Bodajk (szórvány)

Bodajk a Bakony aljában, a Móri-árok peremén fekszik. Régóta lakott terület. Már az avaroknak, majd a rómaiaknak is állandó települése volt ez a hely. 1543-ban (Fehérvár elestével) török kézre került. A török kiűzése után a Hochburg család kapta a móri-csókakői uradalom részeként. 1774-től több mint 100 évig mezőváros, majd nagyközség, 2008-tól város.

A reformáció tanai korán eljutottak e vidék népéhez is. Ez nem véletlen. A csókakői-móri uradalom a reformáció hazai elterjedésének idején a nagy pártfogó, Nádasdy Tamás birtoka volt.

Első ismert lelkésze Verbói Márton, akit 1638-ban Kis Bertalan szentelt fel és küldött ki ide lelkésznek. 1647-ben Ferrari Sámuel, 1651-ben Magyar Mihály, 1653-ban Molitoris János volt Bodajk evangélikus prédikátora. A török hódoltság alatt (1684-ben) a falu elpusztult, de hamarosan újratelepült. Az ismét benépesült község lakói között több volt a protestáns, mint a katolikus. Ők reformátusok voltak. 1725-ből ismert prédikátoruk neve is. Az evangélikus gyülekezet már nem éledt újjá. Fényes Elek geográphiai szótárában (1851) a magyar és német lakókból álló mezőváros leírásában 1149 katolikus, 597 református, 8 evangélikus és 11 zsidó lakos szerepel. A Dunántúli Egyházkerület 1875. évi névtárában Veleg (Nagyveleg) szórványaként találjuk, 2 lélekkel. Az 1940. évi névtár szerint Bodajkon és pusztáin 34 evangélikust tartottak számon, s a hívek Nagyveleghez tartoztak. A 2001. évi népszámlálás során 95-en vallották magukat evangélikusnak a négyezret meghaladó lakosú településen. A vallásukat gyakorló lutheránusok száma ma ennek egynegyede. A hívek gondozását Bakonycsernye lelkészei végzik. Havi egy alkalommal helyben is részt vehetnek evangélikus istentiszteleten, a református templomban.