A 20. század

„A századforduló jelentős változást hoz a gyülekezet életében. Új lelkész, tanító, felügyelő és gondnok kerül a gyülekezet élére. Lelkésze, Hafenscher Károly 1864–1901 között munkálkodott sikeresen, egyházias szellemben, buzgó odaadással és evangéliumi hűséggel az egyház veteményeskertjében” – méltatja halála évében az egyházmegyei jegyzőkönyv. 1838-ban a Sopron megyei Medgyesen született. Itthoni tanulmányai után a hallei egyetem hallgatója volt, majd hazatérve Lajoskomáromban lett segédlelkész. A sárvári gyülekezetben 37 évig szolgált. 1866-ban kötött házasságot Dörfler Karolinával: hat gyermekük született.

1872-ben átépítették a lelkészlakást, az átépítés tervét a templomépítő Geschrey Sámuel Lajos nevű fia készítette. 1892-ben özv. Schneller Keresztélyné a gyülekezetre hagyta főtéri emeletes házát. Ez az ingatlan több funkciót is betöltött. Az üzlethelyiségeket bérbe adták, itt lakott a harangozó, és itt alakították ki a gyülekezeti és a nőegyleti termet is.

1901-től, agyvérzés után, Hafenscher lelkész már nem tudta szolgálatát ellátni. 1902-ben nyugalomba vonult, 1905-ben halt meg.

Rácz Mátyás tanító 10 évvel később kezdte meg itt szolgálatát, mint Hafenscher lelkész, de lelkész és tanító vállvetve szolgálták a gyülekezet építését. Előző állomáshelyén, Nemeskoltán feleségül vette Ráhner Máté lelkész Terézia nevű lányát. Egyik fia, Gyula lelkész lett. 1901-ben halt meg. Ez az esztendő a váltás éve volt, mert lemondott Gömbös Béla felügyelő és Berke Károly gondnok is. Felügyelő Mendelényi János lett, a gondnoki tisztre pedig Mórocz Lajost választották meg.

Hafenscher Károly betegsége miatt rövid ideig Porkoláb Gyula segédlelkész kapott megbízást a lelkészi teendőkre, aki szolgálata „célját belmissziói tevékenységgel igyekezett elérni” – írja róla egy későbbi lelkész. Belmissziói és nőegyletet alapított. Vallásos esteket vezetett be, s ő kezdte el a filiákban a rendszeres istentiszteleteket, az iskolákban oltárokat készíttetve.

Amikor ő eltávozott, Mesterházy László pápai segédlelkész kapott a gyülekezetbe kiküldetést. Folytatta a belmissziói munkát, kiterjesztve az egyleteket az ifjúságra, és bevezette a gyermek- istentiszteleteket is. 1902. február 11-én a gyülekezet megválasztotta, beiktatása március 23-án volt.

A gyülekezet lélekszáma 1900-ban 809, 1910-ben 950, 1920-ban 910, 1930-ban már csak 821, 1943-ban 761. Az anyagyülekezet lélekszáma 500 körül mozog. A lélekszám alakulása a gyülekezet erejét is mutatja, s az alakulásnak egyik oka az említett belső épülés, a belmissziói munka, a másik pedig Sárvár iparosodása és a lakosság ilyen módon való növekedése, bár az messze elmaradt a jobban „vonzó” Szombathely fejlődése mellett. De „a gyülekezet ébredezik” – olvassuk. Ez nem csak az adományokban mutatkozik meg, hanem az alkalmakon való részvételben is. 1904-ben elhatározza a gyülekezet a templombelső renoválását. A munka el is készült, és a megújult templomot Kund Sámuel esperes avatta fel. 1908-ban az orgonát is felújították. Tervbe vették egy ifjúsági ház építését is, erre telket is kaptak a Mórocz családtól. Az építés munkája anyagi okokból mégis elmaradt. Elindítottak egy óvodaalapot is, de az óvoda megalakulását az első világháború megakadályozta. Közben, mivel a gyülekezetben a gyermekek létszáma emelkedett, az iskola lassan kicsinek bizonyult. A tanító és a gondnok az építés mellett álltak. „Így az ifjúsági ház építése helyett ránk szakadt az iskolaépítés gondja” – írta a lelkész. Az iskola 1909 szeptemberére készült el. 1911. augusztus 27-én Mesterházy László lelkész lemondott sárvári állásáról. Gyurátz püspök hívta magához Pápára másodlelkészül.

A megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet Varga József őriszigeti (ma Siget in der Wart, Ausztria) lelkészt hívta meg, aki 1911–1931 között szolgált itt. 1911. szeptember 11-én mutatkozott be a gyülekezetnek, s megnyerte a hallgatók tetszését. Ekkor már nem kellett német istentiszteletet tartani, mint azelőtt. (Hafenscher Károly lelkész idejében az istentiszteletek egyharmada még német nyelven folyt.) A reggeli istentiszteletek a tanév idejére szorítkoztak, úrvacsoraosztás mennybemenetel ünnepén és a nagyünnepeken volt. Az új lelkész beiktatása november 26-án történt meg. Érdekes, amit maga ír idejövetele okáról: „6 évig és 1 hónapig működtem Őriszigeten mint rendes lelkész. Hogy mit végeztem, tudják a hívek, hirdetik a megújított tanítói lakás és a rendbe hozott lelkészlakás. A sárvári gyülekezet egyhangú meghívása mellett azon körülmény bírt az idejövetelre, hogy 3 gyermekem volt egyszerre skarlátban, a legkisebb meg is halt. Orvos helyben nem volt. Hogy mit szenvedtem a betegség alatt, csak az Isten tudja. Itt van orvos, patika, tehát családom felől nyugodtabb vagyok.”

De nemcsak ezek ösztönözték őt, hanem a gyülekezet építése is. Népszerű volt mind a gyülekezetben, mind a városban. A kitört világháborúban is buzdított, vigasztalt, erősített. Gyalog járt ki Bogyoszlóba látogatni. Közben azonban életvezetése egyre lazább lett, egyre inkább a szórakozásnak és italnak élt. 1931. május 21-én életének önkezével (vadászfegyverével) vetett véget. Ekkor derült ki, hogy a gyülekezet pénzéből is hiányzott, mintegy 2600 pengővel nem tudott a család elszámolni. Halálát mégis fájlalták, és őszintén siratták.

A gyülekezet erősödött, s mivel közlekedési központ is lett, a gyülekezet tagjainak lélekszáma már több mint 1000 volt. A tanulók száma is mintegy 70-90 között volt. Már második tanítói állás szervezésére gondoltak, de ezt a tervet a világháború hiúsította meg. 1912-ben a sárvári evangélikus férfiak és ifjak egyesületének házat építettek a Schneller-féle gyülekezeti ház udvarán, hogy „esténként legyen hely és alkalom a találkozásra és a Bibliával foglalkozásra”. A háborús évek ennek a célnak nem kedveztek, és az alkalmak egyre kevésbé voltak látogatottak. 1913-ban a rábabogyoszlói gyülekezet a régi harangláb helyett iskolájuk épületére tornyot építtetett.

1914-ben, az első világháború kitörésekor a katonaság elfoglalta az iskolát. Tiltakoztak ellene, és a katonaság ki is vonult. A tanítót (Herczeg Károlyt) behívták katonának, így a lelkész folytatta a tanító munkáját. 1917-ben Varga lelkész bejegyzése szerint már 125 férfi vonult be Sárvárról katonának. A háború végeztével 29 hősi halottra emlékeztek.

Mindez a gyülekezet életére is rányomta bélyegét. 1916-ban harangjaiktól is meg kellett válni. De a gyülekezet nem akart harang nélkül maradni, a Seltenhofer cégtől egy 80 kg-os harangot vásárolt. A másik harang pótlására csak 1922-ben gondolhattak. 1918-ban az orgonasípokat is elvitték háborús célokra, ezek pótlása és az orgona helyreállítása 1921-ben történt meg. A próbák alatt a gyülekezet kitartott hitében, Varga lelkész ezt írta 1916-ban: „A vallásos élet komoly és mély. A templom látogatott, a buzgóság komoly.” Ebben az időben minden vasárnap volt úrvacsoraosztás. Létrejött egy „egyházfenntartási alapítvány”, de a pénzromlás áldozata lett. A Tanácsköztársaság idején a gyülekezet még nagyobb áldozatkészséget tanúsított, mint eddig, hogy a lelkészi állást fenn- tarthassa, és az igét hallgathassa.

1915-ben meghalt Mendelényi János felügyelő, aki tisztét másfél évtizedig viselte. Utódja Berke Géza eddigi gondnok lett.

Az első világháború és a Tanácsköztársaság napjainak súlyos fájdalmai és gondjai ellenére a gyülekezet és az iskola tovább fejlődött. Az utolsó kántortanító, Zacher Sándor a frontszolgálatról jobb karja nélkül tért vissza, de így is nagy igyekezettel folytatta hivatását.

1919-ben Kapi Béla püspök egyházlátogatást tartott. Felhívta a figyelmet a gyermek- és ifjúsági munkára, az egyesületek felélesztésére. Bár ekkor már működött itt a Luther Szövetség, és a gyülekezetnek énekkara is volt.

1923-ban avatták fel a templom falán a világháború elesetteire emlékező táblát. Minden munka lefékeződött Varga lelkész tragikus halála miatt. A gyülekezet életében ez a tragédia törést jelentett. Sokan lemondtak egyházi és egyesületi tisztségeikről. 1924-ben Zimmermann Péter intézőt választotta meg a gyülekezet felügyelőjéül. Neki kellett a válságból a gyülekezetet kivezetnie.

A gyülekezetben a lelkésszel kapcsolatos tragédia megismétlődött, mert Varga lelkész utódja Gáspár László (1931–1943) is öngyilkos lett 1943. május 19-én. Ő is, mint elődje, jó prédikátor volt. A meglévő egyletek irányítása mellett szorgalmazta az énekkar létrejöttét. Vallásos esteket és gyülekezeti napokat szervezett.

1931-ben a gyülekezet lélekszáma 986, 1935-ben mintegy 100 lélekkel kevesebbet tartottak számon, 1943 végén pedig 760 lelket számoltak össze.

1933-ban a templom megnagyobbítását határozták el. Az orgonakarzat kétoldali megtoldásának tervét Neuhold János építész tervezte, a kivitelezést Szhildwager József kőműves végezte.

Közben Herczegh Károly tanító nyugalomba vonult, utódja Zacher Sándor lett. A második világháború sok megpróbáltatása mellett a gyülekezetnek külön szomorúságot okozott Gáspár László lelkész halála. Előtte a gyülekezetnek panaszai voltak ellene életvezetése miatt, amik egy közgyűlésen el is hangzottak. Az elhangzottakat nem tudta feldolgozni, méreggel vetett véget életének.

Rábabogyoszlón Lórántfy tanító 45 évi munka után 1921-ben nyugdíjba vonult. Utódja Fodor Lajos lett. Katonai szolgálatból került haza, feleségül vette elődje leányát, ismerős volt a gyülekezetben. Hét évig dolgozott itt. Ezután Nagy Sámuel lépett a tanítói szolgálatba. Szívesen foglalkozott a gyermekeken túl az ifjúsággal, és a nőegylet irányításában is kész volt segíteni. Az ő idejében épült újjá a tanítólakás. 1942-ben behívták katonának, 1943-ban az orosz fronton eltűnt.

Ekkor történt a sárvári református gyülekezet különválása, eddig egy közösségben éltek. A reformátusok 1924-ben kértek engedélyt, hogy istentiszteletet tarthassanak az evangélikus templomban. Az iskolában vasárnap délutánonként a gyermekekkel foglalkoztak. Gáspár László evangélikus és Fekete Károly református lelkész idejében még közös protestáns napot is tartottak. Sárvár református missziói lelkészt kapott, épületet vásárolt, és a két egyházközség élete külön folyt tovább.

A tragikus haláleset után Kapi Béla püspök küldésére Martos Ödön érkezett a gyülekezetbe. Hazai tanulmányai után Erlangenben és Lipcsében volt ösztöndíjas hallgató. Hazatérve Sopronkőhidán kezdte szolgálatát, 6 év után került Sárvárra, 33 éven át működött itt. A háborús események között is jelentősen fellendült a gyülekezet élete. A helybeliek mellett sok ide menekült evangélikus is részt vett az istentiszteleteken. A városban a front „hengere” – amint a lelkész feljegyezte – Jób megpróbáltatásaihoz hasonló próbákat hozott, a családok életében és az épületekben is sok kárt okozott. A templom homlokzatát is aknatalálat érte. A megszállt országban a hatalom a kommunisták kezébe került, így a helyzet egyre nehezebb lett. Lelkészük titokban tartott bibliaórákat, és a „flanell-evangelizációkat” (flanell anyagra tapasztott alakokat, és így mutatott be bibliai történeteket) vezette be. A megélhetésért neki is dolgoznia kellett kertjében: „Ahogy gyermekeink nőttek, mindenki kivette részét a családi munkából. Nagy hálával tartozom feleségemnek (Prőhle Róza).”

„1948-ban (a Tanácsköztársaság után) másodszor államosították az iskola épületét és minden felszerelését is” – írja egy 1950-ben írt emlékezés. 1948. június 12-én zárták le az evangélikus iskolát. Az épületben állami keretek között folyt tovább a tanítás az 1992/93. tanév végéig. 1992. december 19-én kapta vissza a gyülekezet az épületet erősen leromlott állapotban és felszerelés nélkül. „Azok a pedagógusok, akik itt dolgoztak, talán többet nyújtottak tanításban és nevelésben, mint kortársaik. Tehették ezt azért is, mert az átlagosnál kevesebb tanulójuk volt. Az egymást váltó tanítók erkölcsi magatartása, közéletisége példás volt. A több mint 150 év alatt egyetlen pedagógust sem kellett fegyelmi vétség miatt elmarasztalni. A példaadó pedagógusi magatartás következtében sok fiatal kapott kedvet a tanításhoz.”

1956-ban a forradalom kitörése előtt elkészült a templombelső festése. Sárvárrról is többen elhagyták az országot, a lelkész Ödön nevű fia is. Ekkor ment el többek között fiatalon Galavics Sándor, aki később Ausztriában lett lelkész. Martos lelkész 1976-ban vonult nyugdíjba. Hosszú nyugdíjas éveket kapott még, 2006-ban hunyt el felesége halála után 17 nappal Budapesten, ahol a Sarepta otthonban éltek.

1976-tól a gyülekezet új lelkésze Solymár Gábor. Három hónapon át a gyülekezeti teremben laktak, hogy a már régóta tervezett lelkészlakás felújítását végrehajtsa a gyülekezet. 1977-ben lemondott a gyülekezet utolsó harangozója. Kajos János lelkész és fia elkészítette a harangok villamosítását.

1977-től a lelkész a templomban orgonahangversenyeket szervezett, s ezen a turistákon kívül olyanok is megjelentek, akik régóta elmaradtak a templomból. Ugyanilyen eredménnyel járt a gyülekezeti teremben megszervezett sárvári sajtótörténeti kiállítás. A gyülekezeti teremben szeretetvendégségeket tartottak.

A diktatórikus rendszer jellegzetes lépése volt, hogy a gyülekezet udvarának egy részét kisajátítva azon raktárt épített. A 80-as évektől szabad volt újra ifjúsági konferenciákat tartani. 1981-ben Sárváron három egyházmegyét érintő papnétalálkozó volt. A lelkész részt vett nemcsak társadalmi, hanem főként tudományos, történeti munkákban is. Előadást tartott a sárvári várban: „A gazdasági és politikai reformelképzelések a magyar társadalomban” címmel. Közben pedig publikációi jelentek meg a város, a gyülekezet és az iskola történetéről is. Ezekben az években kezdődött el a németországi Steinheim testvérvárossal a testvérgyülekezeti kapcsolat.

1989-ben a gyülekezet a parókia átépítésének nagy munkájába kezdett. A földszinten a gyülekezeti terem és a lelkészi hivatal helyiségeit alakították ki, a földszint egy részén és az emeleten pedig a lelkész lakását. A felújított lakást 1990. augusztus 26-án adta át Szebik Imre püspök és Fehér Károly esperes. Ugyanekkor indult az „Életjel” című gyülekezeti újság. Ennek anyagi támogatásában is Galavics Sándor lelkész segített.

Sylvester János Újtestámentuma megjelenésének (1541) 450. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepi sorozatot tartottak a városban. A várban koncert és tudományos konferencia volt. 1991-ben evangélikus urnás kápolnát alakítottak a városi temetőben álló Rácz-kriptában. 1992-ben a gyülekezet visszakapta ingatlanait: Sárváron és Rábapatyon az iskolát és a tanítólakást is nagyon rossz állapotban.

1994. április 6-án gályarab lelkészeink emlékére a várban kiállításra került sor. 1674/75-ben 8 evangélikus és 7 református lelkész az itteni vár börtönében szenvedett. Ennek emlékére tábla is készült. Solymár Gábor lelkész lemondott sárvári lelkészi tisztéről és a budafoki gyülekezetben szolgált tovább.

1994 augusztusának végén az egyházkerület püspöke a teológiáról akkor kikerült Schermann Gábor segédlelkészt küldte a gyülekezetbe. A pályakezdő lelkész leginkább a gyermekekkel és a fiatalokkal találta meg a hangot a gyülekezetben. A hitoktatás eredményessége érdekében az oktatás alkalmait áttette az iskolából a gyülekezeti terembe. Heti ifjúsági órákat és kirándulásokat szervezett. A felnőttek részére az istentiszteleteken kívül biblia- és imaórákat, szeretetvendégségeket tartott. Adventben a gyülekezet idős tagjait meglátogatta fiatalokkal. Csendes Szó címen folytatódott a gyülekezeti sajtómunka. Negyedévenként kapták kezükbe a hívek a gyülekezeti újságot. Heti istentiszteleti alkalmakat tartott a lánkapusztai szórványgyülekezetben. Felújíttatta a gyülekezet az orgonáját, újraszentelésére 1996. június 30-án került sor D. Szebik Imre püspök szolgálatával.

A régen három község: Rábabogyoszló, Felső- és Alsópaty 1974-től egyesült Rábapaty néven. 1999. január 1-jével a rábapatyi leánygyülekezet a sárvári anyagyülekezethez csatlakozott. Zsédeny és Hegyfalu, ahol eddig Sárvárról végezték a lelkészi szolgálatot, Uraiújfaluhoz került.

1997. január 27-én a Nádasdy-várban evangélikus gyülekezeti bál volt. (A háború előtt ezek az alkalmak rendszeresek voltak.) 1994-től már rendeztek ilyen alkalmakat ökumenikus alapon. Ma mindhárom gyülekezet külön folytatja ezt a hagyományt.

1997-ben Schermann Gábor a Kemeneshőgyész–Magyargencsi gyülekezetbe távozott.

Gyarmati István lelkész és családja 1997-ben költözött a gyülekezet hívására Mencshelyről. Amíg ide nem érkezett, addig Koczor György lelkész végezte a helyettesítést Gércéről. Gyarmati István lelkészt 1997. augusztus 16-án iktatta be szolgálatába Zügn Tamás esperes.

Október 6-án kora hajnalban kigyulladt a villanyóraszekrény, a lángok a tetőszerkezetig értek már, amikor a tűzoltók eloltották a tüzet, a kár nagy volt.

A lelkészcsaládnak még Mencshelyen szoros kapcsolata alakult ki Ernest Weinschenk amerikai lelkész családjával. Az ő meghívásukra a lelkészcsalád legidősebb lánya, Gyarmati Éva egyéves tanulmányútra utazott az Egyesült Államokba. Így született meg a két gyülekezet közötti máig tartó testvéri kapcsolat. Egy másik szép kapcsolat is létesült Szigethy Sándor evangélikus lelkésszel, aki Őriszigetről származott, és Svédországban élt. A rábapatyi temetőben a családi kripta megújításának költségeit Szigethy Sándor lelkész támogatta. Az ősz folyamán ugyancsak Rábapatyon megújult a harmónium is.

A gyülekezet bekapcsolódott a Nők Világimanapjának megünneplésébe. Ennek szervezője a gyülekezet nőegyesülete. A gyülekezet megújult lapjának a címe Magvetés lett. Az egyházi esztendő főünnepein adja a vezetőség a gyülekezet tagjai kezébe. Közben szóba került a Sylvester János iskola evangélikus egyház által való átvétele is, de ez külső okok – főként a katolikus egyház ellenállása – miatt nem valósult meg.

1998 júliusában kétszer két hétben amerikai csoportok érkeztek hozzánk, velük és a gyülekezet aktív tagjaival missziós hetek kezdődtek. Megújult munkájukkal a templomtető, a fiatalok pedig tábort rendeztek a városi fiatalok részére is.

Az ősz folyamán újraindultak a helyi Protestáns Napok rendezvényei. Ehhez kiállítások kapcsolódtak. Ebben az évben mind Sárváron, mind Rábapatyon megújult a villamosvezeték.

Újra előkerült az egyházi iskola kérdése, megint eredménytelenül. A gyülekezet élete erősödött, és ebben az amerikai csoportok is segítségünkre voltak. Az ifjúsági táborok létszáma 100 fölé emelkedett. Ugyanebben az évben a templom szigetelésének kérdését is igyekeztünk megoldani, aminek költségvetési értéke 3 millió forint volt. Rábapatyon ugyanekkor az épület tetőjavítása indult meg.

1999-ben a sárvári gyülekezet lelkésze a Vasi Egyházmegye espereshelyettese lett, azóta már több cikluson át végzi ezt a munkát. Egy nagy adomány lehetővé tette a Luther-rózsa Alapítvány a Sárvári Evangélikus Egyházközség Fejlesztéséért megalapítását. Az alapítvány ma is működik, és nagy segítség a gyülekezet életében. A 2000. év hozta a gondolatot, hogy legyen gyülekezetünknek zászlója. Téglalap alakú, fehér alapon közepén színes Luther-rózsa, szélén nemzeti színű farkasfogazás. Felirat nincs rajta.

Ez az év – nem könnyen – a tisztújítás éve volt. A presbiterek őrállói körzeteket vállaltak, és a gyülekezeti lap kézbesítését is. Ebben az évben indult a templom renoválása a szigeteléssel együtt, amely munka 4 millió forintba került, és amerikai testvérek segítségével valósult meg.

A hitoktatást visszavittük az iskolába, ahol könnyebben elérhetők a gyermekek. Ehhez már nem volt elegendő a lelkész munkája, segítsége felesége, Gyarmatiné Horváth Lenke levelező teológiai tanfolyamot végzett munkatárs lett.

A gyülekezet nőegylete 1901-től működött a betiltás éveit leszámítva. 2000-ben Horváth Árpádné vezetésével újraalakult. Minden hónap második keddjén tartanak összejövetelt. A Dunántúli Harangszó című kerületi lap postázási munkáját is vállalták.

2001-ben a gályarabok (325. évforduló) emlékét ünnepelte a gyülekezet, és Pápán találkozási lehetőség adatott a szabadító De Ruyter generális leszármazottjával. Ettől az évtől kezdve február 11-én a reformátusokkal együtt emlékezünk gályarabjainkra.

Folytatódott a templom renoválása a falak megerősítésével és a tető felújításával 11 és fél millió Ft összegben, amerikai segítséggel és a gyülekezet áldozatos munkájával. Ebben az évben készült el a teológuslakás, a levéltári helyiség és a garázs. Ennek az új résznek felszentelését Ittzés János püspök és Vető István esperes végezte. Ezzel gyülekezetünk a lelkészképzés gyakorlati (6.) évének egyik állandó helyszíne lett. Németh Szabolcs hatodéves teológus volt az első a sorban. A gyülekezetben felnőtt Molnár Eszter lelkészszentelése 2003. július 12-én volt Szombathelyen. Szomorú esemény volt Galavics Sándor lelkésztestvérünk temetésén való részvételünk augusztus 21-én.

2002 májusában gyülekezetünk lelkészének vezetésével egy csoport utazott az amerikai testvérgyülekezet meglátogatására. Az építés munkája is tovább folyt, csatlakoztunk a város csatornázásába majdnem kétmillió forint összeggel. A templom minden nyílászárója kicserélődött közben. Elkészült a templom külső javítása 10 millió forint értékben.

2004-ban megnyitottuk a gyülekezeti e-pontot. Befejeztük az árkádsor és annak végén egy raktár kiépítését. Több újítása is volt az évnek: a nyelvi tábor, a szórványok gyülekezeti látogatása és a tábortüzes bibliaórák indítása. Második lelkészjelöltünk Ments Orsolya volt, aki a fiatalokat többek között néptáncra is tanította, és elindította a baba–mama kört. Mészáros Béla rábapatyi fiatal hitoktatói diplomát szerzett.

2005-ben a parókia újult meg sok társadalmi munkával 16 millió forint értékben. Ősszel megérkezett a következő lelkészjelölt: Szabó Bertalan.