A reformáció tüzében

A magyarországi hitújulás sajátossága – Nemeskürty István olvasatában

A magyarországi reformáció a közvetlen török fenyegetettség miatt Európában egyedülálló sajátosságáról írja a katolikus Nemeskürty István: „A magyar reformáció(…) a Szent István-i keresztyén eszme folytatása: első feladatunk, hogy kedvesek legyünk Isten előtt, mert ha vétünk ellene, megbüntet, s lévén gyermekei, különös szigorral büntet. Mivel a kor embere úgy érezte, hogy az akkori római liturgia felületes, hogy a pápák és főpapok a világnak élnek, élvezeteket, bűnöket, gazdagságot hajszolnak – joggal vélhette: Istennek tetsző cselekedet az igazi hithez visszatérni. Amit Európa (…) a maga racionális ésszerűségében fogadott el új vallásgyakorlatnak, az nálunk bűntudat-kiváltotta lelkiismereti kényszer volt, a haza megmentése érdekében (…). Rendkívül jelentős tény, hogy ezt a lelkiismereti kényszert, ezt a bűntudatot – kevés kivétellel – főnemes és jobbágy, szegény és gazdag egyaránt átéli. Ez a magyarázata, hogy erőszakos és rettegett főurak is meghunyászkodva hallgatják lelkészük feddését, és amikor egy Bornemisza Péter név szerint mennydörgi a szószékről a főrangúak bűneit, nem téve kivételt a királlyal sem (…), akkor ezt a Bornemiszát ugyanezek a megfeddett főurak segítik, oltalmazzák, támogatják!”