A megalakulás előtti emlékek

Az Uraiújfalui Evangélikus Egyházközség megalakulásáról csak II. József uralkodásától fogva beszélhetünk. A türelmi rendelet hatására sok gyülekezet szerveződött, ezek között volt az uraiújfalui is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy korábban elzárkózott volna a reformáció elől. Már földrajzi fekvése is arra a következtetésre vezet, hogy e vidék lakosságát hamar át kellett hatnia a reformáció kovászának. A közeli Sárvárról, amely hazánk számára a magyar Wittenberg volt, áradt, mint a hegyen épült városból, az új és tiszta világosság. A Nádasdyak védelme alatt kiváló reformátorok mint Erdősi és Dévai, vagy híres esperes, mint Magyari István, őrködtek az Úr nyája felett, és terjesztették a reformációt. Kanizsai Orsolya, a kegyes nádorasszony egész házanépével itt énekelte Tinódi Sebestyén lantjátékától kísérve első zsoltárainkat. Kimondhatjuk, hogy már nagyon korán találkozunk e vidéken a reformáció nyomaival, de az első időszakban nem az anyagyülekezet, hanem gyülekezetünk mostani filiái emelkedtek ki. Így említést kell tenni Hegyfaluról, Zsédenyről, Jákfáról, Vasegerszegről és Szentivánfáról.

Hegyfalu volt az első település, ahová kiáradt a reformáció Sárvárról jövő hatása. Hegyfalu Nádasdy-birtok lévén jó ideig zsinati székhelye volt az egész dunántúli kerületnek. Itt is alakult meg az egyházkerület. Az 1576. évi zsinaton itt fogadták el az Ágostai hitvallást, és a kerület első evangélikus püspökét Szegedi Máté sárvári lelkész személyében megválasztották. A második püspökről, Beythe Istvánról is tudjuk, hogy Hegyfaluban 1585. július 25-én választották meg. A következő fontos zsinat itt Hegyfalun 1599. június 9-én volt, amikor itt írta alá Magyari István is az Egyesség Könyvét. Hegyfalu híres lelkészek székhelye is volt. Itt élt például Pálházi Göncz Miklós, aki az Ágostai hitvallást, Luther Márton Kis kátéját és a többi hitvallási könyveinket magyarra fordította.

Terestyénfa és Jákfa nevét az ősi Ják nemzetségről vette, amelynek birtoka volt Urai-Újfalu is. Temploma 1529 óta pusztán állott. 1616-ban Zvonarich Mihály sárvári főesperes felhívására elhatározták a templomépítést. 1633-ban a nemesek közül Hetesi János 100 magyar forintot és egy kelyhet ajánlott fel, mihelyt az építést megkezdik. A régi paplak helyett is újat építettek. Jákfa is önálló gyülekezet volt. Lelkészei: 1615-ben Erdélyi Ferenc, 1628-ban Vidos József, 1633-ban Sárvári Szabó Gergely és 1646-ban Szily Ferenc. A nagy üldöztetés után is volt egy ismeretlen nevű papja, aki 1693-ban halt meg, és utána sokáig nem volt utódja. Amikor Asbóth János esperes 1695-ben itt járt egyházlátogatáson, Balázs Ádám tanítójuk olvasott fel prédikációkat, akit 1697-ben pappá ordináltak. A kuruc világban is jeles tanítója volt Jákfának Holeczi Ádám személyében. Vele történt, hogy az akkor szokásos vizsga-igehirdetés textusát keresztnevére célozva így jelölte meg a jeles esperes, Ács Mihály: „Humanissime, tudós Holeczi Ádám uram, szállj fel e katedrára, melyet most elhagyok, és prédikálj eme számodra kitűzött tételről: Ádám, hol vagy?” A 18. században ez a gyülekezet is átélte az üldöztetést. Csak Uraiújfalu szárnyai alatt tűnt fel ismét II. József uralkodása után.

Zsédeny is tekintélyes anyagyülekezet volt. 1633-ban Bakó Márton volt a lelkésze. Az 1662. évi országgyűlésen panaszolják, hogy a lelkészt útitársával együtt Csepregen való átutazásukban az ottani plébános megtámadta, és csaknem halálra verte. Zsédeny emlékét őrzi nemes hitvalló gályarabunk is: Zsédenyi István, akit 1656-ban a büki zsinaton avattak pappá. Később Dörgicsén szolgált, innen idézték Pozsonyba a prímás elé 1674-ben. Hitét nem tagadta meg, ezért ítélték gályarabságra.

Kemény-Egerszeg (Vasegerszeg) az itt egykor virágzó Kemény családról kapta nevét. A 16. század végén Terestyénfának volt filiája, és az 1633. évi jegyzőkönyvet Kemény János mint itteni protestáns földesúr írta alá. A 17. században itt is élt a Wittnyédi család, akik Uraiújfalu patrónusai is voltak. Ők adományozták az uraiújfalui templomnak az úrvacsorai kelyhet, és a keresztelőmedencén is látható ennek a családnak a címere.

Szentivánfa (jelenleg egybeépülve Uraiújfaluval) is tekintélyes anyaegyház volt. Patrónusai földesurak voltak: Palásthy János és Sándor. Balogh Miklós volt 1633-ban a lelkésze. Szentivánfának hosszú ideig volt filiája Uraiújfalu, Iván és Kemény-Egerszeg (ma Vasegerszeg) is.