A csepregi fiókegyház

Csepreg a Répce jobb partján helyezkedik el. Egykor Sopron megyéhez tartozott. Ma Vas megye egyik legkisebb városa. Szombathelytől északkeletre, 30 km távolságra található.

Területén már volt település a rómaiak korában is. Első említése 1255-ből származik. Birtokosai a Németújvári grófok, Károly Róbert király felesége, Erzsébet királynő, a Kanizsai, majd a Nádasdy családok voltak. A 16. században már város, a Répcevidék legjelentősebb települése. Az 1450-es években a cseh husziták három alkalommal (1462, 1454, 1457) elfoglalták várát. Jelentős mezőváros volt 1871-ig. Városi rangját 1995-ben kapta vissza. Kb. 3500 lakosa van.

Csepreg városának 16. és 17. századi gyülekezete a magyarországi evangélikus egyház egyik alapkövét jelentette. A reformáció már annak hajnalán elindult a város lakói körében. Elindításában döntő szerepe volt a Nádasdy családnak, valamint a Sárváron 1534 tavaszától működő Sylvester Jánosnak, aki időnként itt is tartózkodott.

Korán voltak a lutheri tanítást követő tanítói. 1557-ből maradt ránk egy ilyen adalék, név nélkül. Előtte (1551-ben) a győri katolikus püspökhelyettes még említ plébánost, de nem biztos, hogy az említett személy valóban római katolikus volt – írja Payr. Más forrás (Zoványi) szerint a katolikus plébános 1564-ben hagyta el a várost, amely hamarosan a magyar protestantizmus központja lett.

1560-ban a betegek már kehelyből is, tehát két szín alatt kaptak úrvacsorát. 1570-ben kerül említésre egy Máté nevű prédikátor, de iratok igazolják, hogy az ezt megelőző években is már két evangélikus lelkész szolgált Csepregben: az egyik a Szent Miklósról nevezett főtemplomban, a másik a Magyar utcában.

Külön említést érdemel a „túlbuzgó” Reczés János, aki 25 éven át (1570–1594), működött mint lelkész és főesperes, valamint a vele egy időben szolgáló Thokoich György (1576–1600) lelkész, esperes.

Nádasdy iskolát alapított Csepregen is, amely az 1580-as években virágzása teljében volt. Sopronból, Bécsből és Bécsújhelyről is érkeztek diákok, németek is, de ugyanakkor a környék fiataljai közül is többen tanultak itt. Ebben az időben volt csepregi rektor Gabelmann Miklós (1587–1588) fiatal tudós. Vele egy időben érkezett Creuzer György (1587–1588) lelkész. Működésük idején virágzott a csepregi iskola, amely az akkori alap-, közép- és felsőfokot magába foglaló kollégiumi intézmény volt. Élén a rektor állt. Az ilyen kollégiumokban rajta kívül vagy nem is volt más felnőtt oktató, vagy még egy-két hivatásos tanító oktatott, de kizárólag a nagydiákokkal foglalkozott. A gimnáziumi és kezdő csoportok oktatását a nagydiákok közül kikerülő segédtanítók látták el.

A városon kívül, a Boldogasszonyról nevezett templomban is szolgáltak evangélikus lelkészek. 1592-ben a Magyar utcában egy leégett kápolna helyére épített az egyik akkori lelkész gótikus tornyú, gerendás templomot. Ezt 1652-ig használhatták az evangélikusok.

Csepreg az alakuló evangélikus egyház különböző gyűléseinek adott otthont: többek között az 1587. évi zsinatnak, az 1591. évi csepregi kollokviumnak és 1628. évi zsinatnak. A Szent Miklós-templomban 1591. június 2-án és 3-án folyt le a lutheri álláspontot védelmező Scultéti Severinus bártfai lelkész és az akkor már kálvini alapon álló Beythe István püspök között az a hitvita, amely egybefonódás helyett az elválásra vezetett a két protestáns irányzat között.

Magyar történelmünk eseményei is hatással voltak a gyülekezet történetére. A harmincéves háború idején Nádasdy Pál Bethlen Gáborhoz pártolt Béccsel szemben, és ezért lakolt meg az egész város, azaz az evangélikusság 1621. január 6-a és 8-a között. Ez volt a csepregi mészárlás. Három nap és három éjjel tartott a kegyetlen vérontás, amelyben sem nőt, sem gyermeket, sem aggot nem kíméltek a császáriak. Sok ott tanuló diák is áldozatul esett. Az egész város a két templommal, harangjaikkal együtt lángoknak martaléka lett. A megszámlálható halottak száma 1223 volt, akiket a szentkirályi major előtt közös sírba temettek. A vérengzés áldozata lett Csepreg legkiválóbb lelkésze, a tudós esperes, Zvonarics Imre is.”Juhai mellett szenvedte meg a martiromságot”− írta egy korabeli verselő diák.

A megfogyatkozott gyülekezet erős hittel kezdte az újjáépítést. A gyülekezetet és az iskolát újraszervezték, a templomokat újra felépítették. Földesurak és polgárok egyaránt áldoztak a célra. A munkát Lethenyey István (1621−1643) a tudós és erélyes lelkész vezette, sőt nyomdát is telepített Csepregre. Az újabb baj akkor érte őket, amikor 1633-ban Nádasdy Pál – 35 éves korában – váratlanul meghalt. Fiatal özvegyét Eszterházy Miklós nádor 1638-ban Forgách Ádámmal kötendő házasságra és egyben áttérésre kényszerítette. Anyja áttérését a fiatal Nádasdy Ferenc akkor elítélte.

Kis Bertalan püspöknek 1641-ben még nagy tervei voltak Csepreggel – nagyszabású főiskolát akart építeni a városban –, de Eszterházy a fiatal Nádasdyt is magához „édesgette”, aki a szép Eszterházy Júlia kezéért elhagyta ősei hitét. Áttérése (1643) megváltoztatta az evangélikus gyülekezet sorsát. Jezsuitákat fogadott maga köré. Hamarosan a felső templom (Szent Miklós) parókiáját el kellett hagynia Lethenyey István evangélikus lelkésznek. Az alsó templom parókiáját (Magyar utcai) még 9 évig tartották az evangélikusok, de ez idő alatt kétszer is elűzték a lelkészeket.

Az üldözések idején egyes családok messze elköltöztek Csepregről. A maradók és a vallásuk mellett kitartó hívek sokat szenvedtek az üldözések következtében: „…akik áttérni nem akartak, azokat Sárvárra hurcolták súlyos fogházba, s némelyiket itt halálra is kínozták.” Utolsó lelkészük Perennyei András (1651–1652) volt, aki 1652 Szentháromság vasárnapján halt meg. Halálát követően a templom kulcsát elvették, s a temetésen megjelent szuperintendensnek, valamint az egybegyűlt lelkészeknek meghagyták, hogy soha többé az alsó parókiába se merjenek Nádasdy tudta nélkül prédikátort hívni. Június 4-én „…a helyettes lelkészt és az elhalt lelkész özvegyét árva gyermekeivel együtt a paplakból kitaszigálták, és olyan súlyosan bántalmazták, hogy a helyettes lelkész el is ájul.” – olvashatjuk Payr Sándor egyháztörténeti művében. Ezzel megpecsételődött Csepreg gyülekezetének sorsa. A település evangélikusai ezt a második pusztulást a mai napig érzik.

A Csepregen megmaradt és újraszerveződött evangélikusok 1886 óta Szakonyhoz tartoznak fiókgyülekezetként. A múlt század első évtizedében (1910. évi névtár adata) 38-an voltak. A harmincas évek elején 66, a végén 36 lélekkel szerepeltek évkönyveinkben. Istentiszteletet havonta egy alkalommal és a nagyünnepek 2. napján tartottak.

A kis gyülekezetet egy időre (1953 és 1957 között) a büki anyaegyházhoz csatolták. Immár több mint 50 éve ismét Szakonyhoz tartozik. Új imaházuk 1989-ben épült Ittzés János helyettes lelkész szolgálati idejében, Vincze Csaba építészmérnök terve alapján.

A 2001-es népszámlálás alkalmával meglepő adatok kerültek nyilvánosságra Csepreg vonatkozásában. Számos olyan evangélikus költözött – többek között Bükről is – Csepregre, aki származási gyülekezetével tartja a kapcsolatot. Így a népszámlálási adatban szerepel, de a lakhelye szerinti gyülekezetben nincs nyilvántartva. Ezért csupán a magukat evangélikusnak vallók egyharmada ismert.