A gyülekezetről

Későbbi adatok szerint az 1748-as évben már 196 evangélikus élt a faluban. Az egyházközség hivatalos feljegyzései az 1807-es évtől vannak rögzítve. Ebben az évben kerül az anyagyülekezetek sorába. Addig legnagyobb valószínűség szerint a felpéci gyülekezet lelkésze gondozta. A győrszemerei gyülekezet szervezésében nagy szerepe volt Matkovich Pálnak.

Matkovich Pál népes és messze szétágazó családból származott. Őseik Moson, Pozsony, ill. Nyitra megyéből költöztek át Győr megyébe. Ő Győrött született 1743. június 12-én. Édesapja, Péter – aki vagyonos gabonakereskedő volt – vásárolta meg a szemerei birtokot 1700 körül. Ő építtette az ősi kúriát is. A család büszkesége volt, hogy I. Ferenc király győri látogatása alkalmával 1806-ban egy éjszakát a Matkovich-házban töltött.

Matkovich Pál ügyvéd volt. Pályáját Győrött és Pesten kezdte. Egyházi téren az 1774. évi egyetemes zsinaton tűnt fel. 1781-ben 40 szavazattal 12 ellenében Felpécen a Dunántúli Egyházkerület felügyelőjének választották.

Régóta fájt lelkének, hogy Szemerén, ahol szabad és pihenő napjait szokta tölteni, nem volt evangélikus templom. Az akkori nehéz időkben, mikor a napóleoni hadjáratok tartották izgalomban az országot, kuriális udvarának területén, közvetlenül a maga lakása mellett, saját költségén építtetett templomot. Alapítólevéllel, később pedig végrendeletileg gondoskodott a lelkészi, ill. tanítói állások fenntartásáról. A végrendelet 1819. jan. 26-án kelt. Álljon itt egy mondat annak 9. pontjából: „Amely templomot építtettem és fundáltam, részint feleségemnek is segítségével, annak örökös fenntartását és megbecsülését, az Úr Istennek áldása vagy ellenkező esetben megbosszulása alatt, melyet jó emlékezetben kell tartani, szorosan meghagyom.”

A templom homlokzatán sokáig aranybetűs márványtábla hirdette Isten dicsőségét és az alapító nevét. Ezzel a dunántúli kerületben új anyagyülekezet jött létre. A templom felszentelése 1807. november 1-jén volt.

Öregségében is sokat adott a szépségre. Kúriája és a templom egész környékét parkosíttatta, lakása ajtajától a templom bejáratáig mintegy 70 lépésnyi útra szőnyeget teríttetett a vasárnapi istentiszteletek alkalmával. A bejárat nem a mai helyén – a később készült torony alatt –, hanem az épület hosszanti falán nyílott. Helyén ma emléktábla áll a következő felirattal: „Dicsőség legyen Istennek a magasságban, békesség a földön és az emberekhez jóakarat. 1807”. Az átalakítást és az emléktáblát Deli István végezte ill. készítette.

Első lelkészül Vécsey Gábor győri tanárt hívta meg. Utódjául pedig ifjabb Perlaky Gábort, aki rendkívül büszke volt címére, miszerint a méltóságos consiliarius (tanácsos) úrnak udvari papja lehet.

Az ősi kúria a birtokkal együtt Matkovich Pál halála után egy izraelita polgár kezébe került. Sok emléktárgy veszendőbe ment. Matkovich Pál végelgyengülésben halt meg Kőszegen, 1823. december 20-án életének 81. esztendejében. Kis János püspök és Schneller Lajos kőszegi lelkész mondtak felette halotti beszédet. Holttestét Szemerére szállították a családi sírboltba.

A gyülekezet alapítója végrendeletében az egyházközségnek 24 hold földet és 10 000 váltó forintot hagyományozott. Ezzel az egyházközség fenntartását biztosította. Azonban a család a hagyatékot nem szolgáltatta ki, és ez sok súrlódást okozott a felek között. Az évtizedekig tartó pereskedés alatt a gyülekezet teljesen legyengült. 1868-ban megszűnt a tanítói állás, és 1866–1869 között lelkésze sem volt a gyülekezetnek. A gyülekezet már ott tartott, hogy ismét filiája lesz valamelyik környékbeli anyagyülekezetnek. 1890-ben azonban vége lett az ádáz tusának. Matkovich László, az utód eleget tett a végakaratnak, és 24 holdnyi földet, ill. 5000 négyszögölnyi telket vásárolt parókiaépítés céljára.

A lelkész 1892-ben költözött az új épületbe. Az 1903-as névtár adatai szerint a lelkész Hörényi Lajos, a felügyelő Bozzay János voltak. Ekkor Szemerén 254 evangélikus lélek élt. Hozzá tartozott Koronczó és Felsőhali 104 lélekkel. Rendes mederben folyt a gyülekezet élete. Ekkor készíttették Sopronban az egyik harangot is. 1904-ben felépítették a mai tornyot, és azt harangokkal látták el. Ezek közül a nagyobbikat az első háború alatt elvitték, de pótolták azt 1926-ban.

1938-ban újították fel a templomot, ekkor kapott új padokat is Isten háza. 1940-ben teljesült a régi vágy: felépült a minden tekintetben kielégítő tanítólakás a templom mellett. Azért e helyen, mert erre kapott a közösség engedélyt és támogatást. Már készült a gyülekezet, hogy az erősen leromlott parókiát is rendbe hozatja, de a második világháború ezt megakadályozta. Az erre a célra összegyűlt összeg is elveszett. A háború után bevezették a templomba, ill. az iskolába a villanyvilágítást.

Az 1957-es év az anyagyülekezetté válás, a gyülekezetalapítás 150 éves jubileumának éve volt. Erre az alkalomra tatarozták a templomot és részben a parókiát. Az évforduló alkalmával meglátogatta a gyülekezetet Túróczy Zoltán püspök, és hirdette az Isten igéjét az ünneplőknek.

Még egy komfortos lelkészlakás kialakítása lett volna a cél, de az államosítás majdnem mindent elvitt. Államosították a gyülekezet vagyonát: iskolát, tanítói lakást, 15 hold szántót, 5 holdnyi erdőt. Ezek után egy fillért sem kapott a gyülekezet. Az utolsó kántortanító, Czéh Sándor a lakást megvásárolta, halála után azt a gyülekezet az örököstől megvette. Így került vissza ez az egy épület a közösség tulajdonába. Az iskolát lebontották, és családi ház épült a helyén.

1972-ben vonult nyugdíjba Egyházy János, és ezzel lelkész nélkül maradt a gyülekezet. Győrből jártak ki Bödecs Barnabás és Weltler Rezső lelkészek az istentiszteleteket és egyéb szolgálatokat ellátni. 1975-ben Kardos József téti lelkész vette át az eklézsia gondozását. Fiatalos lendülettel nekikezdett a templom felújításának. A kőművesmunkákat id. Kozma Imre, az új padok elkészítését id. Bóka András vállalta. A munkákat Herenkovics Imre gondnok és Szalai Dénes presbiter szervezték. A templom tornya az idők viharai miatt oxidálódott, ezért azt átfestették, és tetejére villámhárítót szereltek. A felújítás után D dr. Ottlik Ernő püspök látogatott a gyülekezetbe, és hirdette Isten igéjét.

1978-ra a gyülekezet tisztségviselők nélkül maradt. Az elmúlt esztendők során meghaltak: Róth Géza felügyelő, Hamvai János gondnok, Bóka Bálint gondnok. Dukkon István pénztáros egészségügyi okok miatt lemondott. 1982 tavaszán felkérték Varga János nyugdíjas gyülekezeti tagot a felügyelői tisztségre. Ezek után a gyülekezet minden gondja az ő vállát nyomta. Nehéz időszakon vezette át a gyülekezetet helytállása. 1995-ben az egyházfenntartói járulékok szedését felvállalták a gyülekezet őrálló asszonyai. Az eddigi felügyelő az általános tisztújításkor adta át tisztségét Bede Tamás új felügyelőnek.

A 2000-es év nagy változásokat hozott a gyülekezetben. Kardos József nyugdíjba menetele után új lelkész került a téti gyülekezet élére. A presbitérium tagjai felkeresték, hogy vállalja továbbra is a szemerei eklézsia gondozását. Karsay Lajos örömmel tett eleget a felkérésnek. A megfiatalodott presbitérium nagy tervekkel tekintett a jövő felé, pedig a közösség anyagi háttere siralmas volt, és mind a mai napig csak bölcs beosztással elegendő.

A gondok mellett, a vezetőség és a hívek áldozatvállalásának, valamint pályázati segítségeknek köszönhetően, sikerült várakozást meghaladó munkát végezni a gyülekezetben. Fokozatosan felújította a gyülekezet a volt tanítói lakást (tetőzet, belső renoválás, víz és gáz bevezetése, nyílászárók cseréje stb.), amely ma parókiaként szolgál.

2005 őszére a templom renoválása is elkészült: a tető lécezése, cserepek cseréje, belső munkálatok, esőcsatornák cseréje, festés stb. Mindehhez a hívek adományai, az Országos Egyház segítsége és pályázatokon nyert összegek adtak anyagi hátteret. De nagy erőt jelentett a hívek munkája is. Szeptember 18-án Ittzés János püspök és Jankovits Béla esperes szolgálatával ünnepelte a nagy munka befejezését a gyülekezet.

2004-ben Karsay Lajos lelkész a téti gyülekezettől megvált, és a szemerei testvérek kérésére helyben lakó lelkipásztora lett ismét a gyülekezetnek. A kétszáz lelkes gyülekezet a lelkészét önállóan eltartani nem tudná, ha központi segítsége erre nem lenne.