Bezi anyaegyház

Bezi Magyarország legrégebbi gyülekezetei közé tartozik. Már a reformáció századában igen virágzó gyülekezeti életről vannak értesüléseink. Miután a Poky és Ostffy családok birtokába került, bizonyára volt már evangélikus lelkésze és tanítója. Az első időben itt működő lelkészek és tanítók nevét nem ismerjük. Payr szerint 1608-ban Telekesy Benedek a lelkészük, de nem állítja biztosan. Musay evangélikus püspök viszont 1661-ben már nem említi az anyagyülekezetek között, talán Sövényháza filiája volt. A gyülekezet „eltűnésének” oka, hogy ebben az időben Bezi igen sok zaklatásnak volt kitéve, ugyanis 1618-ban Pázmány Ferenc és Péter birtoka lett.

1650-ben Jagasich Péter alispán, majd 1680 körül özv. Komáromy Jánosné Festetich Mária volt itt a birtokos. Meglepő módon ők jobbágyaikat hitbeli meggyőződésük miatt alig zaklatták. Ezt abból következtethetjük, hogy Bezin az evangélikusok lélekben és számban ismét megerősödtek – dacára a 17. század 70-es éveiben történt gyászos eseményeknek. A lélekszám 200 körül volt, ebből 24 volt katolikus, a többi evangélikus. Ekkoriban tudunk egy Csepregi György tanítóról, aki nemcsak a gyerekeket tanította, hanem házában könyörgések is voltak. Az 1671–1681 közötti időszakban Győrből, az ott zaklatott, vallásuk szabad gyakorlatában meggátolt evangélikus hívek Bezire jártak ki istentiszteletre, és egyéb szolgálatokat is itt végeztek.

Ezt a katolikus papság nem nézte jó szemmel. Ezért nem lehetetlen, hogy a vallási gyűlölet zúdította Bezire 1689-ben a német katonaságot, amely a tisztán evangélikus községet a szó szoros értelmében a földdel tette egyenlővé. Ez az eset a másik oka annak, hogy a gyülekezet múltjára vonatkozólag olyan kevés adat áll rendelkezésünkre. A mindenéből kifosztott lakosság ekkor jött a mostani Bezi helyére és alapított új községet. A régi falu helyén lévő puszta a mai napig is a Faluhely nevet viseli.

A türelmi rendelet után újjáéledt gyülekezetnek minden vágya az volt, hogy a tanító mellett lelkipásztor is működjék. A szuperintendens ajánlatára a pápai gyülekezet fiatal tanítóját, a felpéci születésű Pápai Istvánt hívták meg, akinek Téten tartott „próbabeszéde” igen megtetszett. 1786. május 25-én, mennybemenetel ünnepén tartotta beköszöntő igehirdetését. Egyházi szolgálata Bezin nagyon rövid volt, még az év december 14-én meghalt.

A második lelkész Perlaky Gábor. Várpalotáról hívták meg, ott tanítóként működött. 1787. február 2-án foglalta el állását azzal a meglepő kijelentéssel: „Atyafiak! Templomot, paplakot és tanítólakot építünk.” Bár hívei kevés bizalommal fogadták a kijelentést, ugyanazon év július 17-én letették a templom alapkövét, és december 2-án, advent 1. vasárnapján megtarthatták a templomban az első istentiszteletet. Teljesen azonban csak a következő évben készült el. 1788 Szentháromság vasárnapján volt az ünnepélyes felszentelés. A lelkész- és a tanítólakás is elkészült 1787-ben. Perlaky feljegyzése szerint 1787. december 13-án költözött be rendes hajlékába. A templomi oltár, a szószék és a padok a II. József által bezáratott magyaróvári kapucinusok kolostorából származtak, és 1938-ig voltak a templom használatában. A régi orgona a későbbi időkből, 1798-ból származik, Ellgasz Ferenc győri orgonaépítő munkája. Perlaky Gábor, miután a gyülekezet jövőjét biztosította, 1790. augusztus 29-én Bőnyre távozott, hogy ott újra kezdje szervező munkáját. Legfőbb öröme az volt, ha megvethette egy-egy gyülekezet szilárd alapját. Ezek után gyakran kapta a gyülekezetek meghívását. Összesen 9 helyen lelkészkedett: Bezin és Bőnyben két ízben is, Nagybarátin, Nagyvázsonyban, Homokbödögén, Kertán, Győrszemerén, Galsán és Kisbaboton. 1854. március 23-án, 93 éves korában halt meg Bezin mint nyugalomba vonult lelkész. Szeretett gyermekei körében élte utolsó napjait.

A harmadik lelkész, Orbán György, 1790–1795 között szolgált itt, majd Szentantalfára távozott.

Utána Novák István következett, aki halála napjáig, 1811. augusztus 28-ig viselte hivatalát. Szolgálati ideje alatt egyházlátogatás is volt: 1797. május 22-én Nagy István szuperintendens tartott vizitációt.

A gyülekezet ötödik lelkésze Perlaky Dávid, Gábor fia. Sárszentlőrincről hívta meg gyülekezetünk 1811-ben, és 46 évig szolgált itt. 1837-től az egyházmegye esperesi hivatalát is ő látta el.

1818-ban Szent György napjának hajnalán tűz ütött ki a faluban, s az erős szélvihar következtében néhány óra alatt elpusztult a község legnagyobb része. A templom, a lelkészlak és a tanítólak csodával határos módon sértetlen maradt. A harangláb azonban elégett, és a harangok is megrongálódtak.

Miután a hívek számban gyarapodtak, és a templom kicsinek bizonyult, 1836-ban a megnagyobbított templom mellé szép torony épült. Építője Singer György győri építőmester volt.

Perlaky Dávid idejében három canonica visitatio volt: 1817-ben és 1830-ban Kis János szuperintendens látogatta meg a gyülekezetet, 1847-ben Haubner Máté tartott vizsgálatot.

Perlaky Dávid 1857. november 10-én, 71 éves korában hunyt el. Szolgálati ideje alatt mellette segédlelkészként szolgáltak: Tóth János, Andorka János, Seregély István, Blajsza János, Nagy Károly és Mészáros István.

A segédlelkészek szolgálata után a gyülekezet hatodik lelkészeként 41 évig működött az utolsó segédlelkész, Mészáros István, nemcsak mint lelkész, hanem mint a győri egyházmegye esperese is 25 évig. Az ő idejében lelkészlakot épített a gyülekezet, mert a templom melletti régi összeomlott. Az újonnan szerzett lelkészlak melléképületei az 1880. július 27-én dühöngő tűzvészben leégtek. 1895-ben a leomlott lelkészlak helyén új iskola épült a templom mellett a régi, nádfedeles, tűzveszélyes iskola helyett. Ez az épület mind a mai napig áll, kereken 100 évig – az államosítást is megélve – volt a község iskolája. Mészáros István 1899. február 17-én halt meg. Utolsó hónapjaiban Fischl Tóbiás volt mellette segédlelkész.

Az 1899. november 29-én Pápán tartott egyházkerületi közgyűlés 16. pontjában írott rendelkezése értelmében Révész Sándor, akkori győri segédlelkész került adminisztrátorként a gyülekezetbe. 1900. október 28-án választották lelkésszé, s november 18-án Horváth Sámuel esperes iktatta be hivatalába. Révész Sándor szolgálata alatt 1907-ben történt a torony renoválása s egy 412 kg-os A hangú és egy 200 kg-os Cisz hangú harang öntése. Utóbbit a II. világháborúban elvitték. Ebben az időben szerezte be a gyülekezet a még ma is használatos orgonáját, amelyet Angster József pécsi orgonakészítő épített.

1907. május 11-én Gyurátz Ferenc püspök látogatta meg a gyülekezetet. Révész Sándor lelkész 1919. március 5-én 48 éves korában tragikus körülmények között halt meg, vadászfegyverével agyonlőtte magát.

Utódjául a gyülekezet Dubovay Gézát választotta meg lelkészévé, akit 1919. szeptember 28-án iktatott be hivatalába Pálmai Lajos esperes. Szolgálati ideje alatt történt a lelkészlakás melléképületeinek újjáépítése, valamint a templomban a világháborús hősök táblájának elkészítése. Dubovay Géza lelkész nem sokáig szolgált gyülekezetünkben. 1923-ban súlyos gégeoperáción esett át, s a következő évben a hívek őszinte bánatára meghalt. Szülőhelyén, Sárváron temették el.

1924. október 26-án Nagy Lászlót választotta meg a gyülekezet lelkészéül, akit december 21-én iktatott be Németh Károly esperes. A következő évben indult a tanítólakás újjáépítése, s 1927-ben fejeződött be. Ez az épület még napjainkban is parókiaként szolgál. Nagy László, miután a szilsárkányi gyülekezet meghívta lelkészéül, 1936. február 29-i hatállyal a gyülekezet lelkész állásáról lemondott.

1936. május 24-én a gyülekezet 15 pályázó közül Ládonyi Györgyöt választotta meg lelkészének, beiktatása június 14-én történt Turóczy Zoltán győri lelkész, esperesi megbízott szolgálatával. Ládonyi György szolgálatának legjelentősebb eseménye a templom teljes megújítása, külső-belső tatarozása és a templomi berendezés cseréje volt. A lelkész a 40-es évek végén sokat betegeskedett, ezért 1951. október 1-jén lelkészi állásáról lemondott.

1952. január 13-án megválasztották Sághy Jenő lelkészt, aki az 1956-os szabadságharc után ártatlanul, igazságtalanul börtönbüntetést szenvedett. Egy évig tartó kényszerű távolléte alatt a gyülekezetben helyettes lelkészi szolgálatot végzett dr. Benes Miklós és Héring János lelkész. Sághy Jenő végül egyházfőhatósági rendelkezés alapján bezi–enesei lelkészi állásáról lemondani kényszerült, és Mórichidára távozott.

Utána több hónapon át Biczó Ferenc rábcakapi lelkész kapott megbízást a lelkészi teendők ellátására, majd 1960. január 1-jével az egyházfőhatóság Kiss Jenő győrsági missziói lelkészt bízta meg a gyülekezet adminisztrálásával, akit február 7-én a lelkészmeghívó közgyűlésen lelkésszé választottak. Március 13-án Weltler Rezső esperes iktatta be szolgálatába.

1968. szeptember 8-án D. dr. Ottlyk Ernő püspök látogatta meg a gyülekezetet. 1971-ben a harang és orgona villamosítását valósította meg a gyülekezet Bezin. Kiss Jenő lelkész a 70-es évek elejétől kezdve egyre többet betegeskedett, kórházi kezelésre szorult. 1978. május 18-án Bezin hunyt el. Temetése a győr-nádorvárosi temetőben volt.

Az egyházkerület püspöke 1978. szeptember 1-jei hatállyal Koháry Ferenc segédlelkészt küldte ki a szolgálatok ellátására, akit másfél év szolgálat után 1980. március 9-én lelkészének választott a gyülekezet. Beiktatására április 26-án került sor, az iktatást Bárány Gyula esperes végezte. 1981 folyamán nagyarányú templomrenoválást hajtottak végre teljes külső vakolással, toronyfelújítással, csatornázással és szellőztető lábazat készítésével. Időközben megüresedett a lébényi lelkészi állás, ahová 1981. július 12-én Koháry Ferenc megválasztás útján beiktatást nyert. A bezi parókia rossz állapota miatt a lelkész 1983 szeptemberében Lébénybe költözött, innen kellett volna ellátni a gyülekezet gondozását. Ennek elfogadtatása azonban nem ment könnyen. A gyülekezet helyben lakó lelkészt szeretett volna, ezért anyagi erejükön felül is megpróbálták megteremteni ennek feltételeit. A régi lelkészlakás 1996-ban eladásra került, a befolyt összegből pedig a kedvezőbb helyen álló és kedvezőbb állapotban lévő egykori tanítólakást újították fel.

Szebik Imre püspök, látva a gyülekezet igyekezetét, Farkas Ervin segédlelkészt helyezte ki a gyülekezetbe 1998. szeptember 1-jétől, ma is ő a gyülekezet lelkésze. Beiktatása 2000. okt. 19-én volt.

1998. október 18-án került sor az enesei templom tornyának a felszentelésére, amelynek építését még az előző lelkész szolgálati ideje alatt kezdték, és amely nagyrészt a gyülekezet egy tagjának, Nagy Lajosnénak nagylelkű adományából épült. 2001-ben a bezi templom tetőzetének teljes renoválására került sor, majd 2003-ban a lelkészlakás fűtésének korszerűsítésére.
Napjainkban az egyházközség tagjainak száma 600 fő körüli, beleértve a Bezin, Enesén, Győrsövényházon, Kónyban és Fehértón élő híveket is. Nagy hangsúlyt fektetünk az ifjúsági munkára, hogy a gyülekezet területén élő fiatalok az egyház életébe bekapcsolódjanak.