A barcsi leányegyház

Somogy megye déli részén, Horvátország tőszomszédságában, a Dráva mentén található Barcs városa.

A barcsi, német eredetű evangélikusok az 1830-as években kezdtek gyülekezetbe tömörülni, és filiaként a vései anyaegyházhoz csatlakoztak. Első, Semmelroth nevű tanítójuk − feltehetően az 1840-es évek közepétől − a tanulókat egy magánháznál oktatta, s ott tartott istentiszteletet is. Utódja − 1853-ban − ifj. Schild János lett, aki 2 éves munkálkodás után Tolna megyében nyert állást. Átmenetileg idősebb Schild János iparos tanította a gyermekeket a betűvetés mesterségére.

A kis gyülekezet 1856-ban iskolaépítésbe kezdett, majd annak felépítése után, 1858-ban, megválasztotta Plevniczky Pált tanítójának, aki lévita-teendők (keresztelés, temetés) végzésére is felhatalmazást nyert. Három évig tartó munkálkodás után ő is Tolna megyébe távozott, s csak 1864-ben − 3 év múlva − lett ismét tanítója a filiának Gamauf József személyében. Ő 1893-ig − nyugdíjba vonulásáig − hűségesen szolgált. Az egyházmegye 1875-ben a lelkigondozás megkönnyítése céljából a leányegyházat Porrogszentkirályhoz csatolta. Ekkor 60 lélek − közöttük 8 tanuló − alkotta a gyülekezetet.

Utolsó tanítójuk, Fuchs Pál (1893−1932) − a későbbi iharosberényi, majd nagykanizsai lelkész apja − fiatal tanítóként, nagy lendülettel látott a gyülekezet fejlesztéséhez. Munkálkodása első felében a gyülekezet lelkiekben, lélekszámban és anyagiakban egyaránt gyarapodott. Az imaház kicsinek bizonyult a 125 lélekből álló leánygyülekezet számára, ezért azt eladták, és egy nagy házat vettek, amelyben tanítólakást, iskolát, valamint toronnyal, haranggal ellátott imatermet (templomot) rendeztek be. Ünnepélyes felavatását 1906 őszén végezte Németh Pál esperes.

Barcs első világháború utáni státusa, különleges politikai és gazdasági helyzete azonban a gyülekezetre is rányomta bélyegét, lélekszáma csökkent. A lelkigondozás biztosítására missziói gyülekezet megszervezése látszott a legmegfelelőbbnek. A szervezést Cséry (Berger) Lajos segédlelkész (1926−1927), Fuchs Pál, a tanító segédlelkész fia (1931) és Bauer Béla végezte. A helyben lakó evangélikusok száma ebben az időben (1932) alig érte el a százat.

Hivatalosan 1932-ben alakult meg a Barcs−Nagyatád−Somogyszobi Missziói Gyülekezet, Barcs székhellyel. A megalakulást követő években Bauer Béla − később: dr. Bányai − (1932−1934), majd Kádár Gyula (1934−1936) helyettes lelkész gondozta a híveket. A missziói körzet szükségességét jól jelzik az adatok: 1934-ben 9 keresztelést, 1 vegyes esketést, 6 temetést és 10 gyermek konfirmálását végezte a szórványvidék lelkésze.

Molnár Lajos (1936−1973) volt a gyülekezet hűséges lelkigondozója. Szolgálatát 1941-ig helyettes lelkészi, 1941-től választott lelkészi minőségben látta el, haláláig. 1973-ban hunyt el, a barcsi temetőben nyugszik.

A szomszédos egyházközségek lelkészei 1973 és 1996 között helyettes lelkészként gondozták a missziói kör híveit. 1996-ban a gyülekezetek a porrogszentkirályi egyházközséghez csatlakoztak leányegyházként. 2002 augusztusától Barcs már Csurgó filiája.

A templombelsőt és a tornyot 2004 őszén újították fel.