Győr-Moson-Sopron megye evangélikussága

Győr-Moson-Sopron megye hazánk északnyugati területét foglalja magába. Felszíne nagyobb részt síkság (Kisalföld), kisebb rész dombos vidék (Sokorói-dombság). Itt halad át az ország egyik legfontosabb köz- és vasútvonala, amely Budapestet Béccsel, illetve Mosonmagyaróváron át Pozsonnyal, még távolabb Prágával köti össze. Területén a lakosság szinte kizárólag földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozott egészen a 19. század közepéig. A céhes, később a manufakturális jellegű ipar a helyi szükségleteket elégítette ki. Győrött jelentős volt a gabona- és marhakereskedelem. Bányaművelés egyedül a Sopron melletti Brennbergbányán volt, mára már ez is megszűnt.

A 19. század második felében – a vasúthálózat kiépítése után – jelentős ipari üzemek, gyárak jöttek létre Győrött, majd Sopronban, Mosonmagyaróvárott, de a többi városokban – Kapuvárott és Csornán – is. Az iparosodás a városok lélekszámának ugrásszerű emelkedését eredményezte, különösen Győrött. (130 000 fő) Ezzel párhuzamosan a falvak fokozatosan elnéptelenedtek, s bizony ma már nem egy a fennmaradásáért küzd.

A megye lakosságának jelentős része Sopron és Mosonmagyaróvár környékén német ajkú volt, másutt magyar. A második világháború után a németek kitelepítése folytán egyházunk hatalmas emberveszteséget szenvedett. Ennek igazolására elég Sopronra hivatkozni. Itt az 1940-es népszámlálás még 9953 evangélikus hívőt összesített, míg 1995-ben mindössze 3720 lélek tartozott hozzá, ennek egy része is bizonyára bevándorolt a környező falvakból. Sopronbánfalván ugyanezekben az években 2547, majd a kitelepítés után 240 fő vallotta magát evangélikus vallásúnak.

Győr-Moson-Sopron megye – mint az elnevezés is mutatja – a trianoni békediktátum alapján megcsonkított megyékből jött létre. Területén 1952-ig négy evangélikus egyházmegye működött (Alsó- és Felső-Sopron, Moson és Győr) Az egyházszervezet átalakítása akkor a politikai megye területén egy egyházmegyét, a győr-sopronit állította fel. Ez a helyzet állt fent a 2006-os általános tisztújításig, amikor a kettéválás következtében létrejött a Győr-Mosoni és a Soproni Egyházmegye.

A közigazgatási megye területén a Magyarországi Evangélikus Egyház 1995. november 4-én rögzített adatai szerint 24 017 magát evangélikusnak valló hívő volt.3 Az utolsó népszámlálás viszont 26 666 lélekről tud. Ez a lélekszám 28 egyházközségben él (15 a Győr–Mosoni, 13 pedig a Soproni Egyházmegyében.) Ha megnézzük a népszámlálás településenként összesített adatait, akkor kiderül, hogy a közigazgatási megye 175 települése közül mindössze hétben nincsen magát evangélikusnak valló személy.

Az adatok jól mutatják egyházunk szórványjellegét. A településenkénti legfeljebb 10-20 – helyenként annyi sem – evangélikus lelkigondozása szinte lehetetlen, legfeljebb a családlátogatás segíthet. Szervezett, rendszeres lelkészi szolgálat ismereteim szerint mintegy 65 településen van. (anyagyülekezetek, filiák) Nyilvánvaló, hogy a lelkészi központoktól távol eső hívek kapcsolattartása nagyon laza, utódaik valószínű már más, vagy egyetlen felekezethez sem tartoznak.

A megye legnagyobb lélekszámú evangélikus gyülekezete a győri (8889 lélek), a második Sopron (4223 fő). Az anyagyülekezetek többsége 500 fő alatti, 501–1000 fő közötti 6, 1000 fő feletti mindössze 3 (Győr, Sopron, Tét).