Az ellenreformáció: a főúri patrónusok elvesztése

A kemenesaljai evangélikusság első száz esztendejében a Nádasdy család patrónusi tevékenysége biztos hátteret nyújtott a prédikátoroknak és gyülekezeteiknek. Pázmány Péter színre lépésével azonban kezdetét vette a katolikus restauráció. Kiválóan képzett élharcosai, a jezsuiták a katolikus egyház javára fordítják az 1555-ös augsburgi vallásbéke eredetileg protestáns vívmányát. Az „akié a föld, azé a vallás” elve alapján a birtokos jobbágyai kötelesek uruk hitét követni. A jezsuiták ezért elsősorban a protestáns főrendeket célozták meg. Egy-egy főúr megnyerése jobbágyok tömegeit terelte vissza a katolikus egyházba.

A dunántúli főnemesek sorban térnek vissza a régi hitre: Erdődy Tamás 1607-ben, Bánffy Kristóf 1612-ben, Zrínyi György 1623-ban, Batthyány Ádám 1630-ban, Széchy Dénes 1635-ben. Az ország egyik leggazdagabb főrendje Nádasdy (III.) Ferenc 1643. november 25-én a csepregi zsinaton jelenti be, hogy édesanyja után maga is katolikus hitre tér. A korábban az evangélikus hit védelmében teológiai vitairatokkal is jeleskedő ifjú gróf döntésének oka Payr Sándor szerint egyrészt a jezsuita érvelés, másrészt a szerelem. A szép, művelt és gazdag Esterházy Júlia kezének elnyeréséért a költő és hadvezér Zrínyi Miklóssal kell vetélkednie. Az apa, Miklós nádor feltételül szabja meg a katolikus egyházba való visszatérést. A 20 éves Ferenc gróf igent mond: döntése csupán Vas és Sopron megyében 40 ezer jobbágyát kényszeríti a katolikus vallásra. Ekkor már 300 Nádasdy-birtokon működött evangélikus gyülekezet és lelkész, ezek nagy részét apósa biztatására sikerült megszüntetnie.