A második világháború után

Az 1940. évi névtárban még 314 lélekkel szerepel az anyaegyház, és filiájával, szórványaival együtt 701 evangélikust tartottak nyilván az egyházközségben. A szilsárkányi iskolában 45 gyermeket tanított Gecsényi Lajos igazgató tanító. Ezt követően Szilsárkány sem kerülte el falusi gyülekezeteink sorsát. Az évtizedek egyre kisebbre zsugorították a nyájat.

1945. október 7-én Böjtös László esperes megállapította , hogy Nagy Lászlót – aki 1936 márciusától 1945 márciusáig szolgált Szilsárkányban – „a vonatkozó egyházi törvények alapján" meg kell fosztani lelkészi állásától, mivel elhagyta gyülekezetét, s a felszólítások ellenére sem tért vissza szolgálati helyére szeptember 30-ig. A gyülekezet nem állt ki lelkésze mellett, mondván: „A gyülekezet és lelkésze közti viszony már évekkel ezelőtt megromlott, amikor azt látta a gyülekezet, hogy lelkipásztorának élete, jelleme homlokegyenest ellenkezik azzal, amit a szószékről hirdet.” 1945. november 18-án határozott a presbitérium lelkészi állásának meghívás útján való betöltésről, s egyhangúlag Ferenczy Vilmos segédlelkész meghívását javasolta, akit november 25-én közfelkiáltással, egyhangúlag választott meg a közgyűlés. Ugyanezen közgyűlésen kántortanítót is választ a gyülekezet Gánts Jenő személyében.

1946. augusztus 11-én döntöttek a lelkészlak és a sekrestye renoválásáról, majd tiltakozó jegyzéket küldtek a miniszterelnökhöz a tervezett iskolaállamosítás ellen.

1946-ban úgy kezdtek az iskola renoválásába, hogy már feltűnt a láthatáron az iskolák államosításának veszélye. Az iskolaszéki elnök bejelentette, hogy az alacsony tanulószám miatt szükségesnek látja, hogy az evangélikus iskola együttműködjön a katolikus iskolával. Ez az együttműködés azonban nem tartott sokáig, mert 1948-ban az evangélikus iskolát az állam átvette, a tanítót „állami tanító”-vá minősítette. 1950-ben a kántor sem teljesíthette tovább szolgálatát, mert a szakszervezet megyei titkárától felszólítást kapott, hogy nem kántorizálhat.

1951-ben kerül a közgyűlés elé az 1949. évi keretszerződés, amelynek nyomán a gyülekezet „megvásárlásra felajánlja az államnak", vagy az „állam javára lemond” földjeiről.

1953-ban kezdtek gyűjtést a sekrestye és templom renoválására, ami végül a vártnál kevesebb befolyt pénz miatt csak a legszükségesebb javításokat fedezte. 1965-ben határoztak a templom északnyugati oldalának és a tetőgerendáknak a javításáról, de hamar kiderüt, hogy a tető fedését palára kell kicserélni, a torony ablakait dróthálóval kell ellátni, és a villámcsapásban megsérült toronysüveget is meg kell javítani. 1970 nyarának végére készült el a felújítás: a tető palafedése, a toronyba vezető lépcső cseréje, a toronysüveg javítása és a harangtartó állvány vasállványra cserélése, valamint a homlokzatok külső javítása. Ugyanebben az időben újították fel a sopronnémeti tornyot is. Azóta a templomon és a lelkészlakáson nagyobb mértékű felújítás nem történt.

Az egyházközség helyzetét mutatja, hogy az 1981. augusztus 31-ével nyugalomba vonult Ferenczy Vilmos lelkész után már csak Bencéné Szabó Márta volt beiktatott lelkésze az egyházközségnek. Az ő távozása (1989) után helyettes lelkészek és segédlelkészek látják el az egyházközség lelki gondozását.

2007. február 1-jével az egyházkerület püspöke Gombor Krisztián farádi beosztott lelkészt jelölte ki a Szilsárkányi Evangélikus Egyházközség helyettes lelkészéül. 2011 tavaszán pedig az anyagyülekezet gondozásával Selmecziné Füzéková Dianát bízta meg, míg a leányegyház szolgálatai Gombor Krisztiánnál maradtak.