A gyülekezet életének főbb eseményei: 1845–1948

A templom építésének 100. évfordulója

Dubovay Béla lelkész idején ünnepli az egyházközség a templom felavatásának századik jubileumát. Ez alkalomból adják át a jelenleg is használatos templomi csillárokat, valamint a hívek kegytárgyakat adományoznak a gyülekezetnek. Az ünnepségről a felvett jegyzőkönyv részletesen tudósít. Ez némi bepillantást is enged az egykori korszellembe: „December 7-én reggel 1/2 6 órakor a gyülekezet költségén mozsár-ágyúzás jelezte a nagy ünnepnap felvirradását. Közelről és távolról ki-ki a maga tehetsége szerint: majd fényes úri fogatokon, majd gyalogosan sereglettek hitbuzgó keresztyének, rokonok és jó barátok a l00 esztendős magasi templomba, hol a valóban meglepően nagy és fényes közönség előtt (…) folyt le az isteni tisztelet (…) Dubovay Béla helybeli ev. lelkész a 27-ik: zsoltár 1−6. verseinek alapján eme tárgy felett elmélkedett! Nem avul meg l00 év múlva sem a templom, ha benne: 1. az igazság fénye világol, 2. a szeretet tüze melegít, 3. a bátorság lelke erősít. Beszéde közben (…) Horvát József, helybeli másodtanító úr vezetése mellett a nemes - és pórmagasi dalárda az 566-ik énekből négy hangon énekelt két verset. Szónoklat után ugyancsak a helybeli lelkész úr felolvasta a gyülekezet, illetve a templom l00 éves történetének rövid vázlatát.”

1903 – a jelenlegi templombelső kialakítása

Ehhez az évhez kötődik a templom ma is meglévő, díszes berendezésének beszerzése: a magyar motívumú szószékoltár a rézfeszülettel, a gyertyatartókkal és a díszbibliával, a vasoszlopos karzat, a padok felállítása, az orgona megépíttetése, az új oltárkép megfestése, valamint a templom járdáinak kirakása keramitlapokkal. Gróf Teleky Géza festőművész gimnáziumi nevelője, dr. Papp Ferenc iránti hálából ingyen vállalta az oltárkép megfestését, és maga építette be az oltár fölé.

Az újjáalakított templom felszentelése 1903. szeptember 20-án volt. Az esemény a falu történetében is mérföldkőnek számít. Gyurátz Ferenc püspök tartotta az avatási beszédet. Békességre intő szavainak hatására ledőlt az a válaszfal, ami a harangok felhasználása miatt közel hét évtizede emelkedett a nemesmagasi és a pórmagasi hívek között. Ekkor a pórmagasiak bizonyos pénzösszeg befizetésével jogot szereztek a harangok ingyenes használatára. Ez volt az első lépés a két gyülekezet egyesülése felé, ami 1911-ben következett be. Ezt megelőzően 1906-ban a két falurész is egyesült Kemenesmagasi néven. 1908-ban órát szereltettek fel a toronyba 1100 korona költséggel.

Az első világháború veszteségei

Az első világháború nehéz időket hozott a magasiakra is. A harcokban elesett 41 evangélikus katona emlékét a templomhajó falán márványtábla őrzi. A világháború alatt be kellett szolgáltatni a gyülekezet két harangját. A gyülekezet két bérházát és az ingatlanok egy részét el kellett adni. A legsúlyosabb anyagi veszteség az volt, hogy a gyülekezet teljes megtakarítása a pénzromlás miatt szinte a nullával lett egyenlő.

A trianoni trauma után

1923. június 13-án egyházlátogatásra érkezik Magasiba Kapi Béla dunántúli püspök. Szavai a trianoni megrázkódtatásra utalnak: a szomorú jelent, a kétes, bizonytalan jövőt bátor lélekkel néző bizalom – erről szól a köszöntésére egybegyűlt evangélikusoknak.

A nehéz anyagi helyzetből a hívek áldozatkész adakozásának köszönhetően hamarosan talpra áll a gyülekezet. 1923-ban a templompadok elkorhadt részeit javítják meg Horváth Jánosné Szánthó Zsófia nagylelkű adományának köszönhetően. 1925-ben a hadicélokra beszolgáltatott harangjait pótolja a gyülekezet: három új harangot rendelnek a Seltenhofer soproni harangöntő cégnél, 67 056 000 korona költséggel. A gyülekezet korábbról megmaradt harangját a katolikus egyházközségnek adják el, így abba a templomba kerül vissza a harang, amelyet 1732-ben erőszakkal elvettek. „Ez a kemenesmagasi evangélikusok lelki nobilitását (nemességét) mutatja” – írja az eseményről Tóth János, a gyülekezet későbbi lelkésze. Az új harangok szentelése ez év augusztus 28-án Varga Gyula kemenesaljai esperes, vönöcki lelkész szolgálatával történik.

1927-ben épül fel a gyülekezet ma is álló lelkészlakása, 14 000 pengő költséggel. A falukép szempontjából is meghatározó, szép, kúria jellegű épületet 2500 dolláros kölcsön felvételével építteti meg a gyülekezet. 1932 nyarán megjavíttatták a templom megrongált tetőzetét 435 pengő költséggel, aminek fedezéséhez a nőegylet 398 pengővel járul hozzá.

A templomépítés 150. évfordulóján

A mai templom építésének százötvenedik évfordulójára 1934-ben külsőleg, belsőleg renoválják a templomot. A külső megújítás 1536 pengős költségét gyülekezeti alaptőkéből, az ifjúsági egyesület adományából és 300 pengős állami támogatásból fedezik. A belső renoválás közel 380 pengős ráfordítását főleg a nőegylet fedezi. Ekkor látják el felirattal a templom bejáratait. A 150. évfordulón a templom falába beépített kazettában helyezték el a gyülekezet addig megírt történetét az akkor élő gyülekezeti tagok névsorával együtt, azzal a kikötéssel, hogy a kazettát ötven év múlva bontsák fel, hadd őrizze addig a templom szentelt fala a gyülekezet történetét, és hadd lássa az akkor élő nemzedék, kik voltak a gyülekezet tagjai a jubileumon.