A kertai gyülekezet

Az 1629. évi körmendi református zsinat jegyzőkönyve szerint már az „ellenkezők által elfoglaltatott” (tehát evangélikus!) gyülekezetek közé tartozott. Ebből viszont arra következtethetünk, hogy már ezelőtt is voltak lutheránus hitet követők a községben. Ennek bizonyítéka lehet az is, hogy a reformáció ágainak szétválása idején még nem jelentek meg a környéken a kálvini irányzat követői. Ezekben a községekben a protestáns felekezeteket ma is az evangélikusok képviselik jelenlétükkel, templomaikkal.

Az 1646. évi büki zsinat jegyzőkönyve Kerta lelkészét a távollévők névsorában említi. 1656-ban a Concordiát Hettyei András írta alá. 1674-ben már Fövenyesi János a lelkésze a gyülekezetnek. A feljegyzések szerint a kertai gyülekezet levéltárában őriztek egy 1695-ben keletkezett végrendeletet, amelyet Solnai István írt alá. Következtetni lehet ebből arra, hogy ez a Solnai István azonos azzal a volt nagyvázsonyi prédikátorral, aki a Kolonics-féle reverzálist (1674) aláírta, s ezért prédikátori tisztét nem írhatta a végrendelet alá. 1693-ban – szintén egy végrendelet szerint – Fodor János volt a gyülekezet lelkésze (1693−1696). Ezt támasztja alá Asbóth János esperes 1695. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve is. Ez a jegyzőkönyv jegyezte fel, hogy a parókia szántóföldje 33 hold.

1706 és 1710 között Kerta lelkésze Szénesi (Szenesi) András. Az ő utódja Csurgó György volt (1710–1711). 1721-ben megfordult és szolgált itt Ács (Áts) Ferenc is. 1745-ben az egyházkerülethez terjesztett folyamodvány szerint 1721 táján nagy veszély fenyegette a gyülekezetet. „Mivel a kertai evangélikusok a Mélt. Zichy háznak örökös jobbágyi lévén, ezelőtt circiter (körülbelül) 24 esztendőkkel az említett Méltóság három Papot, Tiszttartóját, Ispánjait és hajdúit reájok küldvén, akkori Predikátorjukat ki akarta üznyi és szokott Exercitiumjoktul avagy devotiojuktól (gyakorlatuktól és imádatuktól) kivánta megfosztani.” Az 1725-i névtár szerint Rotarides Sámuel a lelkész (1724–1742). Tóth-Sipkovits János 1742-ben Németh Mihály szalóki (Nemesszalók) tanítót ordinálta kertai lelkésznek, aki még 1750-ben is itt volt. Ebből az időből való gróf Zichy Imre templomépítési engedélye: „Ezen levelem mellett engettem meg kertai Falusiaknak, hogy tovább is csak épecsék imádkozó házakat, mivel ez Templomot, kiben ezelőtt voltak, elvettem tőlök, és senkitül bántások ne legyen. Görött Die 1 xbres 1742. (P.H.) Groff Zichy Imre, m.k.” Az elvett templom még 37 évig fennállott a római katolikusok birtokában. Nagy jótevője volt a gyülekezetnek a Zichy család. Gróf Zichy József, Kerta község földesura, 1740−1750 körül a lelkész és tanító számára földeket és réteket ajándékozott, jóval előbb pedig gróf Zichy Imre a lelkész és tanító számára, valamint templom- és iskolafundusnak tágas beltelket adott. Egészen 1794-ig a Zichy család látta el fával is a lelkészt és a tanítót.

Az oratórium 1743-ban készült el, fából, sövényfalakkal. 1752-ben gróf Zichy Istvánhoz intézett folyamodványban panaszolják a kertai evangélikusok, hogy a nagyszőllősi plébános maga mellé vette a megye járásbeli szolgabíráját, kiment Kertára, és hét evangélikus házat és az evangélikusok oratóriumát is el akarta foglalni. 1753-ban Fábry Gergely superintendens keresztúri fogságából történt kiszabadulása után néhány évig Kertán élt száműzetésben. Miskei Ádám 1756-ról említi, hogy Mlinarik László Kertáról ment Nemesdömölkre.

A kertai gyülekezetben a kertai evangélikusok és katolikusok 1780-ig közös haranglábat és egy közös harangot használtak. A római katolikusok a 37 évvel előbb elvett templomot ez évben újra megépíttetvén 1781-ben a közös harangot a maguk tornyába húzták fel önhatalmúlag. Ezért kárpótlásul gróf Zichy Károly 90 forintot utalványozott a gyülekezetnek.

Kerta temploma 1792-ben épült. Ennek tanúbizonysága, hogy a templom udvarban épült, bejárata ma is a parókia udvaráról van. Az 1795. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint: „Eklesia nem fizethet. Fő Tisztelendő Superintendens Urunk Honoráriumát Szörtsök és Kamond fizette meg az egész eklesia helyett, adván három Foréntokat.” 1813-ban a „Hallgatók az rozzant Parochia helyett más, alkalmatosabb helyre új Parochiális Házat nem régiben építeni kezdvén, ezen építést a M. Uradalom tisztjei azon okbul, hogy a Catholikus Atyafiak Templomához közel építeni kezdették, nemcsak akadályoztatták, hanem annak fundamentomát el is szóratták.” Az egyházmegyei közgyűlés viszont felhívta a gyülekezetet az építés folytatására.

1844-ben gróf Zichy István a lelkésznek a korábbi időből való 10 hold szántóföldjét 34 holdra, a tanítóét 5-ről 17 holdra egészítette ki, ezenkívül a lelkészi hivatalnak 16, a tanítóinak 8 holdnyi erdőbirtokot adományozott. Új iskola épült 1910-ben. Az iskolát a második világháború után államosították. A gyülekezet az iskoláért kapott kárpótlási járadékból biztosítja fennmaradását. 2007-ben a Kertai Evangélikus Egyházközségnek kb. 60 tagja van. A község elnéptelenedése a gyülekezetre is kihat. A temetések és keresztelések aránya a jövőre nézve aggodalommal tölti el az evangélikusokat. Istentiszteletet Kertán minden hónap első és harmadik vasárnapján tartunk.

Lelkészek, tanítók

A gyülekezet lelkészei: Hetyei András (1656–?), Solnay István (1675–?), Ács Ferenc (17. század vége), Fodor János (1693–1696), Szénesi András (1706–1710), Csurgó György (1711–?) Rotarides Sámuel (1725–?), Németh Mihály (1750–?), Mlinárik László (1752–1753), Fábri Gergely (1753–1759), Sikos István (1759–1765), Dubovai János (1765–1770), Vidos Imre (1771–1773), Dóczy Pál (1773–1784), Kutsán István (1773), Farkas Ferenc (1784–1785), Mészáros Péter (1786–1788), Erhard Pál (1788–1792), Bozzay György (1792–1797), Kontor János (1798–1807), Ifj. Perlaky Gábor (1807–1810), Polgár István (1810–1837), Dienes Gábor (1834–1835), Lipóth Mihály (1835–1838), Kiss János (1838–1878), Kalmár Pál (1879–1901), Horváth Béla (1901–1909), Ihász Mihály (1909–1953), Sárkány András Tibor (1953–1969), Mátis István (1969–1970), Blatniczky János (1970–1977), Bálint László (1977), Szabó Vilmos Béla (1977–1979, az utolsó lelkész, aki Kertán lakott mint segédlelkész. Ettől fogva a környező települések lelkészei látták el a szolgálatokat), Boros Lajos (1979–1980), Kovács Etelka (1980), Boros Lajos (1981), Győr Sándor (1982–1983), Sághy András (1983–1993), Pőcze István (1993–1994), Karsay Lajos (1994–2000), Rostáné Piri Magda (2000–2003), Dorn Réka (2003–2008), Nagy Zoltán (2003–2008), Bittner Abigél (beosztott lelkész 2008–2011), Kopf András beosztott lelkész (2011−)

A gyülekezet tanítói: Sipos Miklós (1696–1697), Szenesi András (1705–1707), Németh Mihály (1724–1725), Vajda Ferenc (1744–1748), Horváth Dániel (1760–1776), Balasits János (1779–?), Karsay Ferenc (1789–1791), Fürst Ferenc (1791–1796), Andrási János (1796–1802), Berta Ferenc (1802–1807), Lévai László (1807–1808), Szényi Sándor (1809–1810), Csengető Pál (1810–1812), Falvai Dániel (1812–1820), Mészáros Sámuel (1820−1823), Hegyi Mihály (824–1828), Szimeiszler István (1828−1830), Csengető Pál (1831–1833), Kiss Zsigmond (1833–1839), Halász János (1839−1872), Adorján Mihály (1872—1894), Süle Sándor (1895−1929), ifj. Süle Sándor (1931−1948)