Küzdelmes szakasz

Az 1717. április 19-én kiadott királyi rendelet a templomok ügyeivel foglalkozik. „Károly császár leirata Sopron vármegyéhez, melynél fogva a geresdi, ládonyi, sobori ev. templomok, mint amelyek a Thököly-féle mozgalmak alatt a katolikusoktól kicsikartattak, a katolikusok által újra elfoglaltassanak, a lelkészek s tanítók pedig űzessenek el. 1717. ápr. 9.”1

Vagyis a rendelet ki akarja mutatni, hogy az említett templomok az 1681. évi soproni országgyűlés alkalmával nem voltak az evangélikusok birtokában, csak később Thököly biztosai vették el azokat erőszakosan a katolikusoktól. Tehát azoknak a visszavétele jogos, ezért mind a három gyülekezetet megfosztja templomától.

A gyülekezetek évekig harcoltak, kérelmeket küldtek, és a királyi biztosokat igyekeztek meggyőzni arról, hogy a rendelet indoka nem felel meg a ténynek. Létrejött egy „Pesti Bizottmány”, amely végül is úgy döntött 1721-ben, ahogy a hatalom akarta: az artikuláris gyülekezeteken kívül sehol sem engedte meg a vallás nyilvános gyakorlását. Ettől kezdve a Répce-melléki gyülekezetek is az artikuláris helyekre jártak: a geresdiek Nemeskérre. Ezzel 1721-től megszűnt önálló létük.