A nemesleányfalui leánygyülekezet története

Nagyvázsonytól délnyugati irányban egy kilométerre fekvő hajdan önálló falu, ma az előbbi település része. Első említése 1082-ből való. Az akkori falu Praedium Leán (Leán birtok) néven a mai településtől kissé nyugatra a temető helyén volt található, közepén a kisméretű román stílusban épült Szent Jakab-templommal, ami ma már csak romjaiban látható. A falut 1483-ban már Leányfaluként említik. Egy 1489-es írás szerint a leányfalusi halottakat a halotthordó úton vitték a nagyvázsonyi pálos kolostorhoz eltemetni. A török időkben a falu puszta lett, s egy újratelepítési kísérlet után hosszú időre elnéptelenedett. A végleges betelepülésben fontos szerepet játszottak a nagyvázsonyi vár katonái, akik ekkor már többségükben evangélikus felekezetű kisnemesek voltak. Ezek a várkatonák szolgálatuk befejeztével, nem akarván a vázsonyi földesúr szolgálatába állni, a mai Nemesleányfalu helyén építették fel házaikat. Tizenöt család költözött akkor ide. Ezekkel az evangélikus nemesi családokkal vette az evangélikus gyülekezet kezdetét. 1735-ban már biztosan lakott hely, mert Bél Mátyás nem pusztaként említi.

Ebben az időben még templommal nem rendelkeztek, csupán egy kisméretű imaház szolgált istentiszteleti helyül. 1776-ban Nagyvázsony filiájaként már olyan népes gyülekezet élt itt, hogy külön iskolát tartott fönn tanítóval, aki ekkor Pelárgus József volt. 1790-ben Greskovits Imre lelkészt Pusztavámról a vázsonyiakkal közösen költöztetik új szolgálati helyére, Nagyvázsonyba. 1794-ben a püspöki hivatal elrendeli, hogy a nagyvázsonyi lelkész évente hat alkalommal menjen szolgálatra Nemesleányfaluba. A következő esztendőben már a második név szerint ismert tanító működik itt, Berta Ferenc. Négy év múlva követi Molnár András, akinek rövid időn belül utóda Sebestyén Mihály tanító. 1814-ben a helyi reformátusok az evangélikus gyülekezettel közösen új harangot szereznek be. 1830-ban iskolához való épületfát vásárol a gyülekezet. 1833-ban Paál Istvánt választják ide tanítónak. 1837-ben Horváth Zsigmond esperestől az itteni tanító engedélyt kapott a „szabad prédikálásra”. Feltehetően egyéb lelkészi teendők is hárultak a mindenkori leányfalui tanítóra. 1838-ban a korábban légrádi lelkész, Pataky Pál vállal itt tanítói állást, de hamarosan Sandra távozik.

Ebben az időben új templom építésének gondolata született meg a gyülekezetben, de körülményeik ezt csak néhány évvel később tették lehetővé. 1842-ben a helytartótanács engedélyt adott a templom építéséhez szükséges gyűjtés elindítására. A templom helyét a gyülekezet Antal Ferenctől cserélte. A templom felépítéséhez szükséges anyagiak gyűjtésében sokat fáradozott az ekkori tanító, Nemes Magasi N. Jánossy József, aki a templom építése és felszentelése idején volt a helyi tanító. Így 1843-ban „a tartós állandóságot nem ígérő s a mindent megemésztő idő vihara alatt már-már roskadozó kisded imaház” helyett megkezdhették „az utókornak legszebb örökségül hagyandó” új templom építését. Ez év március 16. napján „az alapkő hitünk és vallásunk egyszerű szertartásai szerint számos egyházi s világi elöljárók, tisztes tagok és egyéb idesereglett úri személyek jelenlétében, énekléssel és buzgó esedezések közt, az Úrnak nevében ünnepélyesen letétetett. Másnap nagyvázsonyi Freiengruber János kőmives mesternek tizenkét válogatott legényei, elegendő napszámosokkal ellátva egy ügyes pallér vezetése alatt hozzáfogtak a munkához." A munkákat a kedvezőtlen időjárás és az összegyűlt pénzösszeg idő előtti fogyása nehezítette. Ezért gróf Esterházy Károlytól volt kénytelen 1000 váltóforint kamatos kölcsönt felvenni a gyülekezet. De minden nehézség ellenére 1843. október 8-án megszólaltak az új templom tornyában a harangok, miután előző este istentisztelet tartásával búcsúztak a hívek régi imaházuktól, amelyet fészerré és istállóvá alakítottak át. Az oltárt 1844. február 27-én helyezték el a templomban, egy másik feljegyzés szerint 1842-ben készült, amikor a padok nagy része is. A Kovács Márton kurátor és felesége, Horváth Lídia által adományozott keresztelőkúton 1843. évszám szerepel. A templom felszentelésére 1844. május 16-án az Úr mennybemenetelének ünnepén került sor. Ennek emlékére tartják a mai napig ezen a napon a nemesleányfalui búcsút. 1845. július 12-én a gyülekezet kérésére az új templom tornyába „tekintetbe véve a jó szomszédságot és az adomány célját" megkapja gróf Zichy Bódogtól a nagyvázsonyi Kinizsi-vár ekkor már használaton kívüli harangját. Ebből az időből származik egy irat, mely szerint N. Kovács Mihály hagyatékának 6%-os kamatja felerészben a tanítót, felerészben pedig a szegény tanulók könyvellátását szolgálja. 1851-ben Jánossy József tanító Öcsre távozott, helyére másodízben Paál Istvánt választották meg iskolamesternek. 1860-ban a templomba orgona került. Zsiray Lajos gyülekezettörténeti munkája szerint: "és pedig körülbelül azért, hogy annál inkább kényszerítve legyen Paál István – ki orgonálni nem tudott – az elmenetelre.” 1861. március 21-én hosszas keresés után megválasztották tanítóul Magyar Somát, „ki új erővel fogott hivatása teljesítéséhez." 1863-ban N. Nagy János özvegye, Horváth Ágnes a gyülekezetnek 23 Ft értékű ingó javakat adományozott. Ennek harmadrésze a helyi tanítóé, harmada a nagyvázsonyi lelkészé, harmada pedig a nagyvázsonyi gyülekezeté lett. Négy évvel ezután Steiner-Kövesi Károly nagyvázsonyi evangélikus lelkész a leányfalui gyülekezetnek egy ezüst feszületet adományozott. 1870-től működött a gyülekezeti magtár.

1872-ben gyűjtés indult új iskola és tanítólakás építésére. A következő év októberében már el is készült az új épület. Ekkortájt kapott meghívást Magyar Soma tanító a kapolcsi gyülekezettől, de a leányfalusiak megemelve a fizetését és természetbeni juttatásait, nem engedték elmenni kedves tanítójukat. 1875-ben püspöki látogatás volt a zalai egyházmegyében, ennek jegyzőkönyve dicsérően nyilatkozik a leányfalui gyülekezetben uralkodó rendről. 1877-ben a mencshelyi határban két hold szántót és szőlőt szerzett a gyülekezet. Még ebben az évben a nagyvázsonyi római katolikus Pupos Anna 100 Ft-ot hagyott a leányfalui egyházra azzal a kikötéssel, hogy a templomba egy nagyobb méretű feszületet helyezzenek el. Tudnunk kell, hogy az evangélikus templomot használta a falu minden felekezethez tartozó lakosa, így a katolikusok is. 1882-ben a templomba újabb harangot készíttettek Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő mesterrel. Ennek anyagába a Kinizsi-várból kapott, időközben megrepedt harangot is beolvasztották. 1884-ben Szabó Pál hagyatékából részesült az egyházközség. Kováts Imre a szegény sorsú gyerekek tanulmányainak támogatására tett alapítványt. Szabó József 1888-ban a jól tanuló diákok javára végrendelkezett. A templom kőfallal körbekerítése és a szél által levert toronygomb és kereszt visszahelyezése is ez évben történt. 1896-ban gyülekezeti nőegylet alakul. 1898-ban elhunyt a gyülekezeti iskolát magas színvonalon vezető és 1896-ban a gyülekezet történetét is megíró Magyar Soma, a falu szeretett tanítója. A leányfalui temetőben temették el. 1897-től Majercsik János a tanító, majd őt követi 1901-től Halász János, aki Vászolyon működött előtte.

1902-ben a tanítólakás tetőzetét kellett felújítani, majd öt év múlva újabb hozzáépítést kapott az iskola. 1908-ban 12 hold földet vásárolt a gyülekezet a kőhányási dűlőben. A hitéletre nézve 1909-ben Zsiray Lajos lelkész ezeket írja: „Az isteni tisztelet minden negyedik vasárnap a leánygyülekezet templomában tartatik az anyagyülekezet lelkészének jelenlétében, továbbá sátoros ünnepek másodnapjain és áldozócsütörtökön is a lelkész tart isteni tiszteletet, a tanító vasárnap délutánokon prédikál. Azonkívül rendesen tart könyörgéseket. A confirmálandó növendékek az anyagyülekezetbe járnak oktatásra és itt konfirmáltatnak…" a már fent említett Halász János vezetésével, aki a tanítóság mellett a falu tűzoltóparancsnoka is volt. Őt követte Kiss József, aki 1948-ig, az egyházi iskolák államosításáig volt az utolsó gyülekezeti kántortanító.

A templom renoválására 1979-ben kerül sor Horváth József lelkész idejében, aki már mint mencshelyi parókus pásztorolta Nagyvázsonnyal együtt Nemesleányfalut. 1998-tól Mihácsi Lajos lelkészsége alatt nagyszabású teljes felújításon esett át a templom. 2002-ben volt az ezt követő felszentelés. A gyülekezet lélekszáma jelenleg 20 körül mozog.

Források:
1. Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása 1735. Veszprém, 1989.
2. Mihácsi Lajos: A Mencshely–Nagyvázsony–Szentantalfa–Zánkai Társult Evangélikus Egyházközség honlapja. mencshely.lutheran.hu
3. Zsiray Lajos: A nemesleányfalui ág. h. ev. leánygyülekezet története In. A zalai ág. hitvall. Evang. Egyházmegye múltja és az egyházmegyebeli gyülekezetek története. Lőwy B. nyomda, Tapolca, 1909.
4. Völler Istvánné: Gyülekezettörténeti kézirat