Az 1949. évi önállósulástól napjainkig

1947-ben kérte a nádasdi gyülekezet Kapi Béla püspöktől az önállósítást. A küldöttséget: Mesterházy Imre igazgató tanító, Kalamár György gondnok és Markó Kálmán, az ifjúság részéről pedig Nagy Iván és Kalamár Szidóni vezették. Ezt a kérést megelőzően is volt a presbitériumnak állásfoglalása ilyen értelemben. Kapi Béla azt ajánlotta, hogy létesítsen a gyülekezet kihelyezett segédlelkészi állást, vagy legyen Nádasdon diakonisszaállomás. Azonban több megnyilatkozás mutatta, hogy a kérést nem lehet elutasítani. A lelkésznek lakásul az egyik üres tanítólakás kínálkozott. A gyülekezet számvetést tartott.

Ennek tükröződése az is, amiről a hegyháthodászi gyülekezet jegyzőkönyvi kivonata tanúskodik. (Ők szintén Körmendhez tartoztak.) Az 1948. január 18-i közgyűlés elé terjesztettek egy javaslatot, mely szerint amennyiben Nádasd anyagyülekezet lesz, ők is Nádasdhoz csatlakoznak, mert így gondozásuk jobban biztosítva lesz.

A püspök 1947. április 30-i levelében megígérte, hogy a gyülekezetbe segédlelkészt küld, amint módjában áll, valamint intézkedik, hogy a gyülekezet kívánságát törvényes keretek között vizsgálják. Ezt szolgálta Rónai Gyula esperes levele is, aki a presbitérium kívánságára Körmendre és Nádasdra is kiszállt vizsgálat végett.

1947 szeptemberében Mátis István érkezett a gyülekezetbe segédlelkészként Felsőszeliből (Szlovákia), ahonnan áttelepítették.

Az államosítás során a gyülekezet különösen nagy gondba került, mert lelkészének lakást kellett biztosítania. Építeni vagy vásárolni? – ez volt a kérdés. Mivel éppen ebben az időben volt eladó mostani lelkészlakásunk, a gyülekezet az épület megvásárlását határozta el. A vételár felét megajánlották a hívek (17 000 Ft), másik felét segélyből és kölcsönből fedezték. 1950 májusában fizették ki a házat. De még sok áldozatot kellett hozni azért, hogy az lakható is legyen. Sok volt a nehézség, mégis tovább folyt az erőfeszítés az önállósulásért. A házvétel közben, 1949 októberében nyerte el a gyülekezet önállóságát, pontosan október 1-jén.

Megválasztotta a gyülekezet első önálló felügyelőjét Kalamár Péter személyében, és másodfelügyelőjét, Gaál Miklóst. Gondnokok Tóth Imre és Kalamár Sándor lettek, a pénztáros Póczek Sándor. Mint tanító 40 éves szolgálat után ebben az évben vonult nyugalomba Mesterházy Imre, aki a továbbiakban a gyülekezet jegyzője és kántora maradt.

De templom is kellett. Amint a terhek egy kicsit rendeződtek, a vásárolt épület hátsó, gazdasági részéből templomot építettek a hívek. Jeles cselekedet volt a hatalmas tetőzet megemelése, hogy alkalmas magasságával aláfalazható legyen. A munka ma is elképzelhetetlen, mégis valóság, mert a gyülekezet tagjai minden áldozatot meghoztak.

Az építkezés alatt a gyülekezetben lelkészváltás történt. Mátis Istvánt Ajkára hívták meg, helyére Benkő Béla Zsolt kissomlyói segédlelkész került. 1955. április 17-én felszentelte az egyelőre székekkel és padokkal felszerelt templomot D. dr. Vető Lajos püspök. A templompadokat, mint a hívek áldozatának újabb jelét, 1958 májusában Tekus Ottó esperes avatta fel.

A gyülekezet nagy feladatainak teljesítéséhez jelentős támogatást kapott a Lutheránus Világszövetségtől. Ezen kívül nagy összegű kölcsön felvételére is szükség volt. Az egész épület bevakolása után gombásodás miatt elengedhetetlenné vált az egész lakás víztelenítése, szigetelése, valamint a faszerkezetek, a padlózat teljes kicserélése. Így a nagy közegyházi támogatás mellett is felmérhetetlen értékű lett a gyülekezet áldozata.

1966-ban a gyülekezet lelkészét Kissomlyóra hívták meg és iktatták be, míg a gyülekezetbe Rác Miklós kissomlyói segédlelkész került. Ebben az évben az asszonyok áldozatából kifestették az eddig meszelt templomunkat. 1970 májusában fájó szívvel búcsúztak a 60 év után a kántori szolgálatból is nyugalomba vonuló Mesterházy Imrétől.

Az önállósodás szempontjából még mindig fiatalnak mondható gyülekezet harmadik lelkésze, Rác Miklós, 38 évig szolgálta Nádasdon Istent, és pásztorolta szeretettel a híveket. Lehetetlent nem ismerve küzdötte le a jégben és hóban megnyilvánuló természeti akadályokat, hogy a távolabb, a szórványokban élő evangélikusságnak is vigye vasárnapról vasárnapra az örömhírt. Szolgálati területe (kb. 30 km sugarú kör) az akkoriban gyakran lelkészhiánnyal küszködő egyházunk helyzete miatt egyre nagyobb lett, így többször volt több éven keresztül helyettes lelkész Nemeskoltán, Körmenden, Őrimagyarósdon is. Segítségére volt hű társa, felesége, Foltin Márta, aki világi hivatása mellett teológusi diplomát is szerzett, a gyülekezetben kántori feladatot látott el, hétvégente a gyermekeknek bibliaköri alkalmakat vezetett, az asszonyokkal énekek tanulásával készültek egy-egy nagyobb ünnepre, alkalomra, vagy kiállításokat szerveztek.

A nádasdi templom jelenlegi oltára a fafaragás tehetségével megáldott Rác Miklós lelkész keze munkáját dicséri. Az eredetileg a század közepén épített faragatlan oltárépítményt 1983-ban faragta a lelkész. Az oltár tetején egy kereszt, valamint egy kopjafák leírását tartalmazó könyv volt Rác Miklós segítségére, mely alapján megtervezte és kifaragta az oltáron az üdvösség motívumait. „Hamar híre ment a környéken ennek az alkotásnak, és felekezetre való tekintet nélkül jöttek a kollégák megrendeléseikkel. Így készült el az évtizedek folyamán a magyarszecsődi református templom úrasztala és lámpatestei, a püspökmolnári evangélikus imaház oltára, a nádasdi iskolaemlékmű díszeinek és feliratának faragása, lámpatartók Kőszegre, valamint gyertyatartók, kopjafák és saját házának kerítése halmotívummal.” (In: Evangélikus Élet, 2000. 12. 10. Menyes Gyula: A fafaragó lelkész)

A parókia, mely igazi otthonává vált a Rác családnak, időközben felújításra szorult. Ám mindig csak a legszükségesebb újításokra, fejlesztésekre volt lehetőség, és ezeket is többnyire kétkezi munkával maga a lelkész végezte el, mint pl. a központi fűtés beszerelését vagy a leszakadó mennyezet javítását, melléképületek építését. A vezetékes vizet 1979-ben szerelték be. 1980-ban felmerült a torony építésének szándéka a templom mellé villamosított harangokkal. Az építkezést 1983-ra sikerült befejezni. A torony az egykor államosított egyházi iskola területén lévő harangláb anyagából épült állami engedéllyel, most már a gyülekezet területén. A harangokat villamosították. 1988/89-ben történt meg a templomtető felújítása a gyülekezeti tagok áldozatos munkájával.
2004-ben lelkészváltásra került sor. A nyugdíjba vonuló Rác Miklós utóda Kőrösi Krisztina lett.

A jelenre és közeljövőre vonatkozóan a gyülekezet építése és pásztorolása, valamint a szűkös anyagiak ellenére a templom és parókia felújítása, korszerűsítése ismét halaszthatatlan feladat elé állítja a közösséget.