A rábaszentmihályi leányegyház

A község Győr-Moson-Sopron megye déli szélén, a Rába folyó jobb partján fekszik. Árpád-kori település. A reformáció idején a buzgó Nádasdy család birtoka volt. 1607-ben területét elfoglalta a török. 1627-ben evangélikus lelkésze és temploma volt. Első ismert lelkésze Szeredi Mihály volt (1631), aki korábban Tétényben (1612-től), majd Mihályiban (1628) működött. A török időben a falu népe sokat szenvedett, temploma is elpusztult. Eszterházy Pál nádorsága idején kezdődött az evangélikusok üldözése. A 1698. évi katolikus egyházlátogatás jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy akkor még lakosságának nagyobb része evangélikus volt. Az öregek csak prédikátorokra emlékeztek. A vizsgálat idején azonban már csak tanítójuk volt, egy lelkész fia, Zoltay Pál. A kuruc háborúk idején ismét feléledt a vallásgyakorlat, de 1711-ben az evangélikus tanítót elűzték, s a faluba plébánost helyeztek. A türelmi rendelet után (1787-ben) a hitükben megmaradtak (6 ház 35 lakója) Mérgeshez csatlakoztak. Az anyaegyházhoz való viszonyukat azonban csak 1824-ben foglalták írásba az időközben lélekszámban is gyarapodó, áldozatkész rábaszentmihályi hívek. Ugyanakkor a falu katolikus lakóival békességben éltek, a harangot és a temetőt közösen használták. Az 1875. évi névtárban 55, az 1940. éviben 83 lélekkel szerepel. Rábaszentmihály Rábacsécsénnyel 1972 és 1989 között Rábaújfalu néven alkotott egy közigazgatási egységet.