A nagyalásonyi gyülekezet története

Nagyalásony község első okleveles említése 1240-ből származik. A nagyalásonyi gyülekezet egyike a legrégebbi gyülekezeteknek. Abban az időben keletkezett, amikor török világ volt Magyarországon, azonban hogy pontosan mikor jött létre, okmányok hiánya miatt nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy már az 1656. évben önálló gyülekezetként létezett. Perlaky Gábor (1732–1786) szuperintendens is említi egy pásztori levelében, melyben mint régi gyülekezetet üdvözli a nagyalásonyi gyülekezetet. Ez a főpásztori levél azonban a gyülekezet keletkezésére vonatkozólag adatot nem tartalmaz. Egy nyomozási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy 1721-ben Nagy Péter volt a gyülekezet lelkésze. E jegyzőkönyv szerint 1721-ben néhány katolikus egyenlően fizetett adót az evangélikusokkal. A gyülekezet legrégebbi anyakönyve 1753-ban kezdődik. A latin nyelvű anyakönyv első lapjain olvasható a gyülekezetben legrégibb időtől kezdve a lelkészek, tanítók és felügyelők névsora.

Az a hely, ahol ma templomunk áll, temető volt. Ezt bizonyítja a szájhagyomány és a templom melletti ásatások során felszínre kerülő elhunyt ősök földi maradványai. A templom építésére vonatkozó legrégebbi okirat a már említett 1721-ben kelt vallomási jegyzőkönyv, mely szerint 1656-ban épült a templom. Valószínű, hogy már előbb is létezett itt gyülekezet, de hogy magánházban tartotta-e összejöveteleit, vagy más anyagyülekezet filiája lett volna, arról régi irataink nem nyújtanak felvilágosítást. A gyülekezet lelkésze 1631-ben Almásy György, 1640-ben Hidvégi Mihály. A mai templom helyén 1786 előtt imaház állt. Döbröntey Lajos nagyalásonyi és Sebestyén Kovács András lelkész tették le az akkori templom alapkövét 1786. március 24-én az egész eklézsia jelenlétében rövid elmélkedés és imádság után. Ezt a templomot használták 1830-ig. 1831-ben megnagyobbították és ellátták toronnyal is. Kis János szuperintendens, Berke Mihály esperes, Szakonyi Mátyás akkori dabronyi és a helyi lelkész közreműködésével szentelték fel a templomot, amelyet 1891-ben renováltak, a karzatot megnagyobbították, a tetőt megújították. 1891-ben szentelte fel Gyurátz Ferenc püspök a megújított templomot. A templomszentelés után való nap vette kezdetét a déli harangszó. Ezt addig katolikus szokásnak tartották, de mint több helyen (Pápán is), Gyurátz püspök gyülekezetében szokásba jött, gyakorlatba hozták Nagyalásonyban is. 1893-ban meghasonlás támadt a hívek közt a templomszékek használata miatt. A kérdés hosszabb tárgyalása után a megegyezés létrejött, a felek kibékültek, és ígéretet tettek, hogy egyesült erővel fognak munkálkodni a félreértések elkerülése végett. A templomot a huszadik század hetvenes éveinek végén renoválták, amely felújítás során lebontották a karzat kétoldalt benyúló részét. A templom orgonája romos állapotban várja a felújítást.

A régi parókia a huszadik század ötvenes éveiben lakhatatlan, romos állapotban volt. Sürgető feladat volt tehát egy új paplak építése. Egy 1956-ban tartott közgyűlés elhatározta, hogy a romos paplakot lebontja, és nem a régi helyén, hanem a gyülekezet által már megvásárolt templom melletti telken építi az új parókiát. 1956 októberében László Lajos presbiter, kőműves irányításával kezdődött el az építkezés. 1958-ban Halász Béla pápai esperes-lelkész adta át hivatalosan az épületben a lelkészi hivatal helyiségét. Az építkezés azután anyagiak hiányán lelassult. Újabb gyűjtésből és az Országos Egyháztól kapott segélyekből 1970-ben fejezték be a munkát.

Lelkészek
Nagyalásony lelkészei 1700-tól: Szemerei Illés (?), Petrus Kelemen (?), Petrus Nagy (1721), Georgius Frentol (?), Johannes Zaborszky (?), Mathias Farkas (?), Stephanius Nagy (1753), Stephanus Horváth (1756–1761), Johannes Dubovay (1761–1765), Georgius Bertók (1765–1770), Emericus Vidos (1770), Paullus Kövesfi (1771–1783), Michael Usszini (1783–1784), András Sebestyén (1784–1792), Stephanius Suhajdi (1792–1804), Paullus Erhard (szuperintendens, 1804–1806), Jonas Belitz (1806–1809), Rácz Dávid (1810–1831), Csáfordy János (1832–1865), Kiss Lajos (1865–1916), Kéri János (1915–1917), Baráth József (1917–1918), Gál József (1918), Mátis Károly (1919–1951). Nagy Gyula (1951–1975), Sághy András (1975–1993) Pőcze István (1993–1996), Karsay Lajos (1996–2000), Varga György (2000–2003), Nagy Zoltán (2003−2008), Manke-Lackner Eszter beosztott lelkész (2008–2010), Pongrácz Máté beosztott lelkész (2010−)