Vihar előtt

Klaszekovich István (1545–1620) mint legidősebb esperes („senior primarius”) lett a kerület új püspöke 1612-ben. Ifjúkoráról sajnos nem tudunk. A Fertő vidékén végezte szolgálatát. 1597-ben itt már esperes volt. 1575-től Fertőszentmiklóson, 1605 és 1607 között Fertőendréden, 1607 és 1620 között újra Fertőszentmiklóson szolgált. 1605-től 1612-ig „senior primarius” címmel emlegetik. Tehát már ekkor a kerület vezetője volt. 1612 és 1620 között viselte a püspöki tisztet. Püspökségét igen nagy tisztelettel emlegették Zvonarics is „atyám helyett tisztelendő superintendens uram”-nak szólítja. Pázmány Péter „tiszta és jámbor életű főprédikátornak” mondja. Püspökségének ideje az utolsó békésebb időszak volt a 17. század elején. A különböző megtisztelő elnevezések mutatják, hogy ebben a korban ez mennyire „keveredett”. De már gyülekeztek a viharfelhők.

„Az 1621. évben alig hangzottak el az újévi igehirdetések. Vízkereszt ünnepére ébredt Csepreg városa. (Újabb levéltári kutatások szerint lehet, hogy január 8-án történt mindez.). De valóban csak egy új napra? Inkább nagy hadi lárma, sűrű lövöldözés és trombitaharsogás verte fel álmukból a békés polgárokat” – olvassuk Payr Sándor emlékezésében. Megadásra, békés tárgyalásra sem szólították fel őket, hanem kezdődött a nép irtása.

„...Nem vala őnáluk személyválogatás,
Elfogyatkozik itt minden szánakodás,
Hanem egyaránt lőn ott az nagy mészárlás,
Minden ember között lőn ott vagdalkozás” –

olvassuk, egy éppen ott tanuló, névtelen diák emlékezésében.” A véres eseménynek két színhelye a két evangélikus templom volt. Az alsó templom is tele volt menekülőkkel. A katonák betörtek, és elkezdték a mészárlást. Keresztúri Mihály pap is megsebesült. A felső templomban talán még nagyobb volt a vérengzés. A kóruson tartózkodó Zvonarics Imre lelkészt is megölték. Három napig gyilkolták a népet a katonák. 1223 embert végeztek ki, illetve ennyien haltak meg a tűzben. Csepreg evangélikus gyülekezetének jelentős és kultúrközponti szerepe ezzel megszűnt.

A szörnyű eseményt a 30 éves háború kereteibe kell beilleszteni. Bethlen Gábor azzal a szándékkal lépett be a háborúba, hogy országának és a protestáns vallásnak is szabadságot vívjon ki. Nádasdy az ő oldalán állt. Esterházy Miklós az ellenkező oldalon és a Habsburgok pártján állt, s a háborúban ők lettek a győztesek. A legyőzött „büntetéséhez” tartozott a Nádasdy-birtokon fekvő Csepreg elpusztítása is. A „megbüntetett” egy ártatlan, evangélikus város volt. A kerület új püspöke ekkor már a csepregi vértanú, Zvonarics Imre bátyja.

Zvonarics Mihály (1570–1625) 1620 és 1625 között állt a kerület élén. Édesapja Zvonarics Bálint, mesterségére nézve varga volt. „Apja mestersége nyomán Mihályt is sokszor Varga névvel említették” Mihály Sárvárott született, tanulmányait Csepregben, Komáromban, majd a nagyőri (Ma Szlovákia: Strazski, Szepesbéla – Skiska bela mellett. 1570-ben kastély épült itt, majd 1588-tól neves humanitárius iskola, amelyet sokan látogattak) középiskolában folytatta. 1590-ben német- (vagy sopron-) keresztúri rektor, innen a szakonyi gyülekezet hívta meg lelkészéül. 1601-ben Cenkre került, 1610-től pedig már sárvári lelkészként szolgált, és Nádasdy Pál udvari papja is volt, akinek halála után özvegyével (Báthory Erzsébet) is szembekerült, amikor annak ítélete megszületett.

Báthory Erzsébetet 1610-ben letartóztatták, szörnyű váddal illették (lányok vérében való fürdés…), saját várában, Csejtén tartották fogva. Ma már nem tartják bizonyítottnak a vádakat. Bencze Imre említett Magyariról írt könyvében is koncepciós perről ír. Sőt, megjelent egy írás, amelynek címe: „Igazságot Báthory Erzsébetnek”. A kérdésben nehéz az állásfoglalás, csak a tényeket kell rögzíteni.

Zvonarics Mihálynak kellett a szerencsétlen családi viszonyok között felserdülő fiatal Nádasdy Pálnak nevelését is irányítani. 1605-ben esperes, majd 1620-ban a dunántúli kerület püspöke lett, éppen Bethlen Gábor dunántúli hadjáratai idején. „Heves hitvitázó és az Aug. Confessio rendíthetetlen híve” – írja róla Payr. Két fia: István cenki pap és György, Batthyány Ádám udvarmestere adták ki igehirdetéseit tartalmazó könyvét halála után 1627−28-ban Csepregen (amely mégsem pusztult el teljesen) Nádasdy Pálnak ajánlva, emlékezve a családi vonatkozásra is: „vagyon annak közel kilencven esztendeje, miólta az mi eleink az Nagyságtok patriciniuma alatt nagy csendességben élnek itt Sárvárott.”

„Az úrvacsorája üdvösséges tudományának útába való rövid bemutatás” című kátéját még – szinte két évtized múltán – 1643-ban is kiadták rá való emlékezésül. Ez volt az utolsó evangélikus mű, amit Nádasdy Ferencnek ajánlottak, mert a főúr két hónap múlva elhagyta evangélikus hitét. Zvonarics veje, Lethenyei István is neves lelkész volt, aki apósa életét latin versben írta meg. A püspökről még annyit, hogy az Egyesség Könyve aláírásaiból kitűnik: 45 kandidátust avatott lelkésszé, ami ebben az időben nem kis szám volt. A már kitörni készülő vihar előtt – és valójában már az idős Klaszekovich püspök szolgálata idején is – Zvonarics volt a kerület mozgatója és „lelke.” 1625-ben, 55 éves korában halt meg. A kerületnek új vezetőre volt szüksége.

Kis Bertalan születési évét 1590 tájára tehetjük Payr szerint. „Az öreg Klaszekovics és a megtört, beteges Zvonarics után a kerület – úgy látszik, egyenesen Nádasdy Pál gróf kívánságára – az eddigi szokástól eltérőleg fiatal püspököt választott, aki ifjúkora miatt még esperesi hivatalt sem viselt, hanem csak jegyzője volt a kerületnek” Kis Bertalan egyébként Klaszekovics veje volt, annak Jusztina nevű leánya volt a felesége. Somogy megyéből került Sárvárra és Csepregbe iskolákba, itt és később a wittenbergi egyetemen is „Somodinus” előnévvel íratta be nevét. 1609-ben indultak a német egyetemre Lethenyei Istvánnal együtt. Hazatérése után csepregi rektor volt, majd Klaszekovich avatta lelkésszé. 1612-ben Szakonyban szolgált. Innen Cenkre került, és itt nősült meg. Nádasdy Pál udvari papja is volt, aki szerette és becsülte őt. Ezután lett a kerület jegyzője, majd 1625-től annak püspöke. Ha tehát igaz a terminus, amit Payr jelöl születési évének, akkor 35 esztendősen lett püspök. Választása 1625. június 2-án történt, ezt azért érdemes megjegyezni, mert ez volt az első olyan püspökválasztás és -iktatás, amelynek jegyzőkönyve megvan. 95 lelkész, sok vendég volt jelen. Iktatását Brunswik Tóbiás, semptei és szeredi lelkész, Thúrzó Szaniszló udvari papja, felső-dunamelléki szuperintendens (Pozsony-Sempte-Bars-Hont megyék területei) végezte. Schubert Pál soproni lelkész mondott latin beszédet a mondás alapján: „Et tua res agitur, paries cum proximus ardet” (Téged is ér veszély, ha a szomszéd háza kigyullad)... Ne feledjük: négy évvel vagyunk Csepreg pusztulása után, és tart a 30 éves háború. Az igehirdető az Európát és hazánkat pusztító politikai és egyházi tűzvészről beszélt megrázóan. Áttekintette szinte egész Európa helyzetét ilyen szemmel. De szólt az egyházi támadásokról is, különösen Pázmány Péterre utalva: „Lelki őrállók legyetek, élesszemű Argusok (mitológiai óriás, akinek száz szeme volt, innen: árgus szemekkel) miként a hangos szavú kürtösök, trombita módjára, naponkénti intelmekkel töltsétek be juhocskáitok füleit. Forrón könyörögjünk, hogy az aratás Ura olyan férfiút állítson kerületünk élére, aki jó tanáccsal, példával járhasson, világolhasson előttünk.” Ez az első püspököt iktató beszéd kerületünkben, amelyet olvashatunk.

Kis Bertalan cenki lelkész volt, amikor püspökké választották, de Nádasdy hamar Sárvárra hívta, ahol udvari pap is lett. A fiatal és agilis püspök már a beiktató gyűlésen 12 cikket terjesztett elő a lelkészek magatartására nézve. Ezek inkább a lelkészi hivatal gyakorlásával és az istentisztelettel voltak kapcsolatosak. De a püspök külön cikket fogalmazott és fogadtatott el: De communi pecunia (A közös pénzről) címmel, pontosabban a kerületi pénztár felállításáról. Ebben a tekintetben ez volt az első lépés, érdemes erre is felfigyelni. A kerületi pénztárba kezdetben a lelkészek, majd a gyülekezetek küldték (1630 óta) a pénzt. Ez volt a „census cathedraticus”, később katedratikum, vagyis minden prédikáló szék (szószék) utáni fizetés, amely a püspök és a kerület eltartását célozta. Kezdetben a püspöknek nem is volt fizetése, hanem a vizitáció (egyházi látogatás) alkalmával kapott bizonyos összeget. A rendszeres (évi, majd sokkal később havi) fizetés 1647-től kezdődött.

Kis Bertalan püspöknek erélye, talán fiatalos hevessége miatt összeütközése támadt lelkészeivel, ezért lemondott, de visszahívták, és 1628-ban megerősítették tisztében feltételekkel. 1632-ben Csepregen elhatározták, hogy az esperesek mellé a lelkészek közül presbitereket választanak. Ez volt az első megyei presbitérium. Ugyancsak 1632-ben a püspök mellé is választottak presbitereket. Ez volt a kerületi presbitérium őse (bár a reformáció idején is volt ún. „senatus ecclesiasticus”, lelkészekből álló egyháztanács a püspökök mellett, csak később megszűnt). 1633-tól megindult a rendszeres egyházi látogatás. 1633-ban Kis Bertalan 26 látogatást végzett. Sok belső problémát is meg kellett oldania a püspöknek (1630-ban pl. 12 lelkész ellen indult fegyelmi eljárás).

Ezeknél azonban sokkal súlyosabb volt az egyház helyzete a külső támadások tekintetében. Esterházy Miklós birtokairól már kiűzette a protestáns lelkészeket. A nádor a püspököt is megintette: „papjai tartóztassák meg nyelvüket a gyalázkodástól s azt a vallást, melynek őfelsége a császár az ápolója és védelmezője, ne rágalmazzák.” Batthyány Ádámot Pázmány térítette át 1630-ban. A Nádasdy család volt egyházunk fő támasza eddig (Tamás †1652, I. Ferenc †1604). 1637-ban Nádasdy Pál 35 éves korában meghalt. Fiának, Ferencnek neveltetéséről püspökünknek gondoskodnia kellett. A fiatalember kezdetben nagy ígéret volt, magyarra fordított egy német evangélikus könyvet, s ezt mint Kis Bertalan püspöknek „engedelmes fia” bírálatra neki el is küldte. Az elhunyt Nádasdy Pál özvegye, Révay Judit kezdetben szintén hűségesen patronálta egyházunkat. Amikor azonban Forgách Ádám megkérte a kezét, „nemcsak a kérőt fogadta el, hanem evangélikus hitét is áldozatul hozta. Aki 300 magyar prédikátornak volt táplálója, második férje kedvéért katolikussá lett.” 1643-ban Nádasdy Ferenc is kijelentette egy csepregi zsinaton, hogy egyházát elhagyja, és hitet cserél.

Később Nádasdy Ferencet (1625–1671) mint országbírót a Wesselényi-összeesküvés leleplezése után lefejezték. 1655-től 1670-ig volt országbíró, 1667-től királyi helytartó is. Az ország többi vezetőjével támogatta Zrínyi Miklósnak a török kiűzésével kapcsolatos tervét. Vagyona miatt „magyar Krőzusnak” is nevezték. Körmendnél részt vett a török elleni csatában, s a török és osztrák között megkötött 1664-es vasvári béke miatti elkeseredés sodorta őt is az összeesküvésbe.

Nádasdy Ferenc hitehagyása fordulópont az egyház, főként kerületünk életében. Kis Bertalan püspöknek 1643 karácsony táján el kellett hagynia Sárvárt, helyére plébános került. A száműzött püspököt Répceszentgyörgyön fogadták be. 1646-ban az elűzött püspök csendben elhunyt. A Nádasdy-birtokról általában menekülni kellett a lelkészeknek A személyes sorsokon túl egyházunk életében is fordulópontot jelentett ez a lépés. Eddig a főurak többsége támogatta a reformációt, mostantól ellenünk fordult a „cuius regio, eius religio” elve.

A püspök halála után éppen ezért 1646-ban Lethenyei és Musay esperesek gyűlést hívtak össze Meszlenbe. Számba vették azokat, akik még evangélikus patrónusok voltak. Kitűnt, hogy nem sokan maradtak. A mágnások eltűnésével néhány más család mellett különösen az Ostffy, Telekesi Török és Vittnyédi család maradt támaszként.