 1864-től 1867-ig. Szenteh Gábor idejében épült fel a parókia a régi tanítói lakás helyén. Egyéb adat sem Borbély Sándorról, sem róla nincs birtokunkban.

1868-ban Binder Adolf lett a lelkész, aki 1907-ig állt a gyúrói gyülekezet élén. Kiváló képzettségű lelkész volt, csendes, békességszerető, tisztességet adó és kapó lelkipásztor. Szerette a zenét, kitűnően játszott csellón. Szolgálatának első éveiben (1875. évi névtár adata) 437 lélek alkotta az egyházközséget. Az anyaegyházban 422, szórványban 15 evangélikus élt. A tanulók létszáma 62 volt.
Az anyagyülekezetté válás után a gyülekezetben a preoransok helyett már kántortanítók voltak. Az első ilyen Zathureczky Ferenc volt rövid ideig. Majd Sikos Károly, Kiss Sándor voltak még itt ugyancsak rövid ideig, 1878–1902 között pedig Szabó József. A lelkész és tanító ez idő alatt, közel egy negyedszázadig békességben, szeretetben együtt munkálkodtak a gyülekezetben. Szabó Józsefet Nagy László követte, aki 1902 év végén foglalta el állását. Ő ugyancsak közel negyedszázadig volt a gyülekezet nevelője, tanítója. Tanítói hivatását szerette, az embereket megbecsülte. Különösen a temetéseken mondott verses búcsúztatói voltak népszerűek. 1928. október 13-án hosszas betegség után meghalt.
Binder Adolf halála után Mikolás Kálmán lett a lelkész 1907 szeptemberétől 1911 márciusáig. Gyülekezeti munkálkodásának emlékét kevés adat őrzi. A gyülekezet kutat fúratott, elhatározta a parókia felújítását 1911-ben, de Mikolás Kálmán ez év márciusában Szilsárkányra ment el lelkésznek.

Ezután Nagy Lajost választotta meg a gyülekezet lelkészének, aki 1912. január 21-én foglalta el hivatalát, és 1953. május 1-jéig, nyugdíjaztatásáig kisebb-nagyobb megszakításokkal a gyülekezet élén állt. A lelkészek közül ő szolgált leghosszabb ideig a gyülekezetben: 41 évig, de még nyugdíjazása után sem szakadt el onnan. 1912-ben fiatalon látott hozzá a gyülekezet dolgaihoz. Volt munka elég, lelki és anyagi téren egyaránt. Először az öreg, roskadozó, sok helyen beázó parókia helyett kívánt újat építeni. Erre a célra 10 000 korona kölcsönt kért Dréher Antal nagybirtokostól. 20 000 téglát ingyen adott a földbirtokos, József főherceg pedig a szentgyörgyi bányájából 10 köböl fejtett követ küldött. A fuvarokat ezeknek elszállítására a gyülekezet vállalta el, a legnagyobb dologidőben. A gyülekezet tagjai nagyon sokat segítettek Puskás Sándor, Kelemen Sándor, majd Szalai István és Tóth István gondnokokkal az élen. 1912. október 31-én, a reformáció emlékünnepén a gyönyörű, hatalmas parókia már teljesen készen volt. Kulcsát ünnepélyes keretek között adták át a lelkésznek. A parókiára, illetve annak építésére felvett kölcsönt a háború alatt és után nem kellett visszafizetni. Az egész adósságot elengedte a kölcsönző.

1913-ban a gyülekezet tagjai 2100 korona költséggel orgonát építtettek. A lelkész 100 korona megajánlása után hamarosan összegyűjtötte a gyülekezet tagjai között az erre szükséges összeget. Az orgonát a budapesti Rieger cég 1913. október 31-ére készítette el, ezen a napon tarthatták meg az orgonaavató ünnepséget. Nagy Lajos 1913. április 17-én megnősült. Fabinyi Erzsébet tanítónőt vette feleségül, aki 1960 decemberéig, akkor bekövetkezett hirtelen haláláig a lelkész életének hűséges társa lett. Nagy segítsége volt a gyülekezeti életben, hosszú éveken át az iskolában tanított, színdarabokat rendezett az ifjúságnak, ma is nagy szeretettel emlékeznek rá a gyülekezetben.

Az első világháború sok gyászt, könnyet hozott a gyülekezetnek: 25 hősi halottja volt. A szegénység a háború alatt és után megnőtt, a lelkek fásultak lettek. A munka azonban folyt. 1916 tavaszán 1000 korona költséggel, amelyet a gyülekezet tagjai adtak össze, az iskola és a tanítói lak zsindelyes tetejét palára cserélték. 1917 tavaszán a háború céljaira az egyik harangot elvették. 1921. október 31-én kezdődött a gyűjtés az elvett harang pótlására. Hamarosan összegyűlt 43 000 korona. Az Ecclesia harangöntőjében a harangot megrendelték, és 1922-ben már ismét két harang hívogatta a híveket istentiszteletre. Nagy Lajos komoly irodalmi munkásságot is kifejtett ebben az időben, több verseskötete és írása jelent meg. Közben egy évig, 1926-ban, Csővári Dezső helyettes lelkész végzett szolgálatot a gyülekezetben. 1928-ban a templom 100 éves jubileumán az egyházközség 3200 pengő költséggel kívül-belül renováltatta a templomot, belül a 25 hősi halott emlékét és nevét márványtáblával örökítette meg. A lelkész és felesége együtt dolgoztak a gyülekezetben. Üres kézzel szegény nem távozott tőlük. A rászoruló tehetséges evangélikus gyermekeket taníttatták, a felkészítést a vizsgákra a lelkész felesége végezte.

A második világháború kezdetén (1940. évi névtár adata) 436 lélek tartozott az egyházközséghez. Az anyaegyháznak 398 tagja volt. Válon 18, Vereben 12, Sóskuton 4, Etyeken 2, Pusztavámoson 2 evangélikust tartottak nyilván. Polcz Lajos tanító 74 gyermeket tanított.

Az újabb vihar, a második világháború megtépázta a gyülekezetet. A háború végén romokban hevert az iskola, hatalmas rést lőttek a templom falán, egy becsapódó akna megrongálta a lelkészlakás egyik felét. Romokban voltak az épületek, de romokban voltak a lelkek is. Újból sok könny és fájdalom, kifosztottság és szegénység következett. A romos templomba szabadon járt be mindenki. A hadszíntér elvonulása után a templom minden faberendezése eltűnt, az orgonasípokat széthordták, az orgonát romba döntötték. Üres, csupasz falak meredeztek csak a templomban. Fájt a hívők szíve-lelke e pusztítás miatt. A 3 és fél hónapi hadszíntér ideje alatt még akkor sem lehetett volna istentiszteletet tartani, ha a templom épen maradt volna, egyedül a temetéseket végezték ez idő alatt.

1945 virágvasárnapján a front végleg elvonult. Nagypéntekre a templomot nagyjából rendbe hozták Povelka Sándor kőműves vezetésével, a belső romokat eltakarították. Ünnepi istentiszteletre úgy jöttek össze a hívek, hogy mindenki széket hozott magával. Később segély érkezett az Egyetemes Egyháztól, rendbe lehetett hozni a templomot és az iskolát.

Az 1948-ban bekövetkezett államosítás alkalmával teljesen rendbe hozott iskolát vett el az állam. Utolsó tanítói az egyházi iskolának a második világháború alatt és után Polcz Lajos és Sólyom Jenő voltak. Sólyom Jenő még az államosítás után is községünkben maradt néhány évig. 1949-ben a kántori szolgálatról is le kellett mondania, helyette Udvaros Dénes került az orgona mellé. 1947–1948-ban 9600 forint költséggel elkészültek az új templompadok. 1948-ban a villanyvilágítást vezették be újból a templomba.

Nagy Lajos nyugdíjba vonulása után Zoltán László csengődi lelkészt választották meg, akit 1953. augusztus 25-én iktattak be. Rövid gyúrói munkássága alatt a temető bekerítését és a parókia kerítésének felújítását végezték el. Külföldi segélyből a régi verandát átalakították lelkészi hivatallá, ahol ettől kezdve belmissziói munkát is lehetett végezni. A parókia lelkészi hivatalába könyvállványt és 6 padot vásároltak a hívek közadakozásából. Munkásságának fontos része volt a megrongálódott és tönkrement templomtoronynak rendbehozatala és a templom külső felének áttisztítása és meszelése. Ez a munka 1955-ben indult el Mészáros Imre kőműves segítségével. A költségeket önkéntes felajánlásokból fedezte a gyülekezet. Az így rendbe hozott templomot 1958 mennybemenetel ünnepén, a templom 130 éves jubileumán adták át.

1958. október 14-én Zoltán László helyét Gyúrón kölcsönös cserével Sikter László hegyeshalmi lelkész vette át, aki járni nem tudó gyermeke gyógykezeltetése végett Budapest közelében szeretett volna elhelyezkedni. Így Zoltán László a hegyeshalmi gyülekezetbe került. Az új lelkész egyik első ténykedése volt az anyagi helyzet további megszilárdítása, új járulékfizetési rendet vezetett be. A lelki élet megerősítésére rendszeressé tette a hétköznapi istentiszteleteket, bibliaórákat a tél folyamán, gyermekbibliakört tartott vasárnaponként az evangélikus tanulók részére. Ugyancsak gyakoriak lettek a vendégigehirdetők meghívásával tartott alkalmak és a közös ünnepségek és rendezvények a reformátusokkal és baptistákkal.

1961-ben két nagy ünnepség volt a templomban. Januárban Nagy Lajos lelkésszé szentelésének 50 éves, november 12-én pedig a gyülekezet anyagyülekezetté válásának 100 éves jubileuma Várady Lajos budavári esperes szolgálatával.

1961-ben tatarozták a parókiát is. Építése óta közel fél évszázad alatt lényeges javítást nem végeztek rajta, vakolata sok helyen lehullott, a tető több helyen beázott. A tatarozás alapja 4500 forint kerületi gyülekezeti segély volt. A munkát Mészáros Imre érdi kőművesmester végezte nagy szeretettel és körültekintő lelkiismeretességgel. Az anyagok házhoz szállításában a két akkori gondnok, Puskás Imre és Ribi János segédkezett.

1974-től – Sikter László szolgálata után – itt is Botta István lelkész vette át a gyülekezet gondozását. 1987-ben Szemerei János lelkész szolgálata idején (1987–1994) vezették be a lelkészlakásba a gázfűtést. Élete utolsó éveiben, 1992-ben bekövetkezett haláláig a gyúrói parókián lakott dr. Ferdinánd István lelkész, teológiai professzor.

Karsay Lajos csak rövid ideig (1993–1995) szolgált a gyülekezetben. Füke Szabolcs (1995–2005) működése idején – 2000-ben – a gyülekezet felújította a parókiát.

2005 tavaszán Gyúró és Tordas anyaegyháza társult egyházközséggé alakult. A székhely Tordas – a közös lelkészek eddigi lakhelye – lett.

A lelkészlak 2005-től ifjúsági táborhelyként szolgált, 2007 júliusától pedig a lakás három szobáját a Fővárosi Önkormányzat a Tordasról is átjáró értelmi fogyatékosok otthonává alakította, akik csomagolópapírokat készítenek itt.

A társult egyházközség első lelkésze Süller Zsolt.