A soproni országgyűlés után

Az 1681-ben tartott soproni országgyűlés által hozott artikuláris törvény lehetővé tette, hogy egyházmegyénként 2-2 helyen templomot építsenek az evangélikusok. Ekkor épült a vasi egyházmegyében a nemescsói és a nemesdömölki (ma Celldömölk) templom. Ezeket a templomokat látogathatták a következő száz évben a környékbeli evangélikusok.

Nincsenek adataink arról, hogy 1681 után a gyülekezetek mikor éledtek újjá. Az azonban bizonyos, hogy 1695-ig a gyülekezetek minden felsőbb felügyelet nélkül, teljesen önállóan élték az életüket. Ennek az önállóságnak, függetlenségnek egyes gyülekezetek életében hátrányos következményei lettek. Éppen ezért 1695 elején főleg a Győr megyei lelkészek és patrónusok szükségesnek látták, hogy gyülekezeteiket egyházmegyébe szervezzék. Így jöttek össze gyűlésre 1695 márciusában Kispécre Győr megyének, Rábaköznek és az ezekkel szomszédos vidékeknek lelkészei és patrónusai, és megalakították a Győri Evangélikus Egyházmegyét. Ebbe az egyházmegyébe szerveződtek Győr és Komárom megyének, a Rábaköznek gyülekezetei, Veszprém megyéből Pápa és a várostól nyugatra eső gyülekezetek.

Asbóth János kemenesszentmártoni lelkész már jóval a gyűlés előtt értesült erről a szándékról. Megbeszélte lelkésztársaival és a patrónusokkal, és levelet írt latin nyelven a kispéci egyházmegyei gyűlésnek, hogy befogadja-e a kemenesalji gyülekezeteket a győri egyházmegye, vagy szerveződjön a kemenesalji rész önálló egyházmegyébe. A győri esperesség hamarosan válaszolt Asbóth János levelére, és hivatkozva arra, hogy a két vidék, a győri és a kemenesalji nagyon messze esik egymástól, és lehetetlennek látják, hogy a két vidék gyülekezeteit összevonják, ezért azt ajánlják, hogy a kemenesalji gyülekezetek válasszanak maguknak külön esperest. A kispéci gyűlés válaszának megérkezte után Asbóth levelet intézett Zabler János bártfai püspökhöz, melyben két lelkész szentelését kéri, a levél végén pedig arra kéri a püspököt, hogy buzdítsa a nagy gyülekezeteket, a pozsonyit, a sopronit és a győrit, hogy minél előbb püspököt válasszanak. Zábler János püspök válaszában többszörösen hangsúlyozta, hogy „már régen”, vagyis sok évvel azelőtt javasolta Gruber Ádám soproni lelkésznek, hogy válasszanak az egyházkerület élére püspököt. Zábler püspök levelének megérkezése után Asbóth és bizonyára több lelkésztársa és a patrónusok is ismertették tervüket és szándékukat az érdekelt gyülekezetekkel, és úgy látszik, valamennyi örömmel fogadta és támogatta a tervet. Így aztán Asbóth és vezetőtársai kitűzhették az alakuló ülés idejét 1695. október 9-re Kemenesmihályfára. Nem lehet pontosan tudni, miért éppen Kemenesmihályfát választották helyszínül, de valószínűnek látszik, hogy földrajzi szempontból központi fekvése miatt esett erre a gyülekezetre a választás. Asbóth János latin nyelvű jegyzőkönyvet ír, melyben a többi között közli, hogy a gyűlés őt a Kemenesalji Evangélikus Egyházmegye esperesévé választotta. Az alakuló ülés után jó két hétre Asbóth elindul a gyülekezetek meglátogatására. A látogatásokról jegyzőkönyvet készít, melyben pontos helyzetképet kapunk a 17. századvég kemenesalji gyülekezeteinek számáról és állapotáról.

Az első esperesi látogatást követő egyházmegyei gyűlést 1696. március 7-re, ugyancsak Kemenesmihályfára hívja össze Asbóth János. Ekkor még nem végzett az összes gyülekezet meglátogatásával, 11 hátravolt. A gyűlésen Asbóth összegzi a tapasztalatokat, majd a második nap a lelkész- és tanítóáthelyezésekkel, új lelkészek és tanítók szolgálatba állításával foglalkozik a gyűlés. Az esperes 1696 őszén újabb látogató körútra indul, most Sárvárra és környékére, ugyanis ezek a gyülekezetek a nyár folyamán csatlakoztak az egyházmegyéhez. Asbóth János nemeskéri lelkészként vezette az egyházmegyét, élete végén a nemescsói gyülekezetben találjuk. 1705-re szinte magatehetetlen már az idős prédikátor. Az 1706. január 17-én Kemenesmihályfán megtartott esperességi gyűlés id. Aách Mihály devecseri lelkészt választotta meg az egyházmegye esperesévé. Ugyanezen a gyűlésen a jelen levő lelkészek és patrónusok hűségesküt tettek Rákóczira. A jegyzőkönyv pontosan megőrizte a jelen levő gyülekezetek és képviselőik nevét. Id. Aách Mihályt 1706 márciusában a nagysimonyi gyülekezet hívta meg lelkészéül, és ott is maradt haláláig, 1707 végéig. Id. Aách Mihály tudós lelkész volt. Több műve jelent meg írásban. Nemescsói lelkészként szerkesztője volt a Zöngedező Mennyei Kar és az Új Zengedező Mennyei Kar című énekeskönyveknek. Nagy jelentőségű munkája az Aranylánc című imádságoskönyve.

Id. Aách Mihály utódjául Lénárt Benedeket választotta meg az esperesi gyűlés esperesnek. Lénárt Benedek esperessége alatt kétszer tett egyházlátogató körutat, a jegyzőkönyvek pontosan jellemzik a kort és a meglátogatott gyülekezetek helyzetét.

1710 nyarától 1711 nyaráig nagy pestisjárvány dúlt Vas megyében. Korabeli dokumentumok leírják, hogy Szombathely lakosainak 4/5 része halt meg, Celldömölkön több mint 500 ember lett a járvány áldozata.

1711. március 5-én Szergényben esperességi gyűlést tartottak, melynek nagy jelentőségű eseménye volt: Boros Gergely nemesdömölki tanító bejelentette, hogy saját költségén fagerendákból „imádságházat – oratoriumot” épített. Ez a kis fatemplom minden valószínűség szerint hamarosan el is készült, majd mellé építettek 1732-ben egy másik, fából készült imaházat. Ezek az épületek adtak otthont a már akkor is „nagy” létszámú dömölki gyülekezetnek.

Az 1712-ben trónra lépő III. Károly idejében erősen megnehezedett a protestáns egyházak élete és sorsa. III. Károly mindjárt uralkodása elején kinyilvánította, hogy a vallásügy a királyi felségjogok közé tartozik, vagyis a vallással kapcsolatos minden panaszt, kérelmet egyenesen a királynak kellett benyújtani, és sürgősen vissza kell állítani az 1703. évi állapotokat, vagyis a templomokat és iskolákat el kell venni Ez a rendelkezés ugyan ellentétben állt a magyar törvényekkel, a katolikusok mégis örömmel fogadták, mert előre látható volt, hogy a protestánsok minden panaszát, kérvényét a katolikusok javára döntik el. A protestánsok félelme nemcsak III. Károly, hanem utóda, Mária Terézia uralkodása idejében is beigazolódott. Ez az időszak a protestantizmus teljes elnyomatása volt. Mindezek ellenére a protestáns vezető emberek ez alatt az idő alatt is kitartó szívóssággal ostromolták az udvart és az országgyűlést panaszirataikkal. Igaz, hogy eredményt nem értek el, de a sok beadvány mégiscsak közrejátszhatott abban, hogy II. József legalábbis részlegesen, de visszaállította a vallásszabadságot.

Lénárt Benedeket az 1712 végén Szergényben tartott esperességi gyűlés leváltotta esperesi tisztségéből, és helyette a Kemenesmihályfán 1713. január 13-án tartott egyházmegyei gyűlés Hegyfalusi György devecseri lelkészt választotta meg esperesnek, alesperes pedig Király Máté lett.

Hatalmas üldöztetés indult különösen Kemenesalja környékén. Sokszor valóságos harcokban sikerült csak az elkeseredett evangélikusoktól az épületeiket elvenni.

Hegyfalusinak – erkölcsi botlás miatt – rövid ideig tartó esperessége után nem választottak esperest, hanem Király Máté alesperesként irányította az egyházmegyét 16 esztendőn keresztül.

Ebből az időből az egyházközségek lélekszámára vonatkozóan nincsenek adatok, amit tudunk, azt a keresztelési anyakönyvekből tudjuk. A Kemenesaljai Evangélikus Egyházmegye három artikuláris gyülekezetébe más és más időpontokban indult meg az anyakönyvezés: Nemeskéren 1689-ben, Nemescsóban 1701-ben, Nemesdömölkön 1731-ben. Valószínű, hogy más gyülekezetek is vezettek már ebben az időben anyakönyveket, ezek közül azonban egy sem marad fenn, vagy megsemmisültek, vagy a templomfoglalásokkor erőszakkal vették el és semmisítették meg, vagy elvették, és átadták valamelyik megyei vagy püspöki levéltárnak.

1725-ben Király Máté belefáradt esperesi szolgálatába. Ekkor körlevelet adott ki, melyben arra hivatkozik, hogy esperesválasztó gyűlésre semmiképpen nem tudnak összejönni, ezért először a balatonfelvidéki, majd a kemenesaljai és végül a hegyháti, őrségi, vendvidéki gyülekezetek lelkészeit, patrónusait arra kéri, hogy a megadott sorrendben a körlevelet személyesen vigyék tovább, és arra a szavazatukat írják rá. A körleveleket a szavazatokkal együtt később bemásolták az esperességi jegyzőkönyvbe. Ezek tanúsága szerint a gyülekezetek elöljárói Cserethy Mihályt választották esperesnek. Esperesi szolgálata 1729. január 19-ig tart, amikor is egy temetés alkalmával agyvérzést kapott, és a lelkészi munka végzésére alkalmatlanná vált. 59 esztendős volt ekkor. Utóda az alesperes, Iványi Sándor lett, aki 1743. május 4-ig viselte ezt a hivatalt. Szolgálatáról nagyon kevés dokumentum maradt az utókorra, pedig az egyháztörténet szempontjából nagy események történtek ez idő alatt. 1732 nyarán III. Károly kiadja a Carolina Resolutio című rendelkezését, amelyek újabb megszorításokat tartalmaznak a protestáns felekezetekre nézve. 1732-ben elfoglalják a nemeskéri templomot, iskolát, paplakot, de ugyanerre az időre tehető a kemenesaljai és az őrségi templomok elfoglalása is. Iványi Sándor öreg korára és megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1743-ban lemondott az esperességről. Helyébe három lelkészt jelöltek: Bognár György somlószőlősi, Szentgróti Mihály dörgicsei és Miskey Ádám nemesdömölki lelkészt. A szavazás ezúttal is írásban, körlevél formájában történt. A szavazatok nagy többsége Miskey Ádámra esett. Beiktatására 1744. március 14-én Téten került sor. Valószínűleg azért nem Nemesdömölkön, mert ott még ekkor nem állt templom, csak két kis fából készült oratorium. A nemesdömölki templom Ostffy Mihály és Vidos Miklós állhatatos közbenjárására 1743–1744-ben készült el. Miskey Ádám esperessége 1774. november 10-ig, haláláig tartott. Kiváló szónok, jó tollú író volt.

Az esperesek a türelmi rendelet idejéig: Baranyai Máté (1635–1646), Újvári András (1646–1649), egy ideig nem választottak esperest. Dimiakovics Péter (?–1690), Asbóth János (1695–1704), Ács (Aach) Mihály (1706–1708), Lénárt Benedek (1708–1713), Hegyfalusi György (1713–1716), Király Máté (1716–1725), Cserethy Mihály (1726–1729), Iványi Sándor (1729–1743), Miskey Ádám (1743–1774), Farkas Mátyás (1774–?)