A Répce-menti reformáció nyomai

A magyarországi protestáns egyházak a 17. század elején kapták meg – törvényben lefektetett, de gyakorlatban alig megvalósult – jogaikat a szabadsághoz. A Bocskai-szabadságharc 1606-ban kivívta számukra az előnyös bécsi békét, amely – elvileg – teljes vallásszabadságot biztosított. Ekkor már Sopron megye és vele az egész Répce-mellék a reformációhoz tartozónak vallotta magát. Tehát a protestánsok, bár túlnyomó többségben voltak, vallásszabadságukat törvények védték, ezen a vidéken mégsem élvezhették a béke áldását. Ugyanis a katolikus klérus minden alkalmat megragadott, hogy őket törvényes jogaik gyakorlásában megakadályozza.

Ebben az időben (1621) pusztult el három nap alatt a virágzó csepregi gyülekezet is, de ezután lassan minden soproni és Vas megyei gyülekezet is, kivéve azokat, amelyek nemesi birtokosságból álltak a Répce-melléken vagy a Rábaközben.

Ezek közé a kivételes gyülekezetek közé tartozott a nagygeresdi és a nemesládonyi is. Itt a lakosság nagyobb részt köznemesekből állt, s ezért a katolikus földesurak s klérus zaklatásainak nem volt úgy kitéve, mint a jobbágyok lakta településeken.