A templom
Mészáros Péter helyezte el az épülő templom alapkövét 1783. március 23-án, s 1784. október 19-én már fel is szentelték a templomot, bár ekkor még nem volt oltár és keresztelőkút, de az elsődleges cél az volt, hogy legyen végre hely, ahol az istentiszteleteket – szegényes körülmények között is – meg lehet tartani. Még ebben az évben a felügyelő, Németh Mihály adományaként a gyülekezet keresztelőkúttal gazdagodott, ami máig hirdeti: „Tettes Németh Mihály és felesége Sáry Trézsia csináltatták 1784.”

1789-ben szószéket és oltárt készíttetett a gyülekezet, s az északi oldalon (a jelenlegi főbejárat helyén) helyezte el. 1795-ben karzatot emeltek a templom déli oldalán. 1798-ban határozta el a gyülekezet, hogy orgonát építtet. Sopronból egy Kleplad nevű orgonaépítővel készíttettek egy hat regiszteres hangszert, amit az 1795-ben emelt déli karzaton (ma az oltár és szószék helye) helyeztek el. 1896-ban új, nyolcregiszteres orgonát építtetett a gyülekezet Országh Sándor és fia által. Ezt az orgonát használja ma is a gyülekezet. A felújítása időszerű és szükséges lenne.

Az 1810-es években elterjedt hírekkel szemben, miszerint a szilsárkányi gyülekezet nem képes fenntartani önmagát, nagy áldozatvállalással megjavították a megrongálódott templomtetőt és a déli tűzfalat, majd 1812-ben karzatot emeltek a szószék mögé az északi oldalon. Ez azonban annyira megterhelte a gyülekezetet, hogy sokáig (1838-ig) nem is tudtak semmi újítást, szépítést a templomon véghezvinni. Ekkor azonban nagy változások történtek: az oltár mögött összenyitották a templomteret a sekrestyével, a déli karzatot elbontották, s helyette a keleti és nyugati oldalon emeltek két karzatot. Az oltár és szószék együttese az orgonával helyet cserélt. Ekkor állították a karzatokat tartó kőoszlopokat és a padlásig nyúló faoszlopokat. Ekkor kezdték lerakni a torony alapjait is, de kb. 4 méter mélységnél elakadt a munka. A következő dátum 1858, amikor újra javítani kellett a templomot: újrarakták a tetőt fazsindellyel, belül pedig stukatúrral látták el. Ettől viszont a falak repedezni kezdtek, ezért azokat meg kellett erősíteni 1864-ben.

Ebben az időben (1875. évi névtári adat) 419 lélek tartozott az anyaegyházhoz. Saját iskolával rendelkező filiájában, Németiben 324 evangélikus élt. Szórványaiban (Felső-Pásztori, Kis-Tata, és Pordány) összesen 47-en laktak. A 790 tagú egyházközség lelki gondozója Tóth Sándor volt. A szilsárkányi iskola 75 diákját Varga Antal tanította.

1884-ben a gyülekezet nagy költséggel vaslemezzel fedte be a tetőt, hogy hosszú évekre megkímélje magát a javítgatásoktól, azonban a rossz munka miatt újra és újra hozzá kellett nyúlni. Ebben az évben tettek a templom építésének évszámával egy keresztet a tető déli végébe.