A Dunántúli Egyházkerület megszületése

A megszületés körülményeihez és hátteréhez érdekes Payr Sándor néhány mondata: A 16. század közepén a katolikus püspökök „lanyhábban vették az ellenőrzés dolgát. Ilyen viszonyok között gondoltak a Vas, Sopron és Zala megyei, a Fertő és a Balaton között lakó evangélikusok is a szorosabb szervezkedésre. Felbátorította őket a protestáns rendeknek 1576-ban a pozsonyi országgyűlésen való erélyes fellépése. Ez év elején ugyanis a főrendek és nemesek, a királyi és bányavárosok panaszos kérvényt nyújtottak be Miksa királyhoz, melyben arra kérik őfelségét, hogy méltóztassék őket az ágostai hitvallásban, amelyben nagyobb részük született, és amelyhez mindnyájan régtől fogva állhatatosan ragaszkodnak s éltük fogytáig ragaszkodni akarnak, megtartani és megengedni, hogy ahhoz a hitvalláshoz tartozó plébánosokat és prédikátorokat tarthassanak. S mivel a király kérelmükre kitérő választ adott, január 30-án a nádori helytartó előtt ünnepélyes óvást tettek, és kijelentették, hogy az egyházmegyei ügyész által netán megindítandó perekben az ellenük hozott ítéleteknek nem fognak engedelmeskedni. S ezzel az országgyűlést el is hagyták, mielőtt a válasz, melynek tartalmáról már előre értesültek, beérkezett volna.” Ezt nevezhetjük „történelmi háttérnek”.

Így született meg a dolgozat első soraiban olvasható mondat: „Ennek kedig az vallásnak őrizésére és Isten után való oltalmazására s az egész anyaszentegyháznak igazgatására választotta Superintendensül amaz tudós és istenfélő Zegedi Matthe praedicatort…” egy zsinat, amelynek helye nincs említve, Payr szerint azonban minden bizonnyal a Nádasdy- birtokon, a Vas megyében lévő Hegyfalu volt ez, ahol Reczés (Réczés) János 1560-ban tanító, 1570-től pedig lelkész volt. A legelső időszakban itt gyűléseztek legtöbbször, s még Szegedi utódját is itt választották meg.

Ezen az alapon tehát a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület születési adatai: Hegyfalu, 1576. Ezen a zsinaton nemcsak a Batthyányiak és Nádasdyak uradalmaiból, hanem Sopron, Vas és Zala megyéből is megjelentek lelkészek, tanítók és patrónusok, vendégek is. A szervezkedő kerület hitvallási alapja az Ágostai hitvallás lett. A lefektetett alap mellett bizonyára meghatározták a püspök jogait, kötelességeit is, az esperesekhez való jogviszonyát. Szegedi egyébként, aki Somogyból került Sárvárra, minden bizonnyal a Baranyából származó és Sztáraihoz köthető törvénykönyvet hozta magával, ezt használta.

Már itt megjegyezzük, hogy kezdetben egyházunkban a „püspök”, a „szuperintendens” és a „főszenior” cím keveredni látszott. Erről szólnak korai kánonjaink is. Igaz, hogy a református egyházról olvasunk a Katolikus lexikonban, de a cím használata és a gyakorlat nálunk sem volt tisztázva.

Szegedi Máté (†1585) születési idejét nem ismerjük. Payr a „Szegedi” név után ítélve szegedi származásúnak mondja. A wittenbergi egyetem anyakönyvébe 1545. június 13-án jegyezték be. Hazatérése után Somogyba, Kálmáncsára (Kálmáncsehi) került. Szakály Ferenc Endericus Máté kálmáncsehi tanítóval azonosítja, s szerinte Páduában (is?) tanult. Payrnál is ezt olvassuk: Kálmáncsa „első ismert reformátora Zigerius Imre volt, aki Tolnáról jött Kálmáncsehibe s másfél hónapot töltött itt. E rövid idő alatt is oly nagy eredménnyel hirdette az igét, hogy több papot és a Paduában tanult kálmáncsai jeles tanítót, Endericus Mátét is áttérítette. Kiváló utódja volt Zigeriusnak Kálmáncsán az 1545-ben Wittenbergben tanult Szegedi Máté, aki később Sárvárott első püspöke lett a dunántúliaknak.” Szakály Endericust és Szegedit egyetlen, Payr két külön személynek véli. Ezt a kérdést nem tudjuk eldönteni. De kétségtelen, hogy Szegedit itt választották meg a gyülekezet lelkészéül is. Ő pedig 1550-ben Terjék Tamás prefektust kérte levélben, hogy ajánlja őt Nádasdy Tamásnak. Payr szerint ő lehetett az a „Máté nevű csepregi prédikátor, aki 1570-ben eladta ottani szőlejét”. Innen került ezután Sárvárra. Nádasdy halála után (1562) özvegyének és fiának idejében még ő volt az udvari pap. Püspökké választása után még kilenc évig szolgált, 1585. július 12-én halt meg. Családi élete nem lehetett zavartalan, ezt püspök utódja, Beythe leveléből és őt támadó verséből lehet következtetni. Valószínűleg leánya volt Szegedi Klára, Tétényi Imre cenki lelkész felesége.

Nem kitérő, ha itt szót ejtünk Nádasdy Tamás felekezeti hovatartozásáról is. Az a tény, hogy Melanchthonnal levelezett, valamint a „magyar Luthernek” tartott Dévai Bíró Mátyás a sárvári iskolában tanított, de megfordult ott többször a század nagyra becsült hitújítója, Bornemisza Péter is, arra enged következtetni, hogy a későbbi nádor már a harmincas évektől kezdve támogatta a reformációt. Ezt a gyanút erősítheti az iskola több tanítójának és rektorának feljegyzése is, melyekben elítélik a böjtöt, támogatják a mindennapi misézést és az evangéliumi tanokat, ráadásul a kimutatások szerint az itt lakó jobbágyság nagy része is az új tanokban hitt, igaz, feltehetőleg ez már akkor is így volt, amikor Nádasdy megszerezte a birtokokat.

Ugyanakkor legalább ennyi érv szól amellett, hogy a főúr megmaradt a katolikus hiten, hiszen közeli, kifejezetten baráti viszonyt ápolt a korszak két esztergomi érsekével, Oláh Miklóssal és Verancsics Antallal is. 1560-as betegségekor felkereste otthonában Nádasdyt a pápai követ is, de még inkább valószínűtlenné teszi a hitváltást Tamás nádorsága, hiszen a reformációt elítélő Ferdinánd kizárt, hogy egy protestáns személyt javasolt volna az ország első számú tisztsége betöltésére. Ebben a korban viszont még egyáltalán nem különült el kibékíthetetlenül egymástól a két vallás, az ellenreformáció még nem indult meg. Birtokán egyaránt helyet biztosított katolikus és protestáns papoknak is, de semmi sem támasztja alá, hogy maga Nádasdy áttért volna a reformáció bármelyik ágazatára. Csak megjegyzem, hogy ebben a kérdésben Payr Sándor sem foglalt állást.

Igaznak fogadhatjuk el Söptei István megállapítását: „Nádasdyt a reformáció hívei igyekeztek megnyerni a maguk számára, míg a katolikusok igyekeztek megtartani a maguk oldalán.” Egyébként a kérdés a kor más főemberére is vonatkozik. Igaza van a szaklektor Czenthe Miklósnak, aki ezt írja: a kor alapvető dilemmája, hol végződik a katolikus, hol kezdődik a protestáns?

Később Zvonarics Mihály sárvári senior írja Szegedi Máté szolgálati idejéről: „Adta volna bár az Úr Isten, hogy Szegedi Máthé uram idejében való egyenesség maradhatott volna meg a tudományban mind eddig. Mert annak idejében az Aug. Confessiotul idegen atyafiak, ha voltak is valakik, meg sem mertek moccanni. De hogy annak halála után más bíró járása lőn, nagyobb szabadsággal kezdék az emberek egynéhányan az Aug. Confessiotul különböző tudományt behozni.” „Ebből értheti az érdemes olvasó, mely karba tegye Szegedit, mint tudományára, mint pedig vallásához való szeretetére nézve” – olvassuk egy másik emlékezésben.

Summázva: a külső nehézségek ellenére megszületett, és az Ágostai hitvallás egységében erősödött az új dunántúli kerület.