Önálló gyülekezet a 16. és 17. században

Bizonyos források azt igazolják, hogy már a 16. században evangélikus gyülekezet élt Szilsárkányban. Payr Sándor ír egy nemes asszonyról, akit – saját elmondása szerint – 1576-ban keresztelt meg a szilsárkányi evangélikus lelkész:

„Szörényi Kata, Kalocsai Mihály özvegye, a Pásztoriból való 76 éves nemes asszony 1652-ben vallotta, hogy őt már Sárkány templomában az akkori evang. lelkész (tehát 1576-ban) keresztelte. Más tanuk vallomása szerint is már Győr elveszte, tehát 1594 előtt volt evang. temploma és iskolája, s az Ostffy familiának is volt itt udvarháza. A puszta templomot gróf Nádasdy Pál idejében, tehát 1633 előtt építették ujjá. A 70 éves Lőrincz Kristóf sárkányi lakos mondja 1652-ben: >Tudok az én éltemben itt kilenc predikátort, legelső Farkas János< A 83 éves Osbát Ambrus is emlékezett egy predikátorra, akit még Győr vesztése előtt szállítottak a predikátori házba.”

A fentebb nevezett Farkas Jánost (1615) tekinthetjük az első ismert szilsárkányi evangélikus lelkésznek. Utána Győrvári Miklós (1627–1630), Palla György (1644), Orsics György (1646), Domsics István (1651–1654?) és Turóczi György (?) neve maradt fenn.

„Domsics lelkész idejében Potyondi Ferenc Sopron megye esküdtje a szilsárkányiak nevében tiltakozott az ellen, hogy Pásztori mint filia hozzájuk tartoznék. 1654-ben Musay püspök tartott Sárkányban egyházlátogatást. 1674-ben Nagy András volt a lelkészük, kinek nevét a pozsonyi törvényszék jegyzőkönyvéből ismerjük."

A következő adat, ami a szilsárkányi evangélikusokkal kapcsolatos, 1717 körüli. Ekkor foglalták el – felbátorítva a királytól – katonák és kapuvári hajdúk a templomot, az iskolát és minden egyházi épületet, vagyont. A védekezők közül többeket elfogtak, és csak miután áttértek katolikus hitre, bocsátották szabadon.