A Dunántúli Egyházkerület megszüntetése

Ennek körülményeiről és vitájáról sokat lehetne írni, legyen elég a vitathatatlan tényről, a törvényről szólni bevezetőül. Az előző fejezetből már érezhető volt az a nyomás, amely egyházunkra nehezedett ebben a szakaszban.

A Dunántúli Egyházkerület megszüntetéséről az evangélikus zsinat által hozott 1952. évi I. törvénycikk intézkedik. Mi itt a dunántúli kerületről szólunk, holott ez a törvénycikk egyetlen tollvonással mind a négy kerületet megszüntette. Ezzel pedig az evangélikus történeti hagyományt szüntették meg, pedig ez a hagyomány jelkép és keret volt az egyház számára, és megtartó erőnek számított.

A Magyarországi Evangélikus Egyház egyházközségeinek, egyházmegyéinek, egyházkerületeinek, iskoláinak és intézményeinek.

„A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának újjárendezéséről szóló I. törvénycikket 1952. évi június hó elsején, pünkösd vasárnapján hatályba léptetjük
Budapesten, 1952. évi május hó 24-én

Mihályfi Ernő s.k. az egyetemes közgyűlés világi elnöke
Dr. Vető Lajos s.k. az egyetemes közgyűlés egyházi elnöke

1.§.

(1)A zsinat a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztását újjárendezi.
(2)Az egyházközségeket egyházmegyékbe, az egyházmegyéket egyházkerületekbe a zsinat osztja be.
(3)Az egyházmegyék és egyházkerületek számát a zsinat határozza meg.
(4)A zsinat az egyházközségeknek egyházmegyékbe való beosztásánál az államigazgatási megyék határait veszi figyelembe.
(5)A zsinat az egyházmegyéket egyházkerületekbe úgy osztja be, hogy azokban az egyházmegyék száma egyenlő, az egyházközségi rendes lelkészi állások száma pedig megközelítőleg egyenlő legyen.
(6)Az E.T. 1934–37:II.tc. 48. és 6l. §-a, 63. §-ának f) pontja és 74. §-ának f) pontja hatályát veszti.
2.§.
(1) A zsinat tizenhat egyházmegyét alakít. Ezek:
I. Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye
II. Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye
III. Nógrádi Evangélikus Egyházmegye
IV. Budai Evangélikus Egyházmegye
V. Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye
VI. Veszprémi Evangélikus Egyházmegye
VII. Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye
VIII. Vasi Evangélikus Egyházmegye
IX. Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye
X. Nyugat-Békési Evangélikus egyházmegye
XI. Csongrád-Szolnoki Evangélikus Egyházmegye
XII. Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye
XIII. Pest megyei Evangélikus Egyházmegye
XIV. Pesti Evangélikus Egyházmegye
XV. Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye
XVI. Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye
(2) Az egyházmegyék eddigi beosztása és elnevezése megszűnik.

5.§.
(1)Az Északi Evangélikus Egyházkerülethez tartozik a Hajdú-Szabolcsi, a Borsod-Hevesi, a Nógrádi, a Budai, a Fejér-Komáromi, a Veszprémi, a Győr-Soproni és a Vasi Egyházmegye.
(2)(2) A Déli Evangélikus Egyházkerülethez tartozik: a Kelet-Békési, a Nyugat-Békési, a Csongrád-Szolnoki, a Bács-Kiskun, a Pest megyei, a Pesti, a Tolna-Baranyai és a Somogy-Zalai Egyházmegye.

6.§.
(1) Mindkét egyházkerület székhelye Budapest főváros.
(2) Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki székhelyéül a zsinat a Budai Evangélikus Egyházközség Vári lelkészi körét, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki székhelyéül a Pesti Evangélikus Egyházközség Deák téri lelkészi körét jelöli ki.
(3) Az E.T. 1934−37:II.tc. 46. és 64. §-a hatályát veszti.

És végül a „jóváhagyás”:
A Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Magyar Népköztársaság Kormánya engedélyével 1948. évben Budapesten összehívott zsinatának 1952. május 20. napján megnyílt ülésén alkotott, az Evangélikus Egyház Zsinatának elnöksége által elém terjesztett 1952. évi I. egyházi törvénycikket ezennel tudomásul veszem és jóváhagyom.
Budapest, 1952. május hó 22.
Horváth János s.k.
Az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke

Ez a zsinat tehát – ahogy említettük – a négy régi egyházkerületet megszüntette, helyette kettőt hívott létre. A két egyházkerületet úgy lehetne „megrajzolni”, hogy a Balaton vonalát követi délnyugati és északkeleti irányban hazánk evangélikusságát kettéosztva. Az sem lényegtelen és nem véletlen, hogy mind a két kerületnek Budapesten van a központja. Így az elnökségek jobban szem előtt voltak, s az állam könnyebben tudta őket manipulálni.

A dunántúli egyházmegyéket a 2.§. felsorolásában dőlt betűkkel láthatjuk. Négy egyházmegyénk az Északi Egyházkerülethez került: a Fejér-Komáromi, a Veszprémi, a Győr-Soproni, a Vasi Egyházmegye. A Déli Egyházkerülethez került a Tolna-Baranyai és a Somogy-Zalai egyházmegye.

Ez a nyilvánvalóan politikai szempontból való „racionalizálás” érzelmeket váltott ki. Nem ment vita nélkül. Túróczy Zoltán és Szabó József püspök, valamint 17 zsinati tag lemondott tagságáról. Többen is voltak, akik nem vállalták a kompromisszumot, és ezért tisztségükről lemondtak. S hogy a dunántúli hívők hogyan fogadták, az is elképzelhető, hiszen el kell mondani, hogy Dunántúl hazánknak egy jól elhatárolt része, s akkor még az ún. „dunántúli kegyességről” nem is szóltunk.

Egész egyházunkról el lehetett volna mondani, amit Kapi Béla – „dunántúli szemmel” – megdöbbentő „nekrológjában” leírt és kifejezett:

„Rettenetes éjszakáim voltak. Álmatlanul, nyitott szemmel meredtem az éjszakai sötétségbe. Temettem. Napokon át mindig temettem. Mérhetetlen nagy koporsóba helyeztem dunántúli egyházkerületemet, összeszedtem minden gyülekezetét, iskoláját, intézményét, régi papok, tanítók, tanárok és világi vezetők seregét. Belé helyeztem mindezt abba a mérhetetlen nagy fakoporsóba. Azután le akartam zárni annak fedelét. És ekkor egyszerre a négy égtáj felől nagy zúgás és zörgés hatolt lelkembe. Évszázados temetők megnyílt sírjaiból csontváz-prédikátorok, hosszú fekete kabátos oskolamesterek, Ógraduált cipelő emberek serege özönlik elő: a föld mélyén pihenő Dunántúl.

Eltörölhették a föld felett levő történelmi Dunántúlt, a temetők százaiból feltör a föld mélyén még mindig élő, halhatatlan Dunántúl! Politikai érdekből lehet új egyházi térképet rajzolni. Könnyű megriasztott papok szájára lakatot verni. Könnyű félreállítani régi, hű, rátermett vezéreket, és könnyű helyettük engedelmes bábukat, csinált nagyságokat vezető állásba helyezni! De a múltat nehéz legyőzni! Hogyan helyezem el mindezt abba a hatalmas fakoporsóba, melyet Dunántúl számára készítettek? Hiszen saját múltjával se bír az ember, hát még egy egységes történelmi személyiség múltjával (kiemelés tőlem)! Nem lehet! Hiába, teljesen lehetetlenség! Végzek a meglévőkkel, újak jönnek helyettük. És a csontemberek kezében Biblia mozdul. És a csontemberek kezében a Bibliából örök isteni igazságok ereje sugárzik. És csontajkukat nem lehet lakattal lezárni! Szólnak, beszélnek, vádolnak, ítéletet mondanak. Ó, a történelmi múlt félelmessé válik azokra, akik erőszakkal és hazugsággal meghamisítják a történeti valóságot, és elárulják a történelem régi, hamisíthatatlan igazságait!
És ekkor hirtelen világosság gyullad lelkem sötétjébe. Nem lehet megsemmisíteni egy évszázados történelmi egységet, egy valóságos történelmi személyiséget, melynek létrehozásában Isten Lelke működött. Emberek lerombolhatják, de meg nem ölhetik! Isten nem engedi!

Az egyházkerület kivégzésekor nem adtak ki gyászjelentést. Pár soros zsinati határozat az egész, de a mondat végére Isten keze rájegyezte hívő emberek bizodalmát: A feltámadás reményében.”

Magassy Sándor rövid megjegyzést fűz e tényhez jegyzetében: „Ez a természetellenes képlet megfelelt a kommunista államhatalomnak és a diktatúrát kiszolgáló egyházi vezetésnek.”

A megszüntetés módján, rendezésén lehet vitatkozni, lehet mondani, hogy így egyszerűbb lett az egyház vezetése, és a kisebbé lett egyházunknak ez a képlet jobban megfelelt. Hiszen ekkorra evangélikus egyházunk hazánk lakosságának mindössze 4 %-a volt. A „motívum” azonban vitathatatlan. És tegyük hozzá, talán a Duna vonala mint határ jobban megfelelt volna Pest és Győr székhellyel.

„A lemondott egyetemes felügyelő helyébe az egész őrségváltás elindítója: Mihályfi Ernő lépett. Ezzel létrejött az állam akarata szerinti egyházvezetés, amely hatalmánál fogva biztosítani tudta a politikai hatalom beleszólását az egyház életbe. Vagyis az evangélikus egyház további leépítése, visszaszorítása nemcsak kényszereszközökkel folyhatott, hanem olyan hivatalos egyházi személyek által is, akik készek voltak engedni az állami nyomásnak olykor önféltés, máskor karriervágy, vagy éppen hamis teológiai indoklással.(…) A lelkészek helytállása nyomán azonban legtöbb gyülekezetben hűségesen folyt a lelkipásztori munka. Ezekben a közösségekben még mindig eleven volt a lelki élet, s noha az egyházközség autonómiája veszélyben forgott, a hívek áldozatkészsége megmaradt. Az ifjúság elérése, a családok látogatása mindennapi gondot jelentett különösen a falusi zártabb közösségekben, de a szeretet fantáziája megtalálta a keskeny utat hozzájuk.”

Ebben az időben az Északi Egyházkerület püspökei:
Dr. Vető Lajos (először) 1952–1956
Túróczy Zoltán 1956–1958
Dr. Vető Lajos (másodszor) 1958–1967
Dr. Ottlyk Ernő 1967–1982
Dr. Nagy Gyula 1982–1990
D. Szebik Imre 1990–2006

A kerület felügyelői:
Margócsy Emil 1952–1954
Dr. Fekete Zoltán 1954–1956
Dr. Mády Zoltán 1957 (elmozdítva még ebben az évben)
Dr. Fekete Zoltán 1958–1973
Mihály Dezső 1974–1987
Farkasházi Ferenc 1987–2000
Benczúr László 2000–

A Déli Egyházkerület püspökei:
D. Dezséry László 1952–1956
D. Ordass Lajos 1956–1958
D. Káldy Zoltán 1958–1987
Dr. Harmati Béla 1987–2005

A kerületi felügyelők:
Darvas József 1950–1972
Szent-Iványi Ödön 1972–1977 (halála után 10 évig nem volt betöltve ez a tisztség)
Dr. Frenkl Róbert 1987–1989
Dr. Sólyom Jenő 1990–2006

Püspök-elnökök/elnök-püspökök (a püspök-elnöki tisztség 1967 óta létezik, 2000 óta ez változott elnök-püspökre):
D. Káldy Zoltán 1967–1987
Dr. Nagy Gyula 1987–1990
Dr. Harmati Béla 1990–2003
D. Szebik Imre 2003–2006
Ittzés János 2006–2010
Gáncs Péter 2010−

Egyetemes, illetve országos egyházi felügyelők:

Dr. Reök Iván 1949–1952
Mihályfi Ernő 1952–1956
Dr. Mády Zoltán 1957. május – decemberben elmozdítva
Mihályfi Ernő 1957–1973
Dr. Fekete Zoltán 1973–1989
Dr. Frenkl Róbert 1989–2006
Prőhle Gergely 2006–

Ma már történelmi tény, hogy 1952–2000 között, 48 évig „szünetelt” az önálló Dunántúli Egyházkerület. De az is tény, hogy már az első zsinaton a fordulat után (1989) azonnal felvetődött az újrarendezés kérdése, a vita azon folyt, hogy maradjon kettő, vagy három, esetleg négy egyházkerület legyen újra. Végül is döntés született.