Az újjászületés és építkezés időszaka: 1781–1845

II. József uralkodása döntő jelentőségű a magyar protestantizmus történetében. Az 1780. november 29-én trónra lépett és az Ányos Pál pálos rendi szerzetes-tanár és költő által „kalapos király”-nak csúfolt uralkodó egyik első és maradandó hatású intézkedése az 1781. október 25-én kibocsátott türelmi rendelet volt.

A türelmi rendelet hatása

A nemesmagasi hívek nyomban területeket vettek a községtől templomuk és gyülekezeti épületeik számára. Lelkészt hívtak Nagyalásonyból Kövesy Pál személyében. Fél évszázad után ismét önálló anyagyülekezetként megtartották az első istentiszteletet 1783. április 10-én a megvásárolt telken álló rozzant istállóban. Az ünnepi alkalmon Perlaky Gábor szuperintendens hirdette az igét. Az első keresztelő is ebben az esztendőben történt. Az 1783. augusztus 17-én megnyitott anyakönyv első bejegyzése alapján Berzsenyi János harmadszülött fiát: Zsigmondot keresztelte a gyülekezet lelkésze. Említésre méltó, hogy Zsigmond apját, Berzsenyi Jánost még a gyülekezet második, 1732-ben elvett templomában keresztelte Záborszky János.

Az újjászületés lendületét a gyülekezet ma is fennálló, harmadik templomának felépítése érzékelteti leginkább. Az építkezés anyagi hátterét közadakozással teremtették meg. Méreteit tekintve a Kemenesalja egyik legimpozánsabb evangélikus templomát 1784. március 23-án kezdték el építeni, és még abban az esztendőben, december 8-án fel is szentelték.

Mindjárt újraalakulása idején tanítót is alkalmazott a gyülekezet. Karcsay Ferenc tanító azonban kezdetben csak kántori teendőket végezhetett, tanítania nem volt szabad. A gyülekezetnek ekkor még nem volt orgonája, így énekhangjával vezette az istentiszteleti éneklést.

A templom megépítése azonban csak a kezdet. Nem volt még templomi berendezés, nem volt torony, lelkész- és tanítólak. Harangját a gyülekezet nem használhatta, a harangszót dobszó helyettesítette. Nem volt még iskola sem, így a tanköteles gyerekek a katolikus iskolában tanultak.

A hívek kérvényekben ostromolták az uralkodót, aki végül méltányolta panaszaikat: 1786. szeptember 26-án engedélyezte az istentiszteleti harangszó használatát, 1787-ben pedig az evangélikus tanító igénybevételét azzal a megszorítással, hogy a hívek a katolikus tanító fizetéséhez is hozzájárulni tartoznak.

A gyarapodás évei

A következő években felvirágzott a gyülekezet, építkezések, javítások, földvásárlások következtek. Mindez a hívek lelkiismeretes munkájának és az adományoknak volt köszönhető – jegyzi meg Szabó István. Az általa összeállított lista az alábbi eseményeket rögzíti: 1787-ben oltárt szereznek Pápáról; az oltárképet Moller András pápai festő festette harminc forintért.
1790-ben orgonát vett a gyülekezet hatvannyolc forintért az egyházaskesziektől. 1791-ben lelkészlakot emeltek. 1807-ben megépítették az első egyházi iskolát a tanítólakással együtt. 1815-ben Kőszegről a gyülekezet új orgonát rendelt. 1834 a templom építésének ötvenedik évfordulója. A jubileumi esztendő emlékére állították fel a díszes, márványkőből faragott keresztelési medencét, ami a mai napig használatban van. 1835-ben az immár kicsinek bizonyuló templomhajót meghosszabbították. Ekkor épül meg 4358 forint költséggel a templom 17 és fél öl (33 méter) magas tornya, három haranggal felszerelve. Mivel a költségekhez a pórmagasiak – Horváth János kivételével, aki a torony építéséhez 10 öl követ adományozott – nem járultak hozzá, ezért a harangok temetési használatáért a pórmagasiaknak díjat kellett fizetni. 1845-ben épült fel a gyülekezet második iskolája az első iskola szomszédságában részint gyülekezeti alaptőkéből, részint közadakozásból. Hamarosan óvodát is építettek.