A leánygyülekezeti korszak

Gecsén 1539-től éltek evangélikusok. A rábaközi falvak elnéptelenedtek, majd újra benépesültek. Több falu evangélikus hitéért üldözött népe menekült ide, és húzódott be az „ingoványos lápos területre, mely a dombok között húzódott meg” – olvashatjuk egy régi írásban. „Itt nagy földnek ura vette őket pártfogásába, az kinek oltalma alatt szabadon gyakorolhatták vallásukat”. Egy levélben ezt olvashatjuk: „Még rengeteg az midőn mi eleink Getsei Helységet megszállották magok költségével szereztek harangot, melyre most is reá vagyon metszve: Evangélikusok Harangja. Azután később Augustana Confession levő eleink Oratóriumot és Mester-lakást is szereztek. Mesterjek volt, az ki szántóföldekkel és rétekkel bírván gyermekeket tanétott, az Eöregeknek könyörgés tételekkel és tanétással szolgált.”

Ebben az időben Gecse Csikvánd filiája, majd 1750-től Vanyolához kapcsolták, ahol a katolikus gyülekezethez tartoztak hivatalosan. Bíró Márton veszprémi püspök megbízásából a gyülekezetet elfoglalták. Fábri püspök megnevezi az elűzött tanítót, Halman Lajost 1752-ben. De előtte is voltak tanítóik, köztük nem egy lelkészi oklevéllel is rendelkezett: Zsolnai Pál, Krajczár Péter, Bors Pál, Irréthelyi Illés, Stieglitz János, Lakatos János s az utolsóként említett Halman Lajos. 1752-től 1786-ig a mostani telek szomszédságában Kalmár Sándor pajtájában gyülekeztek össze dobszóra, mivel még temetéskor sem szólalhatott meg az elvett harang.

1773-tól növekedett az evangélikusok lélekszáma. A század végén a 700 lakosú falu törzslakossága evangélikus, de a kevés föld – amely a szombathelyi káptalan birtoka – a megélhetést nem biztosította.

II. József türelmi rendelete sem szüntette meg ezt a jogsértő állapotot. Ezért 1787-ben panasszal fordultak a „Királyi Camaralis Administrátióhoz”: „Amikor könyörgésre összvegyülekezünk, vagy halottunk történik, szükséges lett volna az haranggal való jeladás, de mind ekkorig noha a fölséges Királyi Kegyelem mindenütt már közönségesen most az harangozást megengedte, mégis a Getsei Catholikus Atyánkfiai, nem tekintvén azt is, hogy az Harang az mi Eleink költségével szereztetett és tőlünk ingyen, minden pinz nélkül elvétetett, azon Harangnak haszonvételét velünk közleni nem akarják. Még ekkoráig fundus sem jelöltetett az hová Mesterünknek Házat építhettünk volna.”

Kérésük eredménnyel járt, mert 1787. június 1-jén kelt elismervényükben ezt írják „...megvalljuk, hogy az elvett harangra megegyeztek az itt lakozó Római Atyafiakkal és Ökegyelméktől a Harang kifizetésébe felvettek 40 Ft-ot, hogy ezen mi Summa pénzen magunknak és maradékainknak másikat különösen szerezhessünk”. Meg is vették a harangot a következő évben, Takáts Gergely kurátor vezetésével a kijelölt telken egy kis imaházat építettek. Mivel ezzel nem voltak megelégedve, 1788-ban új oratorium építésére kötnek szerződést a következőképpen: „Alább megírott, megvallom ezen contraktusbéli levelemnek rendiben, hogy a Getsei Augustana Confession lévő lakosokkal megegyeztem az Új Oratoriumjoknak felépíttetése eránt nyolcvanöt forintokban oly véggel, hogy az templomnak szélességét négy ölben adja meg, a hossza pedig hat öl légyen. Ezen kívül pedig az megkívántató öt ablakkal és toronnyal azt felékesítsem és az építés munkáját érdemesen és ditséretesen megtegyem. Veinglin Márton kőmüves mester, Zels Mihály curátor, Takáts Gergely, Zeles Márton, Vasvári György, Papp János elöljárók és Vazalla Sámuel tanító.”

Lelkesedéssel adják össze a szükséges pénzt, és hordják emellett az építési anyagokat. Ugyanebben az időben – 1791-ben – még fizetniük kellett a vanyolai plébánosnak „200 Rhenes Forintokat,” amelyről hiteles elismervény van a gyülekezeti levéltárban.

A tanítónak lakást építettek az iskolaépítéssel egy időben, mindkettő nagyon egyszerű épület volt. A templom azonban nagyon szép kivitelű, a mostaninál az épület 120 cm-rel, tornya pedig két méterrel alacsonyabb, és egyenes végződésű. A mostani félkörös záródást – az oltártéri átalakítást – 1886-ban építették hozzá. Ekkor tüntették el a díszítéseket, és a templom külső formáját is megváltoztatták. A vakolat díszeit leverték, és zsindellyel fedték a falakat. Az 1948-as templomfelújításkor az eredeti állapotot alakították vissza.

A tanítók 1786-tól Vazalla Sámuel, Kiss Sándor, Holin Pál és Szíj Sámuel. 1892-től Nagy Kálmán segédlelkész is tanítója a gyülekezetnek, az ő szolgálati idejében történt meg a gyülekezet önállóvá válása, ő lett a gyülekezet első megválasztott lelkésze.