Az önállósodás felé iskolával

Az önállósodás első jelei az 1850-es évektől jelentkeznek, és szorosan összefüggnek a népiskola kérdésével. Ettől az évtől kezdve ugyanis a ménfői evangélikusok tél idejére külön tanítót fogadnak. Laborczy Zoltán lelkész így ír erről az időszakról: „Hihetőleg a távolság és a rossz utak miatt, 1850 körül a ménfői hívek csak a téli időre fogadott mesterrel taníttatják gyermekeiket, aki házról házra járva tanított, és házról házra járva kapott élelmet és szállást. Később bérelt szobában tanított a mester, de tavasszal távoznia kellett.” Hat évig tartott ez az időszak, míg végül a gyülekezet telket vásárolt, melyen egy régi épület is állott két szobával és konyhával. Ez az épület szolgált iskola és tanítólakás gyanánt. 1858-ban már önálló tanítója van a ménfőieknek Sztrókay Dániel személyében.

Az iskola beindítása több szempontból sem volt problémamentes. Az iskola és a tanítói állás létrehozására a ménfőiek ugyanis nem rendelkeztek egyházmegyei engedéllyel. Ez csak 1859-ben került utólagos kiadásra. Az iskola létrehozása az anyagyülekezettel is feszültségeket szült. Az ottani tanító fizetéséhez ugyanis a ménfőieknek továbbra is hozzá kellett járulniuk. Egy 1861-es egyházmegyei ítélet következtében a nagybaráti tanító fizetésének 50 %-át továbbra is nekik kellett állniuk. A kezdeti nehézségek után azonban az iskola mintegy 25 fővel sikeresen elindult. 1878-ra ez a szám már 42-re gyarapodott, és az 1900-as évek elején elérte a 80-at.

1905/06-ban a gyülekezet egy imaházként is működő új iskolát épített a már meglévő telken. Ez az épület a maga 65 négyzetméteres alapterületével és felszereltségével az akkori kor minden igényét kielégítette. A két világháború borzalmait az iskola sérülés nélkül, folyamatos működés mellett átvészelte. Az 1948-as államosítással azonban a Csanaki Katolikus Elemi Iskolával és a Ménfői Katolikus Elemi Népiskolával együtt beolvasztották az egységes állami iskolába. Az 1990-es rendszerváltás után a gyülekezet visszakapta az iskola telkét a rajta lévő épülettel együtt. A mai napig ez ad otthont az istentiszteleten kívüli alkalmaknak, szeretetvendégségeknek.

Az államosításig a következő kántortanítók szolgáltak a gyülekezetben4: Sztrókay Dániel (1859–1861), Prépost József (1862–1864), Simikli János (1864–1872), Barabás Gáspár (1874–1877), Andorka Zsigmond (1878–1884), Erdélyi István (1885–1888), Horváth Miklós (1888–1890), Kovasek/Kavasch Rajmund (1890–1893), Gyimóthi Károly (1894), Simikli János (1894–1909), Lóránt József (1909–1912), Szij Béla (1912–1914), Garan János (1915–1944), Pécsinger János (1945–1948)