A kővágóörsi gyülekezet

Kővágóörsről Payr Sándor azt írja, hogy prépostság volt itt, és a 13. század óta állt temploma (1224–1244 között szentelhették fel). A 14. században tudunk egy Mátyás, majd egy Barnabás nevű papról. A reformáció valóban hamar ideért. „A gyülekezet levéltárában levő 1774. évi okmány szerint itt 1555–1615 között rendszeresen volt evangélikus istentisztelet az ősrégi templomban. A megmaradt 50-60 római katolikus léleknek is ebben miséztek. A jó békesség azonban hamar felbomlott” Sági János: A Balaton írásban és képben (Keszthely, 1902) című könyvében azt állítja, hogy Kővágóörs első reformátora Soós Mihály volt a 16. században, Payr szerint azonban ennek semmi alapja nincs. Ebből az időből tehát nevekről még nem tudunk. A 17. század elején Kővágóörsöt és Dörgicsét is a reformátusok vették át. Pathay István református püspök azonban már 1613-ban arról panaszkodik, hogy a terepet visszavették a lutheránusok. Az evangélikus gyülekezet keletkezését Magassy Sándor Onomastikonjában 1605-re teszi. A kővágóörsiek első ismert evangélikus lelkésze Huszár András (talán Huszár Gál rokona?) volt, aki az 1614-i csepregi zsinaton írta alá hitvallási könyvünket. 1638-ban újra aláírta a könyvet, „Ezzel talán azt akarta bizonyítani, hogy a kálvinisták közé ékelve a messze távolban is megmaradt lutheránusnak.” Bennünket ez azért is érdekel, mert ezek szerint mintegy negyedszázadig volt itt lelkész (1614–1639).

1646-ban a büki zsinat a kővágóörsi lelkészt mint távollevőt említi, egy későbbi bejegyzés szerint ez a lelkész Joós György volt. Ezt abból a szomorú jelentésből tudjuk, amelyben Joós György Némethi János hegymagasi lelkészről írja, hogy az véletlenül halálosan megsebezte édesanyját. 1647-ben (de lehet, hogy már 1644-ben is) Dvornicenus Márton volt a lelkész, majd újra Joós György (1650), és 1653-ban Kürti Gergely, Payr azonban megjegyzi, hogy az évszámok nem bizonyosak. Musay püspök Kővágóörsöt 1661-ben az anyagyülekezetek közé sorolja. Ezután újra visszakerülhetett Joós György, aki 1674-ben mint kővágóörsi lelkész jelent meg a pozsonyi törvényszék előtt Zsédenyi István dörgicsei és Hetyei András görbői lelkészekkel együtt. Sőt a soproni 1681-es országgyűlés után újra visszakerült Joós, akit ugyan el akartak űzni, mégis 1689-ig maradt hivatalában.

1685-től 1689-ig Asbóth János, majd 1692-ig Czvetán András volt a gyülekezet lelkipásztora. Őt a gályarabságból visszatért Zsédenyi István követte a szolgálatban, majd utódja 1706-ig Király Máté lett. 1706-ban Király Mátét Csurgó György volt nagysimonyi lelkész követte. Tudunk Reguli András (1706–1707), Laki Ádám (1707–1708), Szilágyi György (1710–1711) szolgálatáról is. 1715–1735 között pedig Temlin Balázs pásztorolta a gyülekezetet.

„Anyakönyvei az 1741. évtől vannak, s a következő lelkészek vezették: Iványi Sándor (1741–1749), Szentgróti Mihály (1749–1756), Ratkóczi Temlin Miklós (1756–1765), Szalay Ferenc (1765–1772), Murmann Mihály (1772–1783 és 1787–1799), Buzás István (1784–1787), Kis János, a későbbi püspök (1799–1802) és Sikos István (1802–1810)” – olvassuk Payr Sándornál. Payr szerint Padányi Bíró Márton itt nem vette el a templomot, hanem Mária Terézia idejében (1740–1780) közvetlenül az evangélikus templom elé építtetett egy katolikus templomot.

A 19. és 20. századi lelkészi szolgálatról Magassy Sándor Onomastikonjában a következőket olvassuk:

Horváth Zsigmond (1824–1845), Erdős Márton (1841–1846), Berecz Lajos (1847–1848), Eősze Zsigmond (1854), Görög Lajos (1855–1856), Király József (1846–1856), Faith Antal (1858–1860 segédlelkész?), Gally Tóbiás (1861–1864 segédlelkész?), Eősze István (1856–1867), Gyurátz Ferenc (1867–1868), Mód Lajos (1869–1870), Magyar József (1870–1873), Horváth Sándor (1877–1886), Czuppon Sándor (1886–1908), Szűcs Imre (1905–?), Zsiray Lajos (1906–1907), Novák Elek (1907–1911 helyettes), Novák Rezső (1920–1921), Nagy László (1922–1924), Novák Elek (1911–1941), Sümegi István (1944–1974), Bozorády Zoltán (1965), Éltes Gyula (1977–1987, 1988 májusáig nyugdíjasként), Riczinger József (1988–1999). A kővágóörsi anya-, a révfülöpi leány-, a badacsonytomaji és balatonszepezdi fiókgyülekezetek 1999. február 28-ig a Balatonfüred–Dörgicsei Társult Evangélikus Egyházközség gondozása alá tartoztak Riczinger lelkész szolgálatával. Miután Szabó Vilmos addigi kiskőrösi lelkész kapta meg a révfülöpi oktatási központ igazgató lelkészi kinevezését, Szabóné Piri Zsuzsanna 1999. március 1-jétől a helyettes lelkész. Veress István Kálmán 2001. május 1-jétől helyettes lelkészi megbízatást kap, majd 2005-től a megválasztott lelkész.

2001. október 7-én létrejött a Kővágóörs–Révfülöp–Kapolcsi (Sion) Evangélikus Egyházközség Kővágörs, Révfülöp, Kapolcs társegyházakkal, Taliándörögd leány-, Badacsonytomaj, Balatonszepezd fiókgyülekezettel.

A két fiókgyülekezet 10-12 fős. Balatonszepezden 19. századi barokk templom, Badacsonytomajon a reformátusokkal közös imaház van.

A szolgálati évek dátumai néha fedik egymást. Lehet, hogy ezek segédlelkészi vagy helyettes lelkészi szolgálatról szólnak.

A gyülekezetben korán elindult az iskolai munka is. Magáról az iskoláról keveset tudunk, a tanítók alább következnek:

Zsirai Mihály (1690–1695), Kelemen Márton (1727–1729?), Dubovai Pál (1735–1736), Kelinovszky Tamás (1744–1746), Dianovszky György (1745–1746), Madolay János (1760–1761), Sebestyén András (?–1781), Nagy István (1780–1783), Fülöp István (1782–1792), Kováts János (1792–1795), Szabó János (1796–1801), Kelemen Sándor (1803–1806), Szabó János ismét (1806–1807), Mátis György (1810–1850), Mátis Sámuel (1832–1847), Cséry Sándor (1852–1873), Németh Péter (1857–1858), Tóth József (1875–1897), Takács József (1878–1879 segédtanító), Szollár József (1873–1907), Bázler Adolf (1884–1885 segédtanító), Czibula János (1891 segédtanító), Ormosi Ernő (?–1901), Raffay István (1901–1903 másodtanító), Garab Lujza (1903–1926), Bándy Géza (1907–1923), Ziermann Lajos (1925–1937), Horváth Dezső (1940–?)
A kővágóörsi iskola egyre nevesebb lett, és algimnázium is kifejlődött belőle. Tanárai: Erdős Márton (1841–1846), Berecz Lajos (1846–1848), Czipott Rezső (1848–1852) Görög Lajos (1855–1856), Sass Lajos (1858), Faith Antal (1858–1860), Gally Tóbiás (1863–1864) Kemény Károly (1864–1867), Gyurátz Ferenc (1867–1868), Magyar József (1870–1873)