Újra anyagyülekezet

Az újra önállósulás gondolata bizonyára régtől fogva érlelődött. Már a 19. század végén Ostffy Miklós kezdeményezésére 1897-ben egy magtárt létesítenek, önkéntes gabonafelajánlásokat kérve erre a célra. A valósulás azonban sokkal később, az első világháború idején történt meg. Előtte egy évvel, 1913. március 16-án került szóba az ostffyasszonyfai templom építésének gondolata egy gyűlésen. Építőbizottságot választottak, amelynek tagjai Ajkay Zoltán, Bakó Sándor, Mesterházy Elek, id. Mihácsy János és dr. Ostffy Lajos voltak. Még ebben az évben Ostffy Miklós és felesége alapítványt hoztak létre ugyanebből a célból. 1914. április 14-én kezdték a templomot építeni. De már ekkor folyamatban volt a harangok öntése is, sőt november 22-én már intézkedtek a templom- belső berendezéséről is. A templomot 1915-ben szentelték fel. Ebben nagy segítséget nyújtott Ostffy Lajos felügyelő. Az orgonát az akkor már létező nőegylet és dalárda gyűjtéséből vásárolták meg. Az oltáron kép helyett egy márványkereszt állt Ostffy Miklósné adományából.

Az önállósodáshoz azonban lelkészre is szükség volt. 1917. november 22-én Molitorisz János segédlelkész kapott kiküldetést a gyülekezetbe. A csöngei anyagyülekezettől való elszakadás sem ment egészen simán. 1918-ban Mesterházy Elek, az ostffyasszonyfai gyülekezet felügyelője kérte a csöngei gyülekezetet, hogy az újraanyásodó gyülekezetnek engedjék el a csöngei gyülekezet lelkészének tartásához kiszabott díjat. A csöngei gyülekezet azonban ragaszkodott a régi állapothoz. Az ostffyasszonyfai gyülekezet fizette Hutter Zsigmond csöngei lelkész szolgálatáért a ráeső részt, ugyanakkor a saját lelkész illetményét is vállalta. Végül is megtörtént az önállósulás. 1919. június 22-én a gyülekezet megválasztotta Molitorisz János lelkészt.

1924-ben épült a kétszintű parókia, az alsó része gyülekezeti terem volt, felül pedig a lelkész lakása. Ezt az épületet 2003-ban renoválták.

Érdekes kezdeményezése és több családban máig megmaradó emléke a gyülekezetnek a „Keresztyén Családi Emlékkönyv”, amelyben a férjnek, feleségnek és mindkettőjük szüleinek adatai is fel vannak tüntetve. A lap hátsó oldalán pedig ott áll a férj és feleség esketési alapigéje is.

A második világháború a lelki kár mellett anyagi kárt is okozott. A templom ablaküvegei, csillárjai összetörtek. Az iskolákban a magyar katonaság gépműhelyt rendezett be. A háború után a tanítás áprilisban indult el Ambrus Irma tanítónő munkájával. Az iskolák államosítása 1948-ban kezdődött, ebben a gyülekezetben a jegyzőkönyv erről szóló feljegyzése: 1950. január 18.

1981-ben indította a gyülekezet temploma felújításának nagy munkáját. 1981. január 11-én döntött ebben az ügyben a presbitérium, és körlevelet adott ki a gyülekezet tagjainak, amelyben hozzájárulásukat kérte, konkrétan azt, hogy megjelölt napokon családonként 1000 Ft-tal járuljanak hozzá a templomrenováláshoz. Ennek eredményeképpen 1981. szeptember 13-án hálaadó istentiszteletet tartottak, amelyen D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét.

Néhány figyelemreméltó megjegyzés a gyülekezet életével kapcsolatban:

Ostffy Mihály és Vidos Miklós számára emléktáblát készíttetett a gyülekezet: „Ezen templom alatt nyugszik a Dunántúli ág. hitv. Evangélikus egyházkerület első felügyelője: az Osli nemzetségbeli ostffyasszonyfalvi Ostffy Mihály (1680–1753) és a kemenesaljai ág. hitv. Evangélikus egyházmegye első felügyelője koltai Vidos Miklós (1685–1757), a vallásszabadság áldozatkész bajnokai és az 1681. évi országgyűlésen engedélyezett nemesdömölki templom létesítésének buzgó részesei. Hálás utódok emlékezetében áldva pihenjenek a szent falak között.”

Petőfi Sándor (1823–1849) is megfordult Ostffyasszonyfán. 1839. május első napjaiban érkezett rokonaihoz, a jómódú Salkovics Péter földmérnök családjához. A Salkovics-ház kicsiny volt, de a rokon földmérnök egy táblabíró kúriáját bérelte ki, hogy Petőfi Sándornak kellemes nyarat szerezzen társaival együtt, akiket szintén meghívott. Az egyik Orlay Petrich Soma volt, a másik Salkovics Károly.