A rajkai társegyház

Első, bizonytalan oklevéli említése 1235–1241 közötti. A hagyomány szerint kezdetben rákászok lakták, innen lett a neve: Racken, Raggen, Ragendorf, illetve Krebsdörfl. Magyarul: Rákfalva. 1927-től találjuk így nevét: Royka. Bél Mátyás a 18. században ezt írja róla: „tekintélyes mezőváros”.

A kevés adatot tartalmazó rajkai gyülekezettörténet Musay püspök 1661. évi feljegyzése alapján azt tartalmazza, hogy a gyülekezet a dunántúli kerülethez tartozott Nezsider (Neusiedl am See) és Bezenye fertőmelléki gyülekezetekkel, mert a Duna választotta el ezeket az egyházközségeket a dunáninneniektől. 1628 előtt Baumann Keresztély volt az első ismert rajkai lelkész, aki tanulmányútra Wittenbergbe ment. A rajkaiak templomát is Forgách Zsigmond özvegye, Pálffy Katalin vette el 1635-ben. Ám 1650-ben – miként azt egy korabeli vizitációból tudni – új templomot építettek, amelynek tornya és két harangja volt. Szily Márton római katolikus főesperest nem engedték be, mert úgymond, van nekik más elöljárójuk. A lakosok többsége német és lutheránus, de vannak horvátok és néhány magyar is. Az evangélikusok új templomát azonban a katolikusok 1671-ben elfoglalták, de még 1674-ben sem volt felszentelve, és nem miséztek benne, mert volt régebbi templomuk is.

A rajkai gyülekezet legutóbbi nagy traumája szintén a németek kitelepítése volt. Utcasorok álltak üresen. A magukra hagyott lakásokat Szlovákiából áttelepített magyarok, illetve az ország más vidékeiről ideérkezett egyéb telepesek foglalták el. Az egyházközség anyagyülekezet jellege 1968-ban szűnt meg, amikor Mosonmagyaróvár társgyülekezete lett. Az első istentiszteletet Zámolyi Gyula akkori mosonmagyaróvári lelkész 1968 januárjában, vízkereszt ünnepén tartotta.