A porrogszentpáli leányegyház

Porrogszentpál csak kissé van távolabb − nyugati irányban − a székhelyközséggel szinte egybeépült Porrogtól. Szinte természetes, hogy így a gyülekezet múltja az anyaegyházéval és a közvetlen szomszéd Porrog filiájával összefügg.

A türelmi rendelet után fiókgyülekezetként kapcsolódott az egyházi életbe. Részt vállalt a templom, a lelkészlak felépítésében is. Még a 20. század első felében is fiókegyházként szerepel a nyilvántartásokban. Lélekszáma 1875-ben 109, 1910-ben 149, 1940-ben 124 volt, és fiókgyülekezetként szerepelt a névtárakban. Mára − leányegyházi státusa ellenére − maroknyira csökkent az itt élő evangélikus hívek száma.

A sok viszontagságon átment gyülekezet hajdani erősségét jelzi, hogy 1930-ban a már meglévő két harangjához harmadikat (102 kg) is öntetett, amelyet a környező településekről is ide sereglett nagyszámú hívő jelenlétében július 10-én avatott fel Mesterházy Sándor esperes Balogh István porrogszentkirályi és Horváth Lajos gyékényesi lelkész közreműködésével. A harang felirata: „Az ágostai hitvallás négyszáz éves emlékére. 1930. Erős vár a mi Istenünk.”