A gyülekezet története

1860-ban szervezték meg a faluban a római katolikus kántortanítói állást. A protestáns gyerekek az 1911-ben létesült állami elemi iskolába jártak, mert nekik sem iskolájuk, sem templomuk nem volt. Az 1930-as adatok alapján a falu lakossága 1218 lélek, ebből evangélikus 200 fő (még 1994-ben is). Mára a létszám jóval száz fő alá csökkent.

Egykor a sági evangélikusok lovas kocsikkal Nagybarátfalura (ma Győrújbarát) jártak istentiszteletre, ahol lelkészük Kiss Samu volt, akit szintén lovas kocsival hoztak át Ságra, ha szükség volt a szolgálatára. Fia, Kiss Jenő alapította Győrságon az egyházközséget. Akkoriban a gyülekezet kis lélekszámú volt, mindössze harminckét házaspárról tudtak. A lelkész 1941-től egy családnál (Tar Istvánéknál) lakott. Már ekkoriban felvetődött a templomépítés gondolata.

Az induláshoz özv. Pánczél Jánosné Molnár Mária adott telket a gyülekezetnek 1943-ban, aki szívügyének tekintette az evangélikus egyház sorsát. Még ebben az évben elkezdődhetett a templom építése. Böjt 4. vasárnapján közös protestáns ünnepélyt rendeztek, amelynek bevétele 130 pengő volt. De templom helyett – a háború miatt – csak imaház építésére futotta.

A gyülekezet azonban nem mondott le a templom megépítéséről. 1950 nyarán fogtak hozzá a nagy építkezéshez. Állítólag a lelkész – Kiss Jenő – maga tervezte a templomot. Példamutató volt az összefogás is. A férfiak az építkezésnél segítettek, az asszonyok főztek, hímeztek. A szomszédos falvak gyülekezeteiben istentiszteleteket és ünnepségeket tartottak, amelyek perselypénzét és adományait a templomra áldozták. 1951. szeptember 30-án Túróczy Zoltán püspök szentelte fel a templomot. A régi imaházat lelkészlakássá alakították át. A templomban közel száz ülőhely fogadja a betérőt.

1964-ig közös harangjuk volt a protestánsoknak a Kiáltó-hegyen, ma ez a harang a református templom tornyában van. A következő lelkész, Káldy Lajos (1960−1979) vásárolta meg a templom mai, egyetlen harangját, amely a soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet kisharangja volt. (Az alul 62 cm átmérőjű acélharang3 Bochumból – Németországból – származik, amelyet 1858-ban öntöttek. 1945. március 28-án bombatalálat érte a képzőt, amely egy év múlva váratlanul összeomlott. 1946. május 16-án tartották az utolsó ballagást, és ekkor szólalt meg utoljára.) 1964-től van Győrságon, a harang 1946 és 1964 közötti történetét nem ismerjük.

A gyülekezet tulajdonában lévő keresztelési és úrvacsorai edények kezdettől fogva rendelkezésre álltak. A ma használatos cibórium (ostyatartó) a 2002-ben konfirmáltak ajándéka. Nagyon szép, igényes kézi munkával készültek a gyülekezet oltárterítői. Janzsó Jánosné lányával együtt gondoskodott arról, hogy az egyházi esztendőnek megfelelő oltárterítő jelezze az ünnepeket. Hűséges, gyülekezetét szerető kántora volt az evangélikus gyülekezetnek Gede Gyula, aki 40 évig – haláláig – szolgált (1951–1992. szept.), szívvel-lélekkel kísérte-vezette harmóniumon a gyülekezet énekét. Felesége, Kriskó Irén egyházfi ma is odaadó hűséggel készíti elő a templomot az ünnepi, vasárnapi istentiszteletre.

Sajnos a templom állaga lassan romlani kezdett. A vakolat málladozott, a mennyezet beázott. Harmincnyolc esztendővel a templom építése után újból munkához kellett látni. Teljes külső-belső tatarozásra volt szükség. Kezdve a toronyfedéstől, a tető felújításától, a különböző szigetelési munkákon át a szőnyegpadló, a lámpasorok, a bejárati ajtó, az ablakok, a sekrestye teljes felújításáig, a kerítés megépítéséig tartottak a munkák. A munka Ittzés Gábor győri helyettes lelkész vezetésével zajlott. Az akkorra már rossz állapotban lévő lelkészlakást eladták, az árát – 200 ezer forintot – pedig a templom tatarozására fordították. A felújítás 368 ezer forintba került. Ebben az összegben nem szerepelt a sok társadalmi munka, amelyet nemcsak evangélikusok, hanem református és római katolikus testvérek segítségével végeztek. A belső tér dr. Winkler Gábor Ybl-díjas építész tervei alapján készült. Ekkor került lebontásra a szószékoltár, és építették meg az ambót, amely a szószék szerepét tölti be. Ekkor már Gede István volt a gyülekezet felügyelője, aki 2011 februárjában történt visszavonulásáig – több, mint három évtizeden keresztül – szívügyeként hordozta a templom sorsát. A felújított templomban 1989. június 4-én tartott hálaadó istentiszteletet dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke.

2001-ben újra belső munkálatok váltak szükségessé. Meszelést és lambériás burkolást végeztek. A padokra ülőpárnák kerültek, szabályszerűen kiépítették a villám- és tűzvédelmet. Bevezették a földgázt is. Felújították a harmóniumot.

2001. december 8-án hálaadó istentiszteletre gyűlt össze a gyülekezet apraja-nagyja, közeliek és távoliak, mindazok, akik még emlékeztek a kezdetekre, akik a gyülekezet ügyében részt vállaltak. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szentelte fel az 50 éves megújított templomot. 2008. november 2-án pedig 150 éves harangjáért adtak hálát a győrsági evangélikusok.