Az újjáéledés

Az 1781-es türelmi rendelet lehetővé tette a gencsiek és hőgyésziek számára is, hogy újjászervezzék a gyülekezetet, s új templomot építsenek. A korábban önálló, az elnyomás előtt saját templommal, iskolával, lelkésszel és tanítóval bíró gyülekezetek összefogtak: Hőgyész, Gencs és Szergény egy gyülekezetté kapcsolódtak össze Hőgyész központtal. Feljegyzések szerint a három községben 1500 evangélikus élt. Ez az új gyülekezet Szita Pétert (1783–1798) választotta meg lelkészévé. Az ő munkája nyomán 1783. október 25-én hivatalosan is gyülekezetté alakultak a községek hívei. Ezen a napon kezdődött az anyakönyvezés.

A templom felépítésének terve már a gyülekezet hivatalos megalakulása előtt megfogalmazódott. 1783. június 13-án 2 hold földet vásároltak Mesterházy Nagy Antal feleségétől, Gömbös Mariannától 93 forintért. Mivel azonban ezt a területet kicsinek találták, vásároltak még hozzá a szomszédos telekből Döbrentei Mihály özvegyétől. A templom megépítése azonban korántsem bizonyult egyszerű feladatnak, noha létszám tekintetében elegen voltak a törvényi kitétel teljesítéséhez, s a kellő összeg is rendelkezésükre állt. A jóváhagyó bizottság próbált akadályokat gördíteni a templomépítés megvalósítása elé. Elsőként dupla egyházi adó fizetésére kötelezték az evangélikusokat: nemcsak saját gyülekezetükhöz, hanem a katolikusokhoz is le kellett róniuk a kiszabott összeget. Másodszorra ki kellett lépniük a Magasitól való távolságot, vajon elég messze lesz-e a két templom egymástól, s nem lehet-e az odacsatlakozásra kényszeríteni a gencsi, hőgyészi és szergényi híveket.

Miután bizonyossá vált, hogy minden feltételnek eleget tett a gyülekezet, 1784. március 24-én elhelyezték a templom alapkövét. Ebbe az alapkőbe a templom déli részén latin nyelvű iratot tettek, mely magyarul így hangzik: „Az ágostai hitvallást követő hőgyészi gyülekezet az ő Vas megyei leánygyülekezeteivel: Magyargenccsel és Szergénnyel együtt az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek nevében kívánja ezen imaházat szentelni, hálásan örökre tisztelve II. József császár és király kegyelmességét, mellyel 1783. október 26-án ezt a munkát kegyesen engedélyezte. Nevezetes esztendő volt ez, a hazai béke, gabona és bor oly bő termése folytán, hogy azelőtt csaknem sohasem volt bővebb termés. Ezen az időben éltek és virágoztak itt a tekintetes és nemzetes főnemesek, Gömbös Lajos úr, Gömbös Ádám úr, Kisfaludi László úr, Tóth Bálint úr. A nemesek közül: Döbrentei István és József, Vári György, Vári János és Ferenc, Nagy György és többen. Az itt összejövő ezerötszáz lélek épített tisztelendő Szita Péter lelkész és Perlaki Gábor szuperintendens idejében. Ezen alap 1784. márc. 24-én tétetett le.”

A templom felépüléséig az istentiszteletet egy nagy pajtában tartották, amit Dukai Takách Mihály engedett át erre a célra, hiszen az alapkő elhelyezés után 4 évig kellett a gyülekezetnek az építkezésen dolgozni, míg a templom felépült és felszenteltetett. A templomszentelési ünnep 1787. október 9-én volt, melyen jelen voltak Hrabovszky Sámuel szuperintendens, Szita Péter hőgyészi, Illés Péter szentandrási, Döbrentei Lajos nagyszőllősi, Kövessy Pál magasi és Torkos Ádám vönöcki lelkész.

A templom oltárát 1788-ban szerezték be Győrből. Ekkor vásároltak az oltárra feszületet, 4 gyertyatartót, úrvacsorai edényként 2 cinkannát és egy ezüstkelyhet. A templom első orgonáját 1791-ben, a templom kisebb, 3 mázsa 2 font súlyú harangját pedig 1796-ban vásárolták. A templom szószéke sem maradt üresen. Szita Péter után Rigán János (1798–1809), majd Beliczay Jónás (1809–1845) lelkészek hirdették innen az Isten igéjét.

Három évvel a templomszentelés után még mindig van adóssága a gyülekezetnek a templomépítésből, mégis lelkészlak, iskola és tanítólak építésén kezdtek gondolkodni. Iskolát a gencsiek is már 1783-ban akartak építeni. E célra Kisfaludy László egy belső jobbágytelket is kijelölt. A megvalósulásra azonban 1839-ig várniuk kellett. Mivel az első terv megsemmisült, 1833-ban határozatot hoztak, hogy Gencsen „nevelő intézetet” létesítenek. 1836-ban kezdődik meg az építkezés. Az iskolát 1839. november 10-én szenteli fel Beliczay Jónás, már esperesként. Az iskola első tanítója Nagy János. E régi iskola helyett aztán 1927-ben új iskolaépületet épített a gyülekezet 2 tanteremmel, imaházzal és 2 tanítólakással.

A magyargencsi hívek Káldy György buzgólkodására 1845-ben negyedfél (három és fél) mázsás harangot vesznek Sopronban. 1845. november 1-jén hozzák haza, és november 2-án fa haranglábra helyezve felavatják.

A hőgyészi templom oltárát 1865-ben Birkmayer János győri aranyozó újraaranyozta. Az oltárkép 1858-ból való, Jankó Kálmán festette. Ugyanebben az évben a régi, fából készült keresztelőkutat is kicserélték a mostani, soproni homokkőből való kútra. 1872-ben vásárolta a gyülekezet azt a 6 mázsás harangot, amit az I. világháború idején a haza védelmére ajánlottak fel.

Kemeneshőgyészen az iskolaépület a tanítólakással Héring János (1845–1888) lelkészsége idején, 1872-ben épült. Ugyanebből az időből való a lelkészlak is. 1889–1891 között Varga Pál helyettes lelkész végzi a szolgálatot a gyülekezetben. A hőgyészi közös templom hosszú időn keresztül torony nélkül állt. Nagy Lajos volt már a lelkész (1891–1910), amikor 1906-ban közadakozásból tornyot építettek a templomhoz. A toronyszentelést 1906. augusztus 20-án Gyurátz Ferenc püspök végezte. Ugyanezen évben készült a toronyóra és a mai orgona is.