Acsád

A település az Enyingi, majd a Telekesi Török család birtoka volt. A 16. században tehát már bizonyosan létezett.
A gyülekezet élete is ebben az időben kezdődhetett. Payr szerint az 1599-es évben a gyülekezetnek már protestáns lelkésze volt, aki évi 2 forint adót fizetett. Rátkyné Telekesi Török Anna pedig 1670-ben levelet írt Szenci Fekete István püspöknek Kőszegre. A Török család idejében egy ideig a körmendi esperességhez tartozó reformátusok egyik gyülekezeteként tartották számon. Ebből az időből való első ismert lelkészük, Körmendi János, aki hol evangélikusnak, hol reformátusnak vallotta magát. S mivel „ingatag jellemű, perlekedő és összeférhetetlen” emberként ismerték, a pápai zsinat 1618-ban távozásra szólította. Ettől kezdve az acsádi gyülekezet evangélikus lett, mint eredetileg volt.

Lelkészei ebből az anyagyülekezeti időből: Regini Márton (1622–1628?), Gidor János (1631–1645), Vörös Benedek (1646–1648), Czompos Tamás (1648–?), Kis András (1649–1661), Vajda György (1661–?)

1648-ban és 1663-ban kerületi gyűlések is voltak itt, tehát a jelentősebb gyülekezetek közé számított. Az elnyomás ideje „fehér folt” a gyülekezet életében, a gyülekezet sokáig volt lelkész nélkül. De hitében megmaradhatott, mert két évszázad után újra tudunk róla mint a meszleni gyülekezet filiájáról.

A filia élete. A kezdetekről adatokat nem tudunk, de bizonyára lelkileg és anyagilag is erős lehetett. „Mint a régi jobbágyok, akik még vallás dolgában is teljesen földesuraiktól függtek, saját erős protestáns érzelmeiken kívül kétségkívül az acsádi földesurak felvilágosodottságának és türelmének köszönhetik gyülekezetük fennmaradását.” 1848-ban a jobbágyfelszabadítás után ez a teher is lekerült, rövid időn belül bizonyos értelemben önálló életet kezdtek.

1867-ben az acsádi filia engedélyt kapott tanítói állás szervezésére, ezután önálló iskolája volt. Kezdetben magánháznál folyt a tanítás, 1860-ban pedig tagosítás alkalmával a községgel kötöttek csereszerződést, így jutottak az iskola telkéhez. Ugyanekkor a tanító részére is kaptak egy hold földet.

1868-ban leégett az iskola, de még ebben az évben a tető és a berendezés is megújult. Itt tartották istentiszteleteiket is. 1869-ben 178 fontos kisharangot vettek, amely haranglábon elhelyezve hívogatta a gyülekezetet. Majd gazdasági épületet építettek, földet is vásároltak, így növekedett az iskolaalap tőkéje is.

A tanítók ebből az időből: Luttenberger János (1861–1871), Török Sándor (187–1873), Csizmadia Pál (1873–1919), Ábrahám Gyula (1919–1948)

A lelkészek megegyeznek Poszvék Sándortól kezdve a meszleni, majd a nemescsói lelkészekkel.

1933-ban megalakult Acsádon is a nőegylet. A meszleniekkel együtt készítették el az első világháborús hősök tábláját. Itt is működött gyermek- és felnőttbibliakör is. Ez az idő az ébredés jeleit mutatta, evangelizációkat is tartottak. 1932-ben Kunst Irén misszionáriusnő, 1936-ban Weisz Vilmos kőszegi lelkész, 1938-ban Kunos Jenő és Wappavuorin Tuore finn misszionárius, 1947-ben Tekus Ottó lelkész és Malaga Elza diakonissza nővér hirdették az evangéliumot több napon keresztül.

1900–1949 között 328, 1956-ban 309 volt a gyülekezet lélekszáma.

1948-ban az államosításkor a gyülekezet azt kérte, hogy a tanító evangélikus legyen. És a tantermet is kérték további istentiszteleti célra. Ebben az időben elköltözés és egyéb okokból a gyülekezet létszáma lecsökkent 190-re. 1958-ban merül fel először az imaház építésének gondolata a 145. hrsz. telken. 1960-ban kérésükre a válasz: az építés „tárgytalan.” 1962-ben kérték a lelkészt, hogy a nagyünnepi istentisztelet az ünnep másodnapján délután legyen. 1969-ben újra kérték az építési engedélyt, ekkor a telekvásárlás megtörténhetett. 1972-ben megint ezt olvassuk a jegyzőkönyvben: „az imaház építéséről le kell mondani.”

1978-ban a közgyűlésen a községi tanács elnöke is megjelent. Az eddigi istentiszteleti célra használt iskolatermet elvették új központi óvoda építése miatt. A régi óvoda egy szobáját ajánlották fel, amit a gyülekezetnek kellett berendeznie. Már a régi parókia eladása is felmerült, de az akkori püspök – dr. Ottlyk Ernő – csak úgy járult hozzá, ha a gyülekezet imaházat épít.

1989-ben épült fel az új imaház. Dr. Nagy Gyula püspök és Fehér Károly esperes szolgáltak a felszentelés ünnepén. 1994-ben épült mellette a torony, s ezzel „az imaház templommá lett” – olvassuk.

1995-ben felmerült az államosított vagyon visszanyerésének ügye. Hosszú megfontolás után a gyülekezet kárpótlást igényelt. 2000-ben indult meg ezen a bázison egy új gyülekezeti épületegyüttes építése. A templom nagyobb és modernebb lett, egy hozzáépült szép gyülekezeti teremmel, kiszolgáló helyiségekkel, vendégszobákkal és az emeleten ifjúságot fogadó termekkel. Ezzel a gyülekezet nagyot lépett előre. Nemcsak az említett külső, hanem a belső megújulás is érezhető a „bajban összekovácsolt és Isten segítő szeretetét megtapasztalt” gyülekezetben. Azóta az épület telkén egy nyári konferenciai tetős veranda is rendelkezésre áll, hogy ne csak a maga életét élje a gyülekezet, hanem vendégeknek és táboroknak is helyet tudjon adni.

Egy teljesen új és jövőbe mutató lépés is született: létrejött egy művészeti iskola a társgyülekezetek támogatásával és Kérges Albert zenetanár vezetésével, ahol kézművességet, zenét is tanítanak. Ez az Ács Mihály Művészeti Iskola. Ebben az iskolában tanít Bakucz Szilvia, a gyülekezet kántora is, akit kisegít rendszeresen Kérges Barnabás, az iskola igazgatójának fia. Bizonyos, hogy ez az iskola a falut és az egész társgyülekezet életét is erősíteni és szolgálni fogja a Kalincsák lelkészházaspár irányításával.

A gyülekezet vezetői a múlt századokból nem ismertek.

Gondnokok: Gyurátz Ferenc (1946–1955), Kovács István (1955–1960), Barki János (1960–1971), Barki Lajos (1972), Barki László (1972)

Felügyelők Boross István (1981–1986), Csidei Tibor (1986–)